15 vadonatúj felvétel, viszont új kompozíció, saját szerzemény csak kettő, a többi feldolgozás, a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó dal. Megkockáztatom, nagyon más, nagyon különböző album ez a korábbiaktól.

Tematikáját tekintve mindenképpen, de nagyon az enyém, és a legfontosabb munkáim között tartom számon. 20 éve készülök erre a lemezre, elsősorban gyermekeim indítására; négy gyerekem van, és nálunk a karácsony rendkívül fontos családi ünnep. Ők is nagyon szeretik azt a hangulatot, ami ezzel jár, olyannyira, hogy néha már nyáron elkezdenek karácsonyi dalokat hallgatni, mert nagyon szeretnének ebben a hangulatban létezni. Ez indított engem arra, hogy bizonyos szempontból talán tradicionálisnak is tekinthető, a népi kultúrához és egyáltalán a magyar ünnepkörhöz tartozó dalkincsben szereplő, fellelhető, sokak által hallgatott dalokat feldolgozzam. Egységesen, természetesen a forrásanyagot, az alapanyagot nagy tisztelettel kezelve, de mégis mai formában szerettem volna megjeleníteni. 20 éves tervem ez már, és most végre a kezemben tarthatom az eredményét. Nagyon nagy munka volt, és rendkívüli módon szerettem vele dolgozni. Azt remélem, hogy mások által is értékelhető lesz az eredmény.

Hogy ez régi vagy régebbi terv, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy a mostani albumon szereplő egyik dalnak, az Aranyszárnyú angyalnak már volt egy korábbi, 5-6 évvel ezelőtti változata.

De az ünnepkör olyan ismert tradicionális dalai is hallhatóak ezen az albumon, mint a Mennyből az angyal, a Betlehem vagy a Holy Night. Az érdekes lehet, hogyan nyúl egy egyébként más zenei világból érkező, más zenei világban alkotó zenész gitárral a kezében ezekhez a dalokhoz. Sokakban, sokunkban élnek ezek a dalok, de vélhetően azért abban a klasszikus, hagyományos változatban a karácsonykor hallgatott vagy énekelt változatban.

Ez tulajdonképpen a legnagyobb kihívása volt a hangszerelői munkának. Zárójelben jegyzem meg, hogy

a lemezen az első hangtól az utolsóig mindent magam játszottam fel, minden hangszeren, és minden énekhang is az enyém,

mert ez számomra egy – talán túlzás így mondani, de – missziós feladat volt, és nagyon-nagyon élvezetes munka. Pont az a lényege, nehézsége és a szépsége is ennek a munkának, hogy ezek a dalok a közösségi éneklés igényével születtek. Tehát jobbára egyszerű, talán már első hangzásra is megjegyezhető dallamúak. A templomi közösség együtt énekelheti akár első hallás után is, és hogy ezeket a néhol gyermekdal egyszerűségű motívumokat hogy tudja az ember úgy egy kompozícióban megjeleníteni, hogy tisztelje is az eredeti anyagot, a főhajtás is benne legyen, de hogy új életet is kapjanak ezek a dallamok, ez is kihívás volt. Nagyon remélem, hogy más is hallja majd, döntse el majd a hallgató, hogy sikerült-e vagy nem, de remélem, hogy más is hallja majd, hogy ez volt a törekvésem, hogy megőrizzem és átvigyem egy új formába ezeket a dallamokat. Úgy is mondhatnám, hogy visszaszerezzük az ünnepünket, az ünnephez tartozó dalkincsünket, legyen ennek egy mai formája is, amit talán nemcsak szenteste lehet hallgatni. De hát ezek nagy szavak, ez pedig nagy vállalás. Erről mindig a hallgatóság dönt, hogy ez sikerült-e vagy nem.

Ahogy az előző Metropolis dupla album esetében, úgy most is az ünnep dalainál naponta kerültek, kerülnek fel a netre, előzetesként dalok, minden nap egy-egy dalrészlet, egyfajta visszaszámlálásként a szeptember végi megjelenésig, valóban amolyan visszaszámlálás vagy felvezetés, netán ráhangolás vagy ráhangolódás ez? Mi a célja ennek?

Feleségem kritikus éllel mondta, hogy miért hozunk ki ilyen hamar, Szent Mihály napján, szeptember 29-én egy karácsonyi lemezt. A helyzet az, hogy ebben a mai médiazajban vagy információdömpingben nem lehet elég korán elkezdeni egy karácsonyi lemezről szóló híradást. Úgyhogy én remélem, hogy nem tartja senki túl korainak. A visszaszámlálás pedig egy most már visszatérő motívum, valóban korábbi lemezeknél is csináltuk, és nagyon érdekes, így tulajdonképpen

teszteli az ember az őt követő törzsközönségen, hogy a munkájának van-e értelme,

hogy van-e még úgynevezett várakozás ezzel kapcsolatban. Egy ilyen kis adventet élhetünk át, és nagyon jó, hogy ebben a játékban sokan részt vesznek, rengetegen reagálnak, és ezekből nagyon sok mindent ki lehet olvasni. Ráadásul ezek a kis 33 másodperces részletek nyilván csak egy ilyen belefülelésre adnak lehetőséget, de nem adnak természetesen teljes képet az albumról, azt majd maga az album fogja kialakítani.

Az imént elhangzott, hogy az új album egyszemélyes műhelymunkaként készült. Elkészültében, eleve a dalok műfajában ez a mostani album különösen személyes vagy személyesebb, talán befelé fordulóbb, elmélyültebb, megkockáztatom, a hithez, a hit megéléséhez kapcsolható, hát már csak a karácsonyi ünnepkör megidézése kapcsán. A sajtóban is nyilvánosságot kapott, hogy egy komoly betegséggel kellett szembesülnie idén tavasszal, és egy komoly műtéten is átesett. Mindennek valamiképpen folytatása is ez az album, és nem is véletlen, hogy épp most született meg?

Hát ha ügyesebb marketinges lennék, akkor azt mondanám, hogy a két dolog egymásból következik, de nem így van, mert hiszen sokkal régebb óta zajlik ez a munka, most idestova két év sűrített eredményét nyújtjuk át ezzel a lemezzel. Kétségtelen, hogy egy ilyen szükség- vagy váratlan helyzettel, talán el szabad mondani, hogy ijesztő helyzettel szembenézni azért az feladat, életfeladat, sok mindenre megtanítja az embert.

Próbatétel is egyúttal? Nem is akármilyen?

Mindenképpen. Amikor kimondják a betegség nevét, ami r betűvel kezdődik, és hát szüleim is érintettek ebben a kérdésben, még azt is mondhatom, hogy nagyon-nagyon tartottam ettől a betegségtől. Amikor ezt kimondják, akkor egy új időszámítás kezdődik. Hozzátehetem azt is, hogy négy hónapja zajlott le a műtét, ezen sok ember átesett már Magyarországon, tehát abszolút nem unikális az én esetem, és rendkívül szerencsésnek mondhatom magamat, úgy is mondhatom, hogy valóságos csodák történtek velem a betegség kapcsán. A puszta tény, hogy most saját hangomon beszélhetek, ezt már jutalomnak élem meg, és nagyon hálás vagyok érte, talán nem is véletlen, hogy egy ilyen, mondjuk így, nehéz életidőszak után egy ilyen dicsőítés görbül ki az ember keze alól, noha a két dolog szorosan nem függ össze, mert én ezt amúgy is terveztem, és már folyt is a munka, amikor ez az egészségügyi szükséghelyzet bekövetkezett.

Óhatatlanul most ezekben a hónapokban egy betegség fenyegetettségében azért minden más fénytörésbe kerül, zene, dalok, akár ilyen ünnepkörhöz köthető karácsonyi dalok is, maga az alkotás, a család, az élet és a halál más fénytörésbe kerülnek?

Hát elég ijedt állapotban fejeztem be a lemezt, ennyit elmondhatok, mert nem tudhattam, hogy utána is megszólalhatok-e még a saját hangomon, netán énekelhetek-e még. Az is nagyon érdekes, hogy kaptam már olyan visszajelzést az interneten a dalrészletek kapcsán, hogy kicsit mintha megváltozott volna a hangom, de ez már csak azért sem lehetséges, mert a felvételek döntő része sokkal a műtét előtt készült el. És most, hogy aztán ez a hang valóban úgy működik-e, ahogy én képzelem, és ahogy korábban működött, azt legközelebb december 12-én az Arénában lehet leellenőrizni, ahol ennek a lemeznek jó néhány dalát bemutatjuk. Alapvetően ünnepi koncert lesz nagy szimfonikus zenekarral és kórussal kísérve. Minden elemében a 30 év című jubileumi műsorunknak a hangszerelésére emlékeztet, ünnepi hangvételű lesz, de nemcsak karácsonyi dalokat játszunk, hanem olyan Ákos-dalokat is, amelyeket valamilyen formában lehet az ünnepkörhöz kötni. Ilyen például „A katona imája”, „A fénybe nézz”, a „Csak te vagy”, és még hosszan sorolhatnám. Tehát ez talán egy szokásos rockkoncertnél elmélyültebb, ünnepibb hangvételű, de alapvetően az ünnepkörhöz kapcsolódó hangulatú, mégis önálló koncert lesz. Tehát nem egyszerűen lemezbemutató előadásról van szó a decemberi Aréna kapcsán.

A cikk Kocsonya Zoltán interjúja alapján készült.