Az előző idényben ez a két csapat vívta a döntőt, és a sorozat meglehetősen viharos volt. Most mindkét - a meccs előtt még egyaránt százszázalékos, több sérültet és beteget nélkülöző gárda - fogadkozott, hogy a fair play szellemében lép pályára.

A kezdődobást Vajda Attila olimpiai bajnok szegedi kenus végezte el, nem éppen szokványos módon: "izomból" félpályáról a veszprémi kapura lőtt.

Az első hét percben felváltva estek a gólok, majd a hazaiak kihagytak három helyzetet, és a 10. percre 6-3-ra elhúzott a nagy rivális. A Tisza-partiak időkéréssel és kapuscserével válaszoltak. A Puljezevicset váltó Marjanac három szép védéssel mutatkozott be.

Negyedóra elteltével csak egy góllal vezetett a címvédő, amely szintén időt kért. A folytatásban a Veszprém hol minimális előnnyel, hol három találattal lépett el, a szünet előtt pedig minden addiginál nagyobb lett a különbség.

A második félidő is vendéggólokkal kezdődött (12-19), ezekre csak késve válaszolt a Szeged. A veszprémi Peric remekül védett, ráadásul a 42. percben Petrea megkapta harmadik büntetését és a vele járó piros lapot is, így a védelem oszlopa dőlt ki hazai részről.

Állandósult a vendégek előnye, az utolsó tíz perc 18-25-ről és szegedi időkéréssel indult. A hátralévő szakaszban kicsit könnyelműsködött a bajnok, és faragott hátrányából a rivális, de esély sem volt a pontszerzésre.

A Veszprém a mostani sikerrel gyakorlatilag megnyerte az alapszakaszt, hacsak nem fut bele egy váratlan vereségbe. Most mindkét oldalon - a válogatott jövő heti, két Európa-bajnoki selejtezős meccse után - ismét a Bajnokok Ligájára lehet összpontosítani.