Az Infostart is beszámolt róla, hogy a kubai hatóságok lelepleztek egy embercsempész hálózatot, amelynek tagjai erőszakkal toboroztak kubaiakat, hogy az orosz hadsereg katonáiként Ukrajna ellen harcoljanak. Néhány hónappal ezelőtt az oroszországi Rjazany városának helyi lapja közölte, hogy több kubai állampolgár kötött szerződést az orosz fegyveres erőkkel és – orosz állampolgárságért cserébe – Ukrajnába indult.

Az orosz kormány nem kommentálta ezeket a híreket, ugyanakkor Moszkva korábban megerősítette, hogy jelentős toborzás indult Oroszországban, legalább 30 százalékkal, másfél millió főre akarják növelni a harcokban bevethető katonák számát. Az oroszok állítólag nemcsak Kubában, hanem Örményországban és Kazahsztánban is toboroznak zsoldosokat.

Somkuti Bálint azt mondta az InfoRádióban, hogy külföldön történő orosz toborzással kapcsolatos hírek már a háború kirobbanása óta terjednek, és lapértesülések szerint a volt szovjet tagköztársaságokból (orosz nevükön közel-külföldről) toborzott önkéntesek közül többen iszlamisták voltak. Több terrortámadás is történt, amit a biztonságpolitikai szakértő megfogalmazása szerint az orosz sajtó több-kevesebb sikerrel megpróbált eltussolni.

Emiatt valószínűleg az oroszok már nem olyan országokból toborozhatnak, ahol iszlamista befolyás érvényesül – feltéve, ha igazak az ezzel kapcsolatban megjelent hírek. Fenntartásokkal kell kezelni ugyanis az ilyen híradásokat, mert korábban beszéltek már például Észak-Koreáról is mint lehetséges toborzási helyszínről, mégsem érkeztek hiteles információk arról, hogy észak-koreai katonák tűntek volna fel az ukrajnai fronton. Somkuti Bálint megjegyezte:

a külföldi orosz toborzással kapcsolatban eddig csak meg nem erősített hírek kerültek napvilágra.

„Ezeknek vagy van valóságalapjuk, vagy nincs” – tette hozzá.

Nem lehet azonban kizárni azt sem, hogy az orosz elnök és az észak-koreai vezető közötti egyeztetéseken időről időre szóba kerülhet, hogy toborozhatna-e katonákat az ázsiai országból az orosz haderő. A szakértő véleménye szerint valószínűbb, hogy inkább a lőszerutánpótlással kapcsolatos együttműködés került napirendre ezeken a tárgyalásokon. Hiába voltak Oroszországnak – még a hidegháború idejéből megmaradt – jelentős készletei, annyi lőszert használtak el az elmúlt másfél évben, hogy jelentősen megcsappantak a tartalékaik.

Az elmúlt időszakban rendkívül sok hír röppent fel arról, hogy az orosz vezetés igyekszik kímélni az etnikai oroszokat és ezért elsősorban a kisebbségeket küldi a frontra.

„Ilyen példát láttunk már más több nemzetiségű birodalmak esetében is. Ezzel szemben viszont az látszik, hogy azok az elitalakulatok, amelyeket jellemzően oroszok lakta nagyvárosokból egészítenek ki, ejtőernyős- és tengerészgyalogos egységekbe tömörülnek.

Ők vívják a legvéresebb küzdelmeit a háborúnak és köreikben az etnikai oroszok aránya felülreprezentált”

– jelentette ki Somkuti Bálint.

Az elemző szerint ez is azt mutatja, hogy az orosz vezetés nem csak a kisebbség tagjait küldi a „vágóhídra”.

Az orosz társadalmon belül egyelőre nem csökkent a kormányzat által „különleges katonai műveletnek” nevezett ukrajnai konfliktus támogatottsága, úgyhogy nem emiatt toborozhat külföldön katonákat a védelmi minisztérium. Meglátása szerint inkább arról lehet szó, hogy az orosz gazdasági helyzet – melyet úgy látszik, nem rendített meg a nyugati szankciók sora – levetővé teszi, hogy magasabb díjazást fizessenek zsoldosoknak.

„Ez egy jól bevált taktika, stratégia. A legrizikósabb helyekre a zsoldosokat küldik, akiket cserébe jól megfizetnek”

– magyarázta.

Ukrán beékelődés a fővédvonalba, de ez még nem olyan nagy siker

Közben a fronton továbbra is zajlik az ukrán ellentámadás, és heves szócsatákat vívnak a szakértők arról, hol tart és mennyire tekinthető sikeresnek, átütőnek a folyamat, melyik védőövet törték át, melyiket nem. Somkuti Bálint tájékoztatása szerint megbízható információ jelenleg nincs ezekről a történésekről. Ha azonban azokat a térképeket vesszük szemügyre, melyeket a szakértők többsége elfogad, akkor azt kész tényként lehet kezelni, hogy

az úgynevezett fedező-biztosító öv mélységéből kijutottak az ukrán támadók.

„Az biztos, hogy oldalról és hátulról már több állás is támadhatóvá vált. Sőt, az is valószínűnek tűnik, hogy Verbove mellett a fővédvonalba is beékelődtek ukrán gyalogos alakulatok, de ennek azért nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani, mert a műszaki akadályok – sárkányfogak, harckocsi-árkok, stb. –, amiket egyes orosz alakulatok építettek, nagyrészt még érintetlenek” – fogalmazott.

A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: a fővédvonal esetében addig nem beszélhetünk áttörésről, amíg az ukránok nem számolják fel azt az orosz tüzérséget, amely az ő műszaki alakulataikat veszélyezteti. A fedező-biztosító övnél pedig az a kritikus kérdés, hogy ha az ukrán csapatok nem kezdik el ezeket a szárnyak felé kanyarodva felszámolni, azaz kiszélesíteni a beékelődést, akkor nem tudnak felmutatni semmilyen számottevő eredményt.

„Amíg az oroszok tűzzel tudják akadályozni a beékelődés széléről az ukránok mozgását és a támadó alakulatok előre vonását vagy cseréjét, addig ez igazából nem egy jelentős siker” – fejtegette.

Milyen áron?

Somkuti Bálint szerint a védvonal elején zajló küzdelmeken túl nagyon kevés szó esik a médiában a Tokmak nevű megerősített kisvárosról – amely egyharmadnyi vagy fél útra fekszik a hadműveleti céltól –, pedig fontos szerepe van. Mint fogalmazott, sok szakértő önellentmondásba keveredik, ugyanis a tüzérségi túlerővel szemben támadó ukránoknak komoly lehetőségeik adódtak az elmúlt időszakban a fronton, azt azonban nem tudjuk, milyen áldozatok árán, mint ahogy azt sem, hogyan lehetne ezeket a sikereket továbbvinni, fenntartani.

„Arról sincsen semmilyen információnk, hogy mi a helyzet az ukrán tartalékokkal. Sokan a tartalékban lévő erők állítólagos hiányáról beszélnek. Nem tudni, mi marad arra, hogy az úgynevezett sikert kifejlesszék” – összegzett a biztonságpolitikai szakértő.