A Szent István csatahajó 152 méteres hosszával és 20 ezer tonnás vízkiszorításával minden idők legnagyobb magyar építésű hajója, amely a magyar ipar teljesítőképességének és Magyarország Monarchián belüli egyenjogúságának szimbóluma volt - emlékeztet a múzeum által az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közlemény.
A Közlekedési Múzeum május 31-ig látható kiállítása a csatahajó építésének és rövid szolgálatának állít emléket: a tárlaton dokumentumok, modellek, korabeli fotók, videó- és hanganyagok idézik fel a valaha épített legnagyobb magyar gyártású járművet.
A 20. század első évtizedének végén alapvetően két ok kényszerítette az Osztrák-Magyar Monarchiát az új típusú csatahajók, dreadnoughtok építésére. Az egyik az olasz dreadnought-program volt, a másik pedig a hatalmi állás fenntartásának kényszere - emlékeztet a múzeum közleménye.
A trieszti STT hajógyár alternatívájának épült Fiume-Bergudiban a magyar Ganz és Társa-Danubius Gép-, Waggon-, és Hajógyár Rt. hajógyára, amely eleinte csak kisebb méretű egységekre kapott megrendeléseket a haditengerészettől.
A csatahajóprogram elindítása után a Danubius is szerette volna elnyerni az egyik egység építését. Mivel az új gyár számára hatalmas kihívást jelentett a Szent István megépítése, kénytelen volt vállalati fúziót végrehajtani a Ganz és Társa Gép- és Waggongyárral 1911-ben. Az így létrejött nehézipari vállalatbirodalom Magyarország legnagyobb munkaadójává is vált.
A Ganz-Danubius 1912. január 29-én fektette le a VII. sz. csatahajó (a későbbi Szent István) gerincét, jóllehet a sólya építése sem fejeződött be addigra. A hajót 1914. január 17-én bocsátották vízre, ami azonban nem az építés végét, hanem csak egy fontos fázisát jelentette. A kazánokat, a gépeket, a fegyverzetet és a páncélzatot csak a vízen lehetett felszerelni. A hajó végül 1915 novemberére állt szolgálatba.
A Szent István több ponton eltért három testvérhajójától. Kéményei magasabbak voltak, más kazánt építettek be, és négy helyett kettő hajócsavar hajtotta. A beépített Babcock-Wilcox-kazánok ugyan 48 tonnával nehezebbek voltak, ám jobb hatásfokkal működtek. A hajón több újítást is bevezettek, a tengelyek kenéséhez használt rendszert beépítették a szintén akkor épülő Tegetthoff és a Prinz Eugen csatahajókba is.
A Szent Istvánnak rövid élet és szerencsétlen sors jutott osztályrészül. 1918. június 10-e hajnalán, első éles bevetése alkalmával egy olasz torpedóvető motorcsónakról kilőtt két torpedó végzetes sebeket ütött rajta, és háromórás küzdelmet követően felborult, majd elsüllyedt.
Egy szemtanú drámai részleteket osztott meg az eltűnt Egressy Mátyásról





