Az európai NATO-tagállamok a tavalyi évben több mint 400 milliárd dollárt költöttek a katonaságaikra. Ezzel szemben Oroszország ennek alig több mint a harmadát, 140 milliárd dollárt, de fontos Horváth Sebestyén szerint egy olyan mutatószámot is megvizsgálni, hogy GDP-arányosan ezek a költések mekkorák. A 400 milliárd dolláros védelmi kiadás az európai NATO-tagállamok esetében körülbelül az összesített GDP 2 százalékát jelentette, ez az a küszöbszám, amit a NATO-tagállamoknak el kell érniük. Lengyelország ráfordítása közben ezt már jóval meghaladja (5 százalék), míg Svédországé 1 százalék alatt van.

Az orosz 140 milliárd dollár egyébként az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője szerint nem alacsony az ország teljesítményéhez képest, 6,5 százalék, tehát GDP-arányosan az orosz ráfordítás háromszorosa az uniósnak. Ugyanakkor

Oroszország egyes katonai eszközöket harmad- vagy negyedáron tud legyártani,

például a tüzérségi lövedékek terén az orosz előállítás negyedannyiba kerül, mint amennyiért a NATO-tagállamok hozzájutnak ugyanezekhez, és a T-90-es típusú orosz tank is harmadába kerül a német Leopard 2-esnek, nem beszélve az orosz katonák fizetéséről, ami 40 százaléka a NATO-katonákénak.

Azt ugyanakkor Horváth Sebestyén sem tagadta, hogy az orosz termék minőségben nyilvánvalóan rosszabb, mint a nyugati.

Arról is beszélt, hogy az ukrajnai háború alakulása, illetve Donald Trump amerikai elnök felszólítása vagy várható "levonulása" okozza-e, hogy Európa jelentősebb védelmi kiadásra kényszerül. Szerinte mindkettő, és még egy harmadik ok is van, ez pedig az Afrika felől érkező migrációs nyomás és terrorfenyegetettség.

"Donald Trump már első elnöki ciklusa alatt, 2017-ben, a beiktatását követően nem sokkal belengette azt, hogy ki fog lépni a NATO-ból, illetve hogy azon NATO-tagállamok védelmét nem fogja garantálni, amely tagállamok nem teljesítik a GDP-arányos 2 százalékos védelmi kiadásokat" – emlékeztetett.

Rámutatott arra is, hogy Oroszország már a hidegháború, de legalábbis az évezredforduló óta építi vissza a Szovjetunió óta szétesett katonaságát, Európa viszont csak az elmúlt években "ébred". Az is fontos probléma, hogy az európai NATO-tagállamoknak nincs gyártókapacitása, ezért most a kiadások jelentős részét a gyártás kialakítására kell fordítani, mert az nem megoldás, hogy mindent méregdrágán Amerikából vásárolnak.

Továbbá az orosz fegyverraktárak "gyakorlatilag tele vannak készletekkel", míg az Európai Unióban az ezredfordulót követően jelentősen kiürítették ezeket a raktárakat. Horváth Sebestyén példaként említette, hogy tavaly Oroszországban körülbelül 4,5 millió darab tüzérségi lövedéket gyártottak, míg az európai NATO-tagállamokban ez a szám nem érte el a félmillió darabot.