Új versenyszámban, a slopestyle-ban (trükkös akadályversenyben) egy esélyes már a rajt előtt kiszállt: a félcsőben kétszeres ötkarikás aranyérmes Shaun White túlságosan veszélyesnek minősítette a pályát, s ezért nem indult el. Minden versenyző kétszer csúszhatott le, a magasabb pontszáma számított. A 20 éves Sage Kotsenburg már az elsőre remekelt, mint utóbb kiderült, ezzel ő lett a szakág első olimpiai bajnoka. A második helyen a norvég Staale Sandbech, a harmadikon a kanadai Mark McMorris végzett.

A norvégok (akik igazi nagyhatalomnak számítanak a téli sportokban, Vancouverben negyedikek lettek az éremtáblázaton a kanadaiak, a németek és az amerikaiak mögött, most ellenben még jobb zárásra számítanak) a következő számban megnyerték az első arany- és bronzérmüket is, teljessé téve már a második szám után az éremkollekciót.

Vancouver legeredményesebb versenyzője, Marit Björgen győzött a női sífutók 15 kilométeres üldözéses versenyében, megszerezve pályafutása negyedik ötkarikás aranyát, s egyben nyolcadik érmét. Honfitársnője, Heidi Weng gyűjtötte be a harmadik helyet, "közöttük" a svéd Charlotte Kalla ért célba.

Gyorskorcsolyában taroltak a hollandok, s ebben nincsen semmi meglepetés. Az ötezer méteres távon övék lett mind a három érem, Sven Kramer nyert, Jan Blokhuijsen és Jorrit Bergsma mögött. Kramer a jelen kiemelkedően legjobb ötezrese, 2006-ban, Torinóban ezüstérmet nyert, Vancouverben meg már aranyat, így címvédőként állt rajthoz. S nem hibázott: másodszor is olimpiai bajnok lett, ráadásul olimpiai rekorddal.

Sílövészetben folytatódtak a norvég sikerek - az északi ország az első négy versenyszámban négy érmet nyert. Nem lesz ez az arány az utolsó napon, de azért kezdésnek remek. Ahogyan a női sífutóknál, itt is egy igazi legenda nyert. Mi több: a 41. évében járó Ole Einar Björndalen talán több is, mint legenda. A szocsi játékok kezdete előtt egy másik norvég, bizonyos Björn Dählie állt az örök-éremtáblázat élén, 12 medáliával.

A kilencvenes évek királya 1992 és 1998 között nyerte az érmeit (8 arany, 4 ezüst), Albertville-től Naganóig. Björndalen csak egy éremmel szerzett szombat délutánig kevesebbet nála (6 arany, 3 ezüst, 1 bronz), de még a norvégok sem nagyon reménykedtek abban, hogy utolérheti Dählie-t.

A 40. születésnapján is túljáró veterán két éve szinte semmilyen jelentős eredményt nem tudott elérni. Ehhez képest most hibázott a lövésben, de lefutotta a mezőnyt. "Björndalenék megint kitaláltak valamit. Negyvenévesen lefutotta a mezőnyt, biztos, hogy más léccel vagy vaxszal ment.

Meglesz neki az újabb arany is, amivel minden idők legeredményesebb téli olimpikonja lehet" - mondta róla Gombos Károly, az olimpia első magyar indulója, aki a 79. helyen végzett a 87 fős mezőnyben. Az egykori Európa-bajnok sportlövő, idősebb Gombos Károly fia kifutotta magát, de volt lelkiereje egy "bon mot"-ra: "A lövészetemmel elégedett vagyok, Björndalen sem lőtt jobbat".

Igaz, mindketten egyet hibáztak, álló testhelyzetben. A különbség a futásban volt: 3 és fél perccel volt lassabb a bajnoknál, aki mellé egyébként az osztrák Dominik Landertinger és a cseh Jaroslav Soukup állhatott fel a dobogóra.

A női mogul családi sikert hozott: a kanadai Dufour-Lapointe mögött esélyesebb nővére, Chloe lett a második. Mindkettőjük nővére, Maxime ugyancsak indult, de kiesett. Sírt - de örömében, ünnepelte a húgait.

A statisztikusok kinyomozták, hogy a téli olimpián még soha nem állt két nővér együtt a dobogón, viszont már négyszer indult egy számban három nővér. Mit tudott volna Anton Pavlovics Csehov írni erről a mogulversenyről...