Mikor lejárt a szerződésem az EMI-jal a Sony kiadó német ága megkért, hogy készítsek egy lemezt az európai közönség számára. Arra kértek, hogy legyen karcosabb, mint amit az utóbbi időben csináltam. Az évek során azt tapasztaltam, hogy lemezkészítéskor a témaválasztás sosem könnyű, sőt most, hogy 67 éves leszek, még nehezebb egy szerelmes dalt hihetően előadni. Sok balladát kaptam, azt hiszem, az Unforgiven lett a lemez slágere. Az album címadó dala, a Hard Knocks kicsit önreflektív is, mivel több nehéz periódusát is átvészeltem a pályafutásom negyven évének, amikor sokan azt hitték, eltűnök a süllyesztőben, mégis megmaradtam.

Hogy dolgozza fel azt, hogy miközben folyamatosan új dalokat készít, a közönség minden este az évtizedes slágereit várja?

Mindig is szerencsém volt, hogy jó zenészek vettek körül, és ha jó zenekarod van, és nem túl merevek a tekintetben, hogy mit játszanak, ha hajlandóak minden este egy kicsit variálni, az sokat segít. Minden művész eljut arra a pontra, hogy el akarja hagyni az összes slágerét. De muszáj belátni, hogy ez az, amit a srácok hallani akarnak, úgyhogy minden este teszünk bele valami kis csavart, és ez élvezhetővé teszi a dalokat mindenki számára.

Tagja volt a 60-as évek nagy generációjának, részt vett a mára legendássá vált woodstocki fesztiválon. Hogyan emlékszik vissza erre az eseményre?

Ami lenyűgözővé tette számomra Woodstockot, hogy ingyenessé kellett tenni a fesztivált, mert kezelhetetlenné vált. Nem emlékszem akkoriban semmi ahhoz foghatóra. Mindig is különleges lesz számomra, mert helikopterrel vittek a helyszínre, és ahogy láttam magam alatt azt az embertömeget, az felejthetetlen látvány volt egy magamfajta sheffieldi srácnak, aki egy évvel korábban még kocsmákban énekelt.

Bár jelenleg az Egyesült Államokban él, mindig büszkén vállalta kötődését szülővárosához, az angliai Sheffieldhez. Követi esetleg a helyi futballcsapatok valamelyikét?

Most jól megfogott. Igen, Sheffield United drukker vagyok, és elég nehéz ez az év. Sőt, lehet hogy a helyzet még rosszabb lesz. Nem tudom, mi történt, öt éve még a Premier League-ben játszottak. Van egy barátom, aki járatos abban, mi folyik ott, és azt mondta, nagyon rosszul irányítják a klubbot. Nagy kár, de hát ez történt.

Több alkalommal is járt Magyarországon, őriz innen valamilyen emléket?

Valamiért az utóbbi időben kimaradt Budapest a turnéállomások közül. Korábban mindig fix pontnak számított. A 90-es évek elején kezdünk el itt koncertezni, emlékszem, volt egy nagy, ingyenes szabadtéri koncertünk, aminek hatalmas közönsége volt. Mindig jó hangulatú fellépések voltak, úgyhogy nem tudom, miért nem játszottunk többször, de nagyon jó lesz visszatérni.

2007-ben a Brit Birodalmi Érdemrend tiszti rangjával tüntették ki, ami nem sokkal a lovagi fokozat alatt helyezkedik el. Másképp tekint erre az elismerésre, mint zenei díjaira?

Sosem gondoltam volna, hogy tiszti rangot kapok. A fivérem parancsnoki rangot kapott, de ő nagyon jó üzletembernek számít Angliában. Én viszont az életem nagy részét az Egyesült Államokban éltem le, úgyhogy sosem gondoltam volna, hogy ilyen elismerésben részesülök. Valóban különbözik ilyen formán a többi díjamtól. Állítólag a zenei tevékenységemért kaptam, úgyhogy azt hiszem, meg vagyok tisztelve.