Az egyik legnagyobb problémánk, hogy nem tudjuk pontosan, mivel állunk szembe, mert percről percre változik a helyzet. Nem gondoltam volna, hogy a holland gáztőzsde információit fogom követni életemben. Most egy nagyon sötét folyosón állok, mert abban a pillanatban lekapcsoltuk a lámpát, amint véget ért az évadnyitó – mondta az InfoRádiónak Rudolf Péter.

A Vígszínház igazgatója elmondta: az észszerűség határain belül, de meghúzzák a nadrágszíjat. Arra kérte kollégáit, gondolják végig, mit tudnak hozzátenni a saját pozíciójukban. Alaposan megnézik, mire adnak ki, ugyanis a Vígszínház méretéből adódóan a díszletek és a jelmezek kérdése a tervezőket nagy kihívás elé állítja. Nem mondhatnak le azonban bizonyos vizuális élményekről, emiatt "nem szokványos megoldásokat kell kieszelni".

A szeptember 11-én tartott évadnyitó Vígnapon is többször improvizáltak, magukról adtak elő történeteket, megmutatván, miként működik a színház. A tartalmi részekbe is újdonságokat kell kitalálniuk annak érdekében, hogy

a rezsiszámla ellenére a néző eljöjjön.

A másik oldalról pedig mindent meg kell tenni, hogy az üzem fennmaradjon a dolgozók segítségével.

A spórolás jegyében új technológiai megoldásokat is ki kell találni. Rudolf Péter szerint az a legnehezebb kérdés, mikor térül meg a beruházásuk, ugyanis "több napelemet már nem lehet elhelyezni a színház tetején. Én már a legabszurdabb kérdéseket teszem fel mérnököknek és szakembereknek, tehát kutatom, miként lehet olcsóbban működtetni egy ilyen intézményt."

Hangsúlyozta: miután percről percre változik a helyzet, nem mindegy, mikor kötik meg a különböző szerződéseket. "Ez így elég nyomasztó. Nehéz kiszámolni, úgy érzem magam, mintha brókert kérnék tanácsadónak" – fogalmazott.

A Vígszínház igazgatója ugyanakkor nem szeretne emelni a jegyárakon. Aki megengedheti, drágábban jut hozzá a belépőkhöz, de aki bajban van, annak is lesz hely a karzaton. "Vannak olyan előadásaink, ahol már rég emelhettünk volna jegyárat, de azt gondolom, nem lenne ildomos ezt meglépni. Nagyon rossz üzenete lenne" – tette hozzá.

Rudolf Péter bízik abban, hogy a nézők és a színház közti kapcsolat állandó marad, és tovább tudnak működni. Szerinte azonban sok a "ha" és a "feltételes mód", de csak a megoldásokon gondolkodik. "Az ember nyomás alatt talál később is hasznos dolgokat, mint ahogy a vírus kényszere alatt is kitaláltunk újdonságokat" – tette hozzá.