Számos 7000 méteres és 8000 méteres csúcs megmászója volt - a "meghódítója" szót finoman visszautasítaná. "Az Everesten, a világ legmagasabb hegyén nyolcszor járt. Most nyolcadszor örökre odaköltözött" - olvasható a Salamandra-Kalandtúra blogon.

A Várkonyi Lászlóra emlékező írás így folytatódik: "Az egyetlen magyar, aki 8750 méterre oxigénpalack nélkül mászott. Nem akart palackot használni, mert az elveivel, a tiszta hegymászásról alkotott képével ellenkezett. Konyi nagyon ritka genetikai adottságokkal rendelkezett: napokig bírta 8600 méteren, az úgynevezett halálzónában. Például két éve, amikor társa, Klein Dávid visszafordult, két napig maradt egyedül 8600 méteren, mert biztos volt benne, hogy van esélye a csúcsra. Rendkívül kifinomult szondái voltak, az időjárás-változás, a hóviszonyok, a terep megítélésére, és végül úgy döntött, hogy a biztonságos visszatérés nem garantált. 
 
Valószínűleg az egyetlen magyar hegymászó, aki már többször egyedül vágott neki a Csomolungmának. Ennek még a serpák között is híre ment, amikor Katmanduból három nap alatt tett meg 120 kilométert, gyalogszerrel és egy 50 kilós hátizsákkal. Legendás híre van az Everest alaptáborában, ahol egy soknemzetiségű külön társadalom tagjai gyülekeznek. Konyit az egyik legkeményebb embernek tartják. Valamennyi nagy hegymászóval személyen találkozott már 35 éves hegymászó karrierje során. Messnert, Kammerlandert, Piotrowskit személyesen ismerte." 

"Mindent szétszedett apró darabokra, telefonokat, számítógépeket boncolt, hogy megismerje a belső szerkezetüket. Amikor megérkezett az Everest Alaptáborbába, hozzá vitték a generátorokat javításra, mert ő tudott forrasztani, javítani. Õ javította  táborokban az akkutöltőket, hegesztett, sőt törött műanyagot és fémet egyaránt 'varrt', ismert minden technológiát, elképesztő dolgokat bütykölt meg. Műgyanta és szénszál keverékéből  karboncipőt gyártott, ha kellett.

Amikor barlangtúrára indultunk, előző éjjel még még egy fejlámpával elindult és végigjárta a barlangot: megigazítgatta a köteleket és a köveket, hogy biztonságban legyünk. Bárki, aki vele elindult a hegyekbe biztonságban érezte magát. Õ maga volt a biztonság. Ahogy  beszélt, már attól megnyugodott minden és mindenki.

Nem kapcsolta fel a kocsin a világítást, mert ő teliholdnál nem használt lámpát, hiszen tökéletesen látott. Ha egyszer egy hegyi ösvényt  bejárt, megjegyzett minden követ és tereptárgyat és sötétben, aztán  'vakon' is bármikor végigment rajta. Ez segítette számos alkalommal is ahhoz, hogy mindig vissza tudjon térni a hegyről, ködben és akár 100 km/órás szélben is.

Konyi tényleg egy letűnt kor embere volt, megállt az idő nála valahol."