A nyelvek tudást, emlékezetet és kulturális kötődéseket hordoznak. Erre mutatott rá Claire Bowern, a Yale antropológus-nyelvész professzora, a Science folyóiratban megjelent tanulmány vezetője, melyről az index.hu számolt be.

A kutatók 171 ma is létező afrikai, dél-amerikai és délkelet-ázsiai vadászó-gyűjtögető társadalom adatait elemezve becsülték meg az etnolingvisztikai csoportok méretét.

A jégkorszak végén, mintegy 12 000 évvel ezelőtt – még a földművelés és a letelepedett életmód előtt – a kis létszámú, nomád közösségek nagyjából 4500–6200 nyelvet beszéltek.

Ahogy a népesség gyarapodott és megjelent a mezőgazdaság, a letelepedett életmód tökéletes táptalajt biztosított a kisközösségi nyelvek virágzásához.

A nyelvi sokszínűség ezt követően drasztikus hanyatlásnak indult. Ennek fő oka a nyelvcserékben, a nagy ókori birodalmak terjeszkedésében és az európai gyarmatosításban keresendő. Számtalan nyelv tűnt el nyomtalanul az évszázadok során: a sumer, a hettita, az akkád, az etruszk, az óegyiptomi és ókínai dialektusok, vagy éppen egyes afrikai csettintő nyelvek.

Ha a történelem során megmaradt nyelveket nézzük, az öt legnehezebb közé a magyar is bekerült. A másik négy a kínai, klasszikus arab, japán és a baszk.