Az idei háromnapos programsorozat a korábbiaktól eltérően természetesen az online térben fog zajlani – ismertette az InfoRádióban Pallai Péter jazzszakíró, megjegyezve, abban viszont nincs változás, hogy a világon egyedülálló mód idehaza minden rendezvény ingyenes.
Az első nap, április 28-a egy online panelbeszélgetéssel veszi kezdetét 18 órától
Hol tart, mennyire nemzetközi a magyar jazz?
címmel. A moderátori szerepben a neves jazzkritikus és -szakíró, Zipernovszky Kornél foglal majd helyet, vendégei: Harcsa Veronika énekesnő, Szalóky Béla, a rezes hangszerek mestere, valamint Borbély Mihály, a magyar etno jazz egyik kiváló képviselője, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem szaxofontanára lesznek. Ezt követően a budapesti Jedermann kávézóból Oláh Krisztián zongorista és együttese, az iF kávézóból pedig a kicsit jazzrockos beütésű Halper László-féle „Jimi Hendrix emlékzenekar” közvetít.
Április 29-én, csütörtökön Nagykanizsán földijük, a Londonban már nagy nevet szerzett Gályer Mátyás zongorista fog fellépni, miközben Budapesten, az Opus Jazz Clubban a Bálint Gyémánt kiváló gitáros trióját lehet majd hallani.
Magán a jazznapon a pécsi Metronóm Jazz Klubban Nagy Emma – aki nem mellesleg 2019-ben elnyerte a Müpa Jazz Showcase-tehetségkutató első díját – és zenekara ad koncertet. Ugyancsak április 30-án Debrecenben, a Kölcsey Központból a Debrecen Dixieland Jazz Band ápolja a hagyományt, míg a fővárosi Budapest Jazz Clubban, a Harmónia Jazzműhely rendezvénye keretében a Borbély-Dresch Quartet fog fellépni. Továbbá szintén pénteken, a Fonó Budai Zeneházban az ütős Geröly Tamás Sándor és a szaxofonos Tóth Viktor duója lesz hallható. De a határon túl is sor kerül egy rendezésre Dunaszerdahelyen, ahol helyi tehetségeket léptetnek föl.
Visszatérve az online kerekasztal pódiumbeszélgetésre, és annak témájára, a Harmónia Jazzműhely alapítóját kifejtette: érzése szerint a magyar jazz jelentős része belesimul a nemzetközi trendekbe. Pallai Péter ugyanakkor hozzátette: a magyar etno jazz egy egészen különleges portéka, amit legnagyobb bánatára nem támogatnak, miközben Nyugaton – megfelelő promóció esetén – vélhetően nagyon kapnának erre. Példaként említette Szakcsi Lakatos Béla Na dara! albumát, amely a művész maga úgy jellemzett, hogy „new gypsy jazz”, amit a maga idejében nagyon–nagyon lehetett volna nyomni. „Sokszor azonban azon bukunk, hogy nem tudunk elég zenészt külföldre juttatni.” Ehhez ugyanis csereakciókra lenne szükség a nyugati klubokkal, ami pályázatok alkalmával sem nagyon sikeredik.
