Az Európai Unió feloldhatatlan és kockázatos hármas dilemmába manőverezte magát – írja elemzésében Tatár Mihály. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője az InfoRádió GeoTrendek című műsorában elmondta: a zöld átállás határidői gyorsan közelednek, rendkívüli anyagi ráfordításokat követelve meg a tagállami költségvetésektől. Mindez egybeesik az ugyancsak komoly forrásokat igénylő újrafegyverkezéssel, pedig szerinte a tagállamok többségének inkább a kiadás- és adósságcsökkentésre kellene törekednie.

Az elemző úgy véli, a dilemma egy nagyszabású politikai vagy pénzügyi válságban csúcsosodhat ki, de azt sem tartja kizártnak, hogy egyszerre mindkettő megvalósulhat. Mint fogalmazott, a radikális zöld átállási programnak és az általános fegyverkezésnek óriási költségei vannak, ráadásul szerinte az EU éves bevételéhez viszonyítva

irracionális terveket, célokat tűznek ki a vezető európai politikusok, aminek komoly ára lehet.

Tatár Mihály szerint nem arról van szó, hogy a zöld átállás ösztönzése vagy a fegyverkezés értelmetlen cél lenne, hanem a fókuszon kellene változtatni, mert egyáltalán nem biztos, hogy a radikális irány a legcélravezetőbb. Hozzátette: a zöld átállást például lehetne sokkal piacbarátabb módon véghez vinni, mert a Föld valószínűleg akkor sem „pusztul el”, ha nem 2035-ra, hanem mondjuk 2055-re éri el az emberiség a klímasemlegességi célokat. Úgy gondolja, célszerű lenne különböző szektorokra (úgy mint közlekedés, épületek, építkezés, ipari termelés) lebontani a zöld átállást, ami így vélhetően sokkal olcsóbbá válna. A szakértő szerint ehelyett „felülről irányított, kényszerek által terelt és sokszor görcsösen erőltetett” folyamatokat lehet tapasztalni, hiányolja a körültekintést és az átgondoltabb intézkedéseket. Meglátása szerint a jelenlegi vonalat, koncepciót folytatva csak tovább fognak emelkedni az egyes költségek.

Az elemző szerint hasonló gondolkodásmód jellemzi a legtöbb vezető európai politikust a fegyverkezés tekintetében is.

„Szinte minden uniós tagállam hadserege pánikszerűen megpróbál behozni legalább harmincévnyi lemaradást.

Folyamatosan rendelik a különböző fegyverrendszereket, többnyire az Egyesült Államokból vagy Ázsiából” – jegyezte meg.

Tatár Mihály elmondta: ezen a területen is fókuszáltabban kellene kezelni az erőfeszítéseket. Mint fogalmazott, először talán érdemes lenne új légvédelmi technológiák és fegyverrendszerek beszerzésére felhasználni az erőforrásokat, hogy „légi fölényt tudjon kialakítani” az Európai Unió a saját területén. Hozzátette:

célszerű lenne és feltehetően nagyobb biztonságérzetet jelentene egy gyors reagálású EU-hadsereg létrehozása,

ami 2000 környékén már felmerült tervként az uniós tagállamok között, végül azonban elszabotálták. Tatár Mihály szerint ha lenne egy ilyen nagy, közös uniós hadsereg, könnyebben lehetne köré kiépíteni a technológiai és a fizikai képességeket.

Kína másképp csinálja

Az elemző a közös fejlesztések fontosságára és hatékonyságára hívta fel a figyelmet, ami szerinte ráadásul sokkal gazdaságosabb is lenne. Kínát hozta fel példaként, ugyanis megítélése szerint a távol-keleti ország megfontoltan cselekszik, „nem akar mindenben egyszerre azonnal dominánssá válni”. Inkább az jellemző a kínaiakra, hogy kijelölnek egy vagy néhány stratégiai területet, és ott próbálnak meg öt-tíz éven belül a legmeghatározóbb szereplők lenni. Jelenleg az elektromos autógyártásban törekszenek erre.

Tatár Mihály kifejette: számos európai uniós programmal az a legnagyobb baj, hogy főként „ideológiai okokból radikális sebességgel és szűk határidőkkel” próbál megoldást találni egy-egy jelenségre vagy kihívásra. „Ahogy a közmondás tartja: aki sokat markol, az keveset fog. A jelenlegi uniós intézkedések nem fogják megoldani a problémákat, sokkal inkább vezethetnek nagy katasztrófahelyzetekhez” – összegzett az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője.