"Örömteli, hogy az ember megéli a 75. életévét. Nem kell álszerénykednem, nagyon örülök ennek. Lehetőleg, ha egészségem engedi, akkor 1-2 évet még ráhúzok" - így nyilatkozott 2009. december 9-én, 75. születésnapján az InfoRádiónak Garas Dezső. És úgy is lett, ahogy mondta: csaknem pontosan két évet élt még. Hosszan tartó betegség után, 2011. december 30-án távozott az élők sorából.

Garas Dezső, a legenda szerint fogadásból lett színész: barátainak heccből azt mondta, fogadjunk, hogy engem a főiskolára is felvesznek. Jelentkezett, s az első nekifutásra felvették, 1953-ban.

Õ lett aztán a tévévásznon a Liliomfi ifjú Schnapsa, az Abigél König tanár ura. Játszott a Két félidő a pokolban, vagy a Régi idők focija című filmekben. Utóbbiból a "Kell egy csapat" mondás szállóige lett.

Színpadon olyan színésznagyságokkal játszott együtt, mint Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Márkus László vagy Domján Edit. Többször volt a partnere Törőcsik Mari, akivel életében utoljára december 20-án lépett a színpadra, a Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabban.

Õ alakította egyebek mellett Lucifert Az ember tragédiájában, II. Henriket Goldman komédiájában, Az oroszlán télenben, vagy Volandot a Mester és Margaritában.

Filmrendezőként is kipróbálta magát, az 1989-es politikai szatírával, A legényanyával.

"Ahol fölkérnek, oda elmegyek. Aztán, hogyha egyezik az ízlésemmel, időm van, akkor örömmel elvállalom. Nekem szerepálmaim nem voltak, szerencsés vagyok, mert sokszor kerestek meg szerepekkel" - mondta.

1963-ban és 1965-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1978-ban érdemes művész, 1983-ban kiváló művész lett, a Kossuth-díjat 1988-ban kapta meg. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének kitüntetettje lett 1995-ben, 2000 augusztusában a Nemzet Színésze kitüntető cím első tizenkét tulajdonosának egyike volt, 2004-ben kapta meg a Budapest díszpolgára címet.

"Ennyi. Szeretjük egymást, és egy húron pendülünk. Az elemzés mások dolga" - ezt mondta Garas Dezső barátjáról, Törőcsik Mariról. Hasonlóképp emlékezett meg a színészről Törőcsik Mari is, aki elmondta: nagyon meglepte és megrendítette a hír.

"Valóban szerettük egymást. Tudom, hogy beteg volt, de semmi jele annak nem volt, hogy ilyen pillanatokon belül, egyszer csak elmegy. Annyira megrendített, és annyira fáj, hogy nem tudok beszélni a múltunkról még. Mert ugye, mi ugyanazokkal a mesterekkel szerettünk dolgozni, és azonosan gondolkoztunk a mesterségünkről és a színházról."

Törőcsik Mari az InfoRádiónak azt mondta: minden kornak megvan a maga nagy színésze, de még egy olyan nem lesz, mint amilyen Garas Dezső volt.

"Minden kornak megvannak a maga nagy tehetségei. Olyan nem lesz soha, mint ő. Igazi nagy színész attól olyan, hogy egyszerűen annyira mélységesen létezik, és nem játszik, és annyira átüt a személyisége, de nagyok mindig lesznek. Én ebben hiszek."