Újabb árvízre figyelmeztettek a nepáli hatóságok pénteken, miután ismét megemelkedett a katasztrofális villámárvíz nyomán jéggel, sárral és törmelékkel telített Bhote Kosi folyó egyik szakasza. A külügyi szóvivő azonban kijelentette, hogy az országnak nincs szüksége külföldi segítségre a keresési munkálatokban.

Juhász Árpád geológus, aki maga is járt már a helyszínen, az InfoRádióban elmondta, hogy a Bhote Kosi folyó forrása Tibetben található, méghozzá igen nagy magasságban. Az a terület, ahonnan a Bhote Kosi származik, egy közel 8000 méteres régióban helyezkedik el. A korábbi hír, miszerint egy földrengés mozdíthatta meg azt a hatalmas jégtömeget, ami később a természeti katasztrófához vezetett, hamisnak bizonyult. Épp ellenkezőleg, a leszakadt hatalmas jégtömeg volt, ami egy nagyjából a Richter skála szerinti 5,2-es rengést okozott.

A geológus elmondása szerint a legmagasabb régióból alázúduló jégtömeg lejutott abba a zónába, ahol a talaj most már évtizedek óta teljesen fellazult, ugyanis az „örök fagy”, amelyik összecementezi a kövek anyagát, felengedett az utóbbi évtizedekben, egyfajta „trutymót” képezve. Ez a jéggel kevert talaj a korábban is meglevő olvadékvízzel zúdult le elképesztő erővel és sebességgel. Az áradat erejét érzékeltetve hozzátette: egy ilyen könnyedén képes elsodorni egy kisebb háznak megfelelő kőtömböt is. Sajnálatos módon az említett folyó mentén sok település található, hiszen egy forgalmas útvonalról van szó Nepál és Tibet között. Az épületeket kártyavárként döntötte le az 50 km/óra sebességgel érkező áradat – mondta.

A katasztrófa idején sok turista volt a területen, köszönhetően talán annak is, hogy meglehetősen jó volt az időjárás, ami amúgy a monszuntól függ. Juhász Árpád ezzel kapcsolatban ugyanakkor megjegyezte, hogy a Bhote Koszi folyó érintett szakasza Nepál területén található, ahová csak külön engedéllyel lehet belépni, és nagyon szigorú a határellenőrzés, tehát nincs olyan tömeges turizmus, mint mondjuk az Everest tábor felé.

Szerinte a katasztrófa a globális felmelegedés miatt következett be. Mint mondta, a Himalája lábánál hasonló tünetek vannak: például az Everest szabad táborához át kell kelni a Khumbu-gleccseren, ami a hegymászás szempontjából még sosem jelentett olyan nehézséget, mint napjainkban, mert a hasadékok úgy nyílnak, a hatalmas jégtömbök úgy zuhannak le a mélybe, hogy az Everest-mászások közül nagyon sok már az elején kudarcba fullad.

Juhász Árpád kiemelte: az összefüggő jégtakaró egyik legnagyobb ellensége az, hogy órási lett az „örök fagy birodalmában” a hőingadozás: nappal, amikor süt a nap, akár 20-25 fokra is felmelegedhet a hó fölötti légkör, éjszaka viszont -20, -25 fokra is lehűlhet az idő, ez pedig megrepedeztetheti a jégtömeget.

A cikk alapjául szolgáló interjút Zsámboki Zsolt készítette.