Sander Sagosen a világ egyik legjobb kézilabdázója. Azt mondják róla, hogy ésszel játssza ezt a játékot és olyan dolgokat lát meg a pályán, amit senki más. Sokan, sokszor kérdezték már meg tőle, hogyan csinálja, de konkrét választ nem tudott adni. Egészen addig nem, amíg ki nem próbált egy szemüveget - írta az Origo a norvég közszolgálati tévé (NRK) cikke alapján, amit a daniasport.hu fordított magyarra.

"Van valami Sagosen látásában"- mondta a korábbi norvég válogatott játékos, Glenn Solberg. „Sagosen olyan megoldásokat talál, amiket senki más nem lát." Ezzel egyetértett a norvég válogatott edzője, Christian Berge is. A 25 éves játékos szinte minden pillanatban látja a gólszerzés lehetőségét. A szövetségi kapitány azt fejtegette, hogy Sagosen mintha előre látná, mi fog a következő pillanatban történni.

A norvég kutatók szerint Sagosen képességei nem egyedülállóak. Szerintük a Barcelona focista klasszisa, Lionel Messi, vagy az olaszok volt futballistája, Andrea Pirlo hasonló képességekkel rendelkezett (igaz, rajtuk semmiféle kisérletet nem végeztek el, viszont más sportágak képviselőire már ráadták a speciális szemüveget). Ami ezekben a sportolókban közös, hogy képesek voltak maguknak kifejleszteni egy extrém sportspecifikus látásmódot.

A norvék kutatók által Sagosenre adott szemüveggel pontosan lehetett látni azokat a dolgokat, amelyeket Sagosen nézett. Az eszközben négy kamerát helyeztek el, ezek folyamatosan filmezték a játékos szemmozgását.

A kutatók nála azt helyezték a fókuszba, hogy a kézilabdázó mikor és hogyan lő. Sagosen minden egyes mozdulata azzal indul, amit a kutatók rögzítésnek és keresésnek neveznek. Azt látták, hogy a norvég sportoló agya szinte beszkennelte azokat a kulcspontokat, amelyek szükségesek a tökéletes lövés végrehajtásához.

Az alábbi videóban jól látható mindez. Sagosen a mozgás megkezdése előtt kétszer is a kapura és a védőjátékosra néz. A videón a sárga köröket érdemes nézni.

A videók azt mutatták, hogy Sagosen lövés közben alig nézett közvetlenül a kapura. Nem fókuszált száz százalékosan a kapusra, és szinte soha nem nézett a védő karjaira és lábára. Amikor elkezdte megközelíteni a célt, valójában lenézett a talajra.

"A kézilabdában a játékosok olyan közel vannak egymáshoz, hogy olvassák egymás szemét. Mindig megpróbálok szembenézni a céllal, hogy veszélyes legyek rá, de megpróbálom elrejteni a tekintetemet is" – magyarázta Sagosen.

Ez igazolta a kutatók elméletét, azt, hogy a sportolók ilyen esetekben a periférikus látásukat vetik be. Amikor tehát Sagosen a szemével a védő nyakára összpontosít, érzékeli az ellenfél kapusának, a kapu sarkainak és az összes többi védőjátékosjátékos helyzetét – a periférikus látásával. Látja őket anélkül, hogy elárulná mit is figyel valójában.

Vagyis ellenfelei nem tudják, mit tervez. Ezt a következő videó mutatja meg, ahol Sagosen hétméterest lő. Mindent az ő szemével - a beépített kamerás szemüveggel - mutat a felvétel.

A hétméteres során az látszik, hogy Sagosen a kedvenc mozdulatával indít, egy pillantással a kapus nyakára és mellkasára néz. Aztán agyával rögzíti a célt. Sagosen úgy tesz, mintha az egyik sarokba nézne, de a valóságban a másik sarokra figyel és lő – periférikus látását használva.

"Igyekszem minél tovább várni, mert tapasztalatom szerint ekkor tudom végrehajtani a legjobb lövéseket"-

mondta Sagosen és elmagyarázta, hogy erre egy végső csuklómozdulattal képes, azzal szabja meg a labda irányát. Ez tehát azt jelenti, hogy a védekező játékosok és kapusok számára gyakorlatilag lehetetlen kitalálni a szándékait.

Az is kiderült egy másik kísérletrészből, hogy a sportoló nem lát másként, mint az átlagemberek, viszont kiskorától kezdve annyi videós elemzést csinált és látott, hogy az abból tanult tudás hatalmas segítséget jelent neki a pályán is.

A sporttudománnyal foglalkozó szakemberek véleménye az, hogy a videós elemzéseknek óriási szerepe kellene hogy legyen az élet minden területén, mert az emberiség a felgyorsult életvitelnek is köszönhetően egyre vizuálisabb viselkedési formákat sajátított el.

A korábbi kutatások bebizonyították, hogy a legjobb irányítók, a legtöbb passzt adó játékosok rengeteg fejmozdulatot tesznek, mielőtt kiosztanak egy kulcspasszt. Az olasz Andrea Pirlo egy ilyen esetben 10 másodperc alatt hat fejmozdulatot tett, mielőtt passzolt volna és ezzel helyzetbe hozta a társát. Ugyanilyen képessége volt a Chelsea volt játékosának, Frank Lampardnak, vagy a Liverpool egykori futballistájának, Steven Gerrardnak is. Mindez azonban nem csak a futballban létezik. Az NBA-ben Larry Bird, Michael Jordan, Charles Barkley, Stephen Curry, az NHL-ben Wayne Gretzky és Mario Lemieux rendelkezett hasonló képességekkel.