A rétegtani nyomok alapján megállapítható, az emberi maradványok az oszlás különböző fázisaiban egy időben lettek eltemetve mintegy 2800–2700 évvel ezelőtt. Mivel az elhunytak nem egy időben vesztették életüket, a kopáncsi objektum régészeti értelemben mégsem tekinthető tömegsírnak.
A rendkívüli jelenség magyarázatát Pópity Dániel, a Móra Ferenc Múzeum ásatásvezető régésze ekképpen vázolja:
”Minden jel arra mutat, hogy az egyének nem háborús okokból, vagy járványtól vesztették életüket.
A jelenség mögött sokkal inkább egy sajátos temetkezési rítus állhat, amely során a közösség korábban önállóan elföldelt maradványait egy meghatározott alkalommal közös gödörben véglegesen újratemetik.”
A humán csontanyag helyszíni elemzését Paja László antropológus végezte el. Vizsgálatának köszönhetően tudható: a gödörben férfiak, nők valamint gyermekek maradványai is megtalálhatóak.
