2 °C
Nyolcvan éve, 1937. május 27-én nyitották meg - először a gyalogosok számára - a Golden Gate hidat. Az Egyesült Államok második leghosszabb függőhídja építészeti csoda és turistalátványosság, San Francisco jelképe.
Kompban is világelső volt
A híd a Csendes-óceánt a San Francisco-öböltől elválasztó Golden Gate-szoros két földnyelvét köti össze, a városból ez az egyetlen észak felé kivezető út, egyben a Kaliforniát keresztülszelő sztráda egyik fontos szakasza. A szorosban korábban hajók ingáztak, az 1920-as években már a világ legnagyobb kompvállalata működött itt.
A híd építésének ötlete időről időre felmerült, de a gigantikus költségekre és a kivitelezés nehézségeire való tekintettel el is vetették.
A szoros ugyanis több mint két kilométer széles, száz méter mély, tele örvényekkel és áramlatokkal, ráadásul állandóan fúj az erős szél.
A kaliforniai törvényhozás 1923-ban döntött a híd megépítéséről, amit az érintett megyék lakossága 1925-ben fogadott el. A munkálatok felügyeletére társaság alakult, a 35 millió dolláros anyagi fedezet
- ma ez több mint egymilliárd dollárnak felel meg -
előteremtésére 1930 novemberében kötvényeket bocsátottak ki. A nagy gazdasági válság közepén kevés érdeklődő akadt, a papírok csak akkor kezdtek el fogyni, amikor a Bank of America hatmillió dollárért jegyzett belőlük. A legtöbbet helybéliek vásárolták meg, az utolsót 1971-ben fizették vissza.
Elképesztő méretek
A tervezést és kivitelezést egy chicagói mérnök, Joseph Strauss irányította, aki csaknem egy évtizedet áldozott életéből a Golden Gate hídra. A két art deco stílusú torony és a vöröses szín Irving Morrow építész ötlete volt (a haditengerészet azt szerette volna, ha a jobb láthatóság érdekében fekete-sárga színűre festik), a tervezést Charles A. Ellis és Leon Moisseiff végezte.
Az ott élők kezdetben csúnyának találták a terveket, sokan a híd gondolatát is ellenezték,
a komp üzemeltetői üzleti, mások környezetvédelmi vagy esztétikai megfontolásokból.
Az építés 1933 januárjában kezdődött, és 1937-ben fejeződött be. Szokatlan módon az építési költségeket nem lépték túl, sőt, másfél millió dollárral kevesebbet költöttek. A munkálatok rendkívül nehéz körülmények között folytak. A készülő építményre különleges biztonsági hálót húztak fel, ami
19 munkás életét mentette meg
(ők alkották később a "Félúton a pokol felé" klubot), 11-en viszont életüket vesztették, amikor a mélybe zuhantak. Közülük 10-en egyszerre haltak meg, amikor egy állvány a hálót áttörve zuhant a vízbe.
- A Golden Gate híd teljes hossza 2737 méter,
- a két hídfő közti távolság 1280 méter,
- szélessége 27 méter,
- teljes súlya 811 ezer tonna,
- két tornya 227 méterrel magasodik a vízszint fölé.
- A szerkezetet tartó két főkábel átmérője csaknem egy méter, hosszuk 2332 méter,
- a két kábel összesen 129 ezer kilométernyi acélsodronyból állt össze.
- A híd építéséhez hozzávetőleg 300 ezer köbméter betont és 600 ezer szegecset használtak fel.
A Golden Gate megépítésekor és még utána évtizedekig a világ legnagyobb függőhídja volt. A büszke címet 1964-ben vesztette el, és ma csupán a tizedik a "ranglistán".
A felavatásakor "30 millió dolláros acélhárfának" nevezett híd elkészültét egy álló héten át ünnepelték. Először 1937. május 27-én a gyalogosok mehettek végig rajta - állítólag kétszázezren tették meg az utat -, őket a következő nap az autósok követték. F. D. Roosevelt elnök a hídavatásra ugyan nem utazott el, de Washingtonból személyesen tájékoztatta a világot az egyedülálló építmény átadásáról.
Nem a színe volt a névadó
A híd - a közhiedelemmel ellentétben - nevét nem aranyló színéről, hanem a földszorosról kapta, amelyet áthidal. Festeni sem festik minden évben, sőt első nagyobb újrafestésére csak 1965-ben került sor a korrózió veszélye miatt.
A folyamatos karbantartásról, festésről mintegy harmincfőnyi munkásbrigád gondoskodik. Az elmúlt évtizedek alatt ötször kellett lezárni a hidat, háromszor heves szélvihar miatt, kétszer pedig politikusok (Roosevelt elnök, illetve Charles de Gaulle francia államfő) látogatása miatt.
Csak a város felé fizetős
A hatsávos hídon a délelőtti órákban négy sávon lehet a városközpont felé, kettőn kifelé közlekedni, a délutáni csúcsforgalomban viszont négy sávon lehet elhagyni a várost, és kettőn lehet befelé haladni.
Így mozgatja egy speciális gép a terelőelemeket:
A világ talán legtöbbet fotózott, legalább harminc klasszikus és számtalan egyéb filmben "szereplő" hídján mindkét oldalon közlekedhetnek gyalogosok, már aki vállalkozik a csaknem három kilométeres sétára. A statisztikák szerint a megnyitás óta kétmilliárd autó ment át a hídon, a tarifa napjainkban hét dollárt kóstál, de csak a városba igyekvőket terheli, 1970-ig a gyalogos átkelésért is fizetni kellett.
Kevesen élik túl
A hídnak szomorú nevezetessége is van: az öngyilkosok kedvenc célpontja. Évente tucatnyian vetik magukat a mélybe, és csak kevesen élik túl a 67 méteres zuhanást. Az öngyilkosságok megakadályozására olyan telefont helyeztek el a hídon, amely rögtön egy lelki segélyszolgálathoz kapcsol, és állandóan rendőrjárőrök figyelik a magányosan, cél nélkül ődöngő gyalogosokat.
Döntés született egy biztonsági korlát felszereléséről és a híd alatt hat méterrel acélháló kifeszítéséről is, felszerelésüket elsősorban az anyagiak hiánya gátolja.
