Az első találkozóhoz hasonlóan a közép-európai idő szerint vasárnap hajnalban rendezett meccs is komoly izgalmakat tartogatott. A küzdelmes első harmadban Alex Burrows villanásával jutott vezetéshez a hazai együttes, mely a második szakasz közepéig tartotta vezetését, ekkor azonban a Bruins néhány perc alatt fordítani tudott: a 30. percben egy Robert Luongóról kipattanó korongot helyezett a kapuba Milan Lucic, s ezzel megszerezte csapata első gólját a fináléban, majd a veterán Mark Recchi piszkált bele szépen Zdeno Chara kapu felé lőtt korongjába.

Recchi nem csupán a vezetést szerezte meg csapatának, de a liga történelemkönyvébe is beírta magát, mivel ezzel a találattal a Stanley Kupa-döntő legidősebb gólszerzőjévé vált (43 év 123 nap).

A harmadik 20 percet így hátrányból kezdte a Canucks, melyben aztán ismét Burrows villant, s ugyan nem ő egyenlített, ám 50. percben a kapu előtt ő hozta kihagyhatatlan helyzetbe Daniel Sedint, aki nem is hibázott.

A Vancouver az első meccsen 18 mp-cel a rendes játékidő vége előtt lőtte a győztes gólt, ami ezúttal nem jött össze, a hosszabbításban azonban nem várt sokat a kanadai gárda: a kezdés után ugyanis ismét jött Burrows, aki szépen lépett ki a védők mellől, az egész este kitűnően védő Tim Thomas kapusat egy lövőcsellel becsapta, s mivel a hálóőr - kissé érthetetlenül - kilépett rá, és sikertelenül próbálta őt szerelni, a csatár a kapu mögül visszakanyarodva a ráadás 11. másodpercében az üres kapuba helyezett.

A Cancuks így magabiztos előnnyel utazhat Bostonba, ahol a felek magyar idő szerint kedd hajnalban játsszák a harmadik mérkőzést.

Stanley Kupa-döntő, 2. mérkőzés:
Vancouver Canucks-Boston Bruins 3-2 (1-0, 0-2, 1-0, 1-0) - hosszabbítás után
gól: Burrows (13., 61.), D. Sedin (50.), illetve Lucic (29.), Recchi (32.)

Az egyik fél negyedik sikeréig tartó párharc állása: 2-0, a Vancouver javára.