A képlet egyszerű: amelyik csapat megnyeri a kétmeccses párharcot, kikerül a decemberi, brazíliai vb-re, és marad esélye kijutni a londoni olimpiára. A vesztes számára se vb, se olimpia. Magyarok nélkül utoljára 1990-ben tartottak vb-t, 1992-ben pedig olimpiát.

Kérdés volt, hogy a németek miért Balingenben rendezik a találkozót, hiszen a városnak a férfi élvonalban van csapata, a női vonal itt nem erős. Végül a magyar vezetés - megerősítés nélkül - abban maradt, hogy azért nem a női Bundesligában komoly erőnek számító Lipcse vagy Nürnberg a helyszín, mert így a magyar szurkolóknak még plusz 800 km-t kellett utazniuk. A válogatottat körülbelül 200-an kísérték el a Stuttgarttól közel 100 km-re, délre fekvő településre, és nem volt meglepő, hogy inkább az ő hangjukat lehetett hallani az arénában.

A hangulatra nem lehetett panasz, és a német közönség is megtapsolta a pályára érkező vendégeket.

Mindkét együttes nagyon kemény védekezéssel kezdett, majd 1-1-nél Görbicz gyengén lőtt hétméteresét Englert hárította. A győriek irányítója helyett eleinte Tomori húzta a csapatot. Kovacsicz két lövést is rontott, és ekkor szakadt meg az a sorozat, hogy a magyarok mindig válaszoltak a hazaiak találataira (9. perc: 5-3). Az ötperces vendég gólcsendet a csereként beállt Zácsik törte meg.

Juhászt kiküldték, majd nemsokára Vérten is követte őt. A németek hat perc különbséggel vették be Pálinger kapuját (15. p: 6-4), és az emberelőnyük alatt csak ezt az egy gólt szerezték. A hazaiak is cseréltek, átlövőbe bejött az egyaránt 190 cm-nél magasabb Jurack és Mietzner, ráadásul Szabót kiállították. Althaus sem úszta meg, az ő büntetése alatt egyenlített Szucsánszki (19. p: 6-6)

Fej fej mellett haladt a két együttes, amikor a 23. percben, 8-8-nál Mátéfi időt kért. Látta ugyanis, hogy a németek védekezési taktikát változtattak az eddigi sikeres magyar betörések ellen. Althaus megkapta második kiállítását, és ekkor vezetett először a vendégegyüttes (25. p: 8-9).

Még nagyobb sebességre kapcsoltak a csapatot, a szünet előtti szakaszban felváltva estek a gólok, de Bulath távoli lövése még érvényes volt, így a magyarok vonulhattak előnnyel pihenőre.
A második félidőt Görbicz gólja vezette be (11-13), és Herr is védéssel jelezte, hogy ő állt be - igaz, a helyi műsorközlőnek ez nem tűnt fel, sérülésénél is azt mondta be, hogy Pálingert ápolják. Egyre idegesebb volt a hangulat, s a 39. percben már 14-13 volt az állás a hazaiak javára, ám Vérten előbb lezárt egy nyolcperces sikertelen szériát, majd fordított.

A németekben is volt lendület, így aztán váltott vezetéssel folytatta a két együttes. Görbicz kiállítása alatt 19-17-re meglépett a rivális, ekkor éppen negyedóra volt még hátra.

Nőtt a különbség - először lett háromgólos -, majd Bódi és Szamoránsky villant, így újra az ellenfél nyomába eredt a visszaálló Pálinger révén segített együttes.

Az 54. percben Szucsánszki megint egyenlített (23-23). Parázs volt az utolsó öt perc, Bulathot kiküldték, s ebben az időszakban két gólt is kapott Pálinger (26-24). A lefújásig az eredmény már nem változott.