A holokauszt roma áldozataira emlékeztek a Nemzeti Színházban

Az esten mondott köszöntőjében Langerné Victor Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára kiemelte: a tényeket ismerjük, azok mindig ugyanazok maradnak, de a tények csak a történettudomány részei. Emlékezés nélkül mindössze ismétlésről lehet szó, mert az emlékezés teszi közelivé és átélhetővé a régmúlt tényeit - tette hozzá a helyettes államtitkár.

A holokauszt idején megölt roma gyermekekről beszélve hangsúlyozta: mielőtt lehetőséget kaptak volna, "hogy értékesebbé tegyék a világot", meghaltak. Meg kell hallani az üzenetüket - mondta -, azaz észre kell venni minden megszülető gyermekben az értéket, miként minden szülőben is meg kell látni azt az embert, aki elég bátor lenne ahhoz, hogy szembeszálljon a rabtartójával a haláltáborban.

Az 1944. május 16-i eseményekre emlékezve, amikor az Auschwitz-Birkenauban lévő cigányláger rabjai fellázadtak az őrök ellen, Langerné Victor Katalin kifejtette: a bátrak büszkén kiálltak és küzdöttek, azt üzenve ezzel, hogy nem lehet elfogadni, hogy "a rossz, az enyészet" győzzön, szembe kell fordulni a gonosszal, "élni kell és összefogni". Ezek az emberek külön-külön nem lettek volna erősek, és miként akkor a küzdelemben, most az emlékezésben van szükség az összefogásra - magyarázta.

A helyettes államtitkár hangsúlyozta: úgy kell emlékezni, hogy tudjuk, nagy a felelősségünk.

Az est címe azért 371 Csillag, mert az auschwitzi haláltáborban 371 cigány gyermek született, akik mindannyian a náci vérontás áldozatai lettek. Az előadás nekik állít emléket. A rendezvényen neves magyar művészek idézik fel a múltat irodalmi alkotásokkal és a túlélők vallomásaival.

1944. május 16-án az Auschwitz-Birkenau területén lévő cigányláger rabjai megtagadták az együttműködést az őrökkel, fellázadtak az SS-tisztek ellen, akik gázkamrába akarták terelni őket. A táborban korábban ilyen ellenállásra nem volt példa. Aznap éjjel néhány romát lelőttek, és az ellenállást követően a cigányokkal szembeni kegyetlen bánásmód még kíméletlenebbé vált. A táborból a romákat Buchenwaldba, Ravensbrückbe és más táborokba szállították, majd a Birkenauban maradtakat, háromezer cigány férfit, nőt és gyermeket 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradóra megölték a gázkamrákban.