Két célt jelölt meg Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, amikor megindította a Hamász elleni hadjáratot. Az egyik a terrorszervezet teljes megsemmisítése, a másik az elrabolt 240 ember kiszabadítása volt. De eddig egyiket sem sikerült maradéktalanul elérnie – írja a Financial Times.

Bár a Hamásszal kötött megállapodás eredményeként számos túsz visszanyerhette szabadságát, az izraeli kormányfő sietett közölni, hogy ezzel nem ért véget a háború. A palesztin szervezet ugyan súlyos veszteségeket szenvedett, de messze van még a teljes megsemmisüléstől. Netanjahu harcias kijelentése főleg azoknak az izraeli szélsőjobboldali köröknek szólt, amelyek mereven elutasítják a szélsőséges iszlamistákkal való bármilyen egyezkedést.

Mivel a mostani tűzszünet után a háború folyik majd tovább, a londoni lap számba vette, mit is értek el eddig az izraeliek.

Hetekig tartó bombázások után elfoglalták a Gázai övezet északi felét, de ez több mint tízezer palesztin áldozatot követelt és lényegében romhalmazzá vált az egész terület. Elesett hetven izraeli katona is, viszont a Hamász 24 zászlóaljából mindössze 10-et sikerült felmorzsolni. "Ez a veszteség csak pár ezer fegyverest jelenthet, miközben egy legalább 25 ezer fős haderővel állunk szemben" – nyilatkozott az izraeli hadsereg (IDF) egyik magas rangú tisztje.

Az inváziónak ugyanakkor kétségtelenül vannak eredményei is. Az eddig legnagyobb ezek közül az, hogy jelentős mértékben csökkent a Hamász rakétacsapásainak száma. "Míg a harcok első két hetében átlagosan minden négy-öt órában érte Izraelt támadás Gázából, most már csak alig négy-öt naponta, ez pedig nagy különbség" – mondta a londoni újságnak Zvika Haimovich, az izraeli légierő korábbi parancsnoka.

Az is siker, hogy az izraeliek felfedték a Hamász titkos alagútrendszerét. Mivel pedig már a Gázai övezeten belülről támadják a járatokat, sokkal kisebb a kockázata annak, hogy a katonák robbanócsapdákkal vagy házilagos készítésű bombákkal találkoznak. A Hamász ugyanis nem számított arra, hogy az IDF a palesztin szervezet hátországából mér csapást a bunkerekre.

Eredménynek lehet tekinteni továbbá, hogy a háború egyelőre nem eszkalálódott.

A jelek szerint sem a Hamásznál sokkal erősebb Hezbollah, sem pedig a két szélsőséges szervezetet támogató Irán nem akar közvetlen konfrontációt Izraellel. Nem is lenne sok értelme, hiszen a zsidó állam hadserege sokkal ütőképesebb, az Egyesült Államok pedig a Közel-Keletre vezényelt két anyahajó köteléket, amelyek bármikor beavatkozhatnak a harcokba. Ilyen erőviszonyok mellett öngyilkosság lenne a Hamász megsegítése, bár azért a Hezbollah néhány erősen korlátozott méretű akcióval jelezte: a gázai terrorszervezet mellett áll.

Ezek ellenére Benjamin Netanjahu eredeti, kettős céljának elérése még nagyon messzinek tűnik. A túszok nagy része továbbra is a Hamász fogságában van és a szervezet fegyveres erejét sem sikerült megsemmisíteni. A Hamász harcosai közül sokan elmenekültek és most a Gázai övezet déli részén próbálják rendezni a soraikat. Ha az izraeliek valóban addig akarják folytatni a háborút, amíg teljesen meg nem semmisítik a szélsőséges iszlamista szervezetet, akkor muszáj lesz a déli területekre is bevonulniuk.

Ez nyilván hamarosan bekövetkezhet, mivel az IDF már felszólította az ott lévő civileket, hogy vonuljanak egy 14 négyzetkilométeres, úgynevezett biztonságos övezetbe. A nemzetközi segélyszervezetek máris közölték: képtelenség több százezer embert ilyen kis területre összezsúfolni. Az IDF azonban nem lát más megoldást, mivel értesüléseik szerint

a Hamász legfontosabb vezetői, köztük a hírhedt Jahja Szinvár és Mohammed Deif már az övezet déli részén bujkál.

"Egészen biztos vagyok benne, hogy a Hamász több száz, ha nem több ezer fegyverese délre húzódott és persze vitték magukkal a fegyvereiket, meg a rakétáikat" – mondta a Financial Times-nak Michael Milstein, az IDF egykori hírszerzőtisztje. Szintén nagyon fontos, hogy a szélsőséges szervezet több mint 500 kilométernyi alagútrendszere a déli területeket is behálózza, tehát ha Izrael fel akarja számolni a járatokat, akkor nem elég csak Gáza északi felét elfoglalnia.

A gond csak az – írja a Financial Times –, hogy Izraelnek a jelek szerint egyelőre elképzelése sincs, mi lesz a Hamász után. A szervezet annyira sűrűn átszövi a palesztinok helyi társadalmát, hogy a teljes megsemmisítése valószínűleg évekig tarthat és még akkor sem biztos a siker.

Ha pedig Izrael mégis megsemmisítené a Hamászt, akkor

olyan hatalmi űr keletkezne a Gázai övezetben, amely újabb, beláthatatlan veszélyekkel fenyegetheti a zsidó államot.

Ezt már Jean-Loup Samaan, a szingapúri Nemzeti Egyetem Közel-Keleti Intézetnek vezető kutatója mondta a Financial Times-nak. Szerinte az izraeli hadsereg elé állított feladatok is folyamatosan változnak, ami arra utalhat, hogy a hadjárat megindítása előtt, talán a rájuk nehezedő nyomás miatt, a politikai vezetés nem gondolta végig a várható következményeket.