A riói vízilabda válogatott legfiatalabb tagja érzelmi és szakmai élményekben, tapasztalatokban is sokat gazdagodott ezen a nyáron, főként az olimpián. A kudarc okát ő sem tudja, de hajlandó volt beszélgetni a történtekről. A vlv.hu számára adott interjúban fontos részleteket árult el Manhercz Krisztián.
- Érezted a fejlődési ívet, azt, hogy a csoportmeccsek formába lendítenek?
- Abszolút. Jó volt a bemutatkozásom, azért a szerbeknek gólt lőni az olimpia elején - ennél jobb belépő nem kell. Ahogy mindenkinek, nekem is fájtak a döntetlenek, de úgy gondolom, hogy az utolsó két csoportmeccsen nekem is jobban ment a játék, önbizalmat is sikerült szereztem.
- Montenegró következett... Hogy készültél te erre a meccsre? Decker Ádi ugye őket kívánta volna, ha választhat negyeddöntőbeli ellenfelet.
- Utólag nyilván okosabbak vagyunk. Montenegró mindenesetre egy olyan csapat volt, amelyet a felkészülés során négy góllal is vertünk, most is azt mondom, hogy jobb csapat vagyunk és jobb csapat voltunk az olimpián is náluk. Egy-másfél negyednyi gyenge játék elég volt ahhoz, hogy kicsit kizökkenjünk, utána már csak szaladtunk az eredmény után, a végén sikerült döntetlenre menteni és mindannyian tudjuk, hogy az ötméteres-párbaj hogy végződött.
- Volt-e a meccs előtt bármilyen jel, idegesebbek voltatok-e a szokottnál?
- Nem volt előzménye, az az egy-másfél negyedes rövidzárlat volt az, amit megsínylettünk.
- Na de most jönne az, amit mondtál, hogy tűzbe mennétek egymásért. Ilyenkor ez nem tud előjönni? Mi volt az oka ennek a rövidzárlatnak, ez itt a kérdés.
- Nem gondolom, hogy a rövidzárlatnál az lett volna a baj, hogy nem küzdöttünk egymásért. Ha belegondolunk, három vagy négy védekezésről beszélünk, ami nem úgy sikerült és gólt kaptunk belőle. Nem voltak kiakadások, hogy miért így csináltad, biztattuk egymást, hogy menjünk tovább, csináljuk. Amivel gondunk volt a negyeddöntőben: elöl gyengék voltak a lövéseink és kaptunk két-három olyan gólt, amit nem lett volna szabad kapni. Ezen kívül olyan óriási nagy probléma nem volt. Háromgólos hátrányba kerültünk, amiből nagyon nehéz volt kijönni, de sikerült és hála Duminak, az utolsó percben még ikszre is mentettük az egészet. Ez egyértelműen a küzdeni tudásnak volt köszönhető.
- Visszanézted ezt a meccset azóta?
- Igen.
- És hogy tudtad nézni, higgadtan vagy felment a pumpa?
- Olyan két és fél héttel később néztem meg az egész meccset, a pumpa már miért ment volna fel, tudtam, hogy mi a vége... A tényen voltam elkeseredve, hogy kikaptunk.
- Mit láttál, szakmai szempontból?
- Amiket elmondtam az eddigiekben. Az a körülbelül 60 százalékos teljesítmény, amit az első egy-másfél negyedben nyújtottunk, megbosszulta magát. Támadásban sem voltunk olyan élesek, nem voltak pontosak a lövéseink, védekezésben pedig, ahogy mondtam, volt két-három olyan gól, amit nem szoktunk kapni.
- Mindenki tudta, hogy ez a legfontosabb. Minden azt mutatja, hogy tudatában voltatok ennek, ismertétek Montenegrót, jók voltak az előzmények is, minden amellett szólt, hogy ezt a meccset simán megnyeritek. Tibor is elmondta, hogy azért nem foglalkozott a másik csoportban zajló taktikázással, mert biztos volt abban, hogy Montenegrónál jobbak vagyunk. Ennyi az egész, hogy három-négy rossz védekezés? Mi az, ami miatt ebben az időszakban a 60 százalék jött csak ki? Ezt keresem.
- Ennek okát a mai napig én is keresem, de mint tudod, nekem olyan sok időm nem volt ezen gondolkodni... Hogy mik voltak az okai? Nyilván nagyon bántó, hogy ez a dolog megtörtént, de még mindig nem tudom a válaszokat erre a kérdésre.
- Szerinted valaha meg fogjuk tudni?
- Bízom benne, de nem biztos, hogy meg akarom...
Fotó: Illyés Tibor/MTI
- Azért még azt a képet, azt az ikonikussá vált fotót szeretném felidézni. Illyés Tibor MTI-s kolléga felvételét, amely a Montenegró-meccs ötméteres-párbajának elvesztése után készült. Amikor a parton ülsz lehajtott fejjel és vigasztal téged Szivós Marci. Láttad ezt a képet?
- Persze, hogy láttam, hogy a fenébe ne láttam volna, már bocsánat. Meg is könnyeztem, azóta többször is... Mindenki tudja, hogy a képen szereplőknek mi volt a motivációja, kinek hol tart a pályafutása, nagyon sok és mély mondanivalója van ennek a fotónak.
- Igen. És egy picit az is benne van, amit úgy hívunk, hogy korszakváltás, őrségváltás, hiszen Szivós Marcinak Rióval a válogatott pályafutása is véget ért, te pedig a jövő vagy, a csapat legfiatalabb tagja.
- Az emberi háttere is nagyon sokat mondó. Marcitól nagyon sokat tanultam a játékban is és emberileg is, példakép marad számomra.
- Eltetted ezt a képet?
- Mindig nálam van, a mobilomban.
A teljes interjú itt olvasható.