Az Egyesült Államok külpolitikáját tekintve a fegyverszállítások és a különböző segítségnyújtások miatt jelenleg az Ukrajnában zajló háborúval van elfoglalva, ezt kihasználva pedig Peking akár úgy is dönthetne, megtámadja Tajvant, mivel a kínai vezetés korábban többször is deklarálta, saját területének tekinti az egyébként független, önálló kormányzattal rendelkező szigetet. Csenger Ádám azonban úgy gondolja, nem valószínű, hogy a közeljövőben támadást indítanak a kínaiak.

Az elemző szerint Peking figyeli, mi történik Ukrajnában, és a kínai vezetők feltételezhetően azt a következtetést vonták le, hogy ha megtámadnák Tajvant, akkor ugyanolyan egységes és tartós nyugati ellenállással találnák szembe magukat, mint Oroszország. Ez lehet állandó katonai segítség a Nyugat részéről, valamint gazdasági szankciók kivetése is.

„Kína nagyságrendekkel integráltabb a világgazdaságban, mint Oroszország, tehát számára sokkal fájóbb lenne, ha olyan szankciókkal szembesülne, mint Oroszország.”

Kínának azért is nagyon meg kell gondolnia, mit lép, mert rendkívül komoly gazdasági, kereskedelmi kapcsolatai vannak az Egyesült Államokkal és más meghatározó országokkal is. „Nyilván ez egy kétélű fegyver lenne” – fogalmazott a szakértő, aki hozzátette: Oroszországgal összehasonlítva Kína még inkább rá van utalva a világgazdaságra. Bár például a kritikus technológiák fejlesztésére rengeteg pénzt használ fel a távol-keleti ország annak érdekében, hogy minél inkább önállóvá és a külvilágtól függetlenné váljon, ez egy hosszan tartó folyamat lesz. Kína jelenleg még nem teheti meg, hogy önállósuljon. Lehetőségei továbbra is nagyban függnek a világ többi részével való kereskedelemtől.

Csenger Ádám azt mondta, Kína óriásit kockáztatna ezen a téren is, ha megtámadná Tajvant. „Kérdéses, hogy az Egyesült Államok megpróbálná-e megvédeni Tajvant, ez is egy bizonytalansági tényező. Elfogadtak egy olyan törvényt az Egyesült Államokban, ami kimondja: Amerikának adott esetben kötelessége ellátni önvédelmi fegyverekkel Tajvant, valamint az amerikaiaknak fenn kell tartaniuk azt a képességüket, hogy szükség esetén a sziget védelmére keljenek.”

Mint fogalmazott, ez a törvény azt viszont már nem írja elő, hogy az USA-nak kötelessége megvédeni Tajvant egy konfliktus esetén, mint ahogy azt sem, hogy

ha kísérletet tesz a megvédésére, az hogyan történjen.

Az elemző ezt stratégiai kétértelműségnek nevezte. Csenger Ádám kijelentette: nem tudni, mit lépne az Egyesült Államok abban az esetben, ha Kína támadást indítana Tajvan ellen. „Az látható, hogy túl nagy a kockázat és mind a két ország próbálja valamennyire mederben tartani a viszonyukat. Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy

valamilyen véletlen vagy fatális incidens következtében robban ki konfliktus.”

Csenger Ádám emlékeztetett, hogy az USA az elmúlt időszakban többször is szabad hajózhatósági manővereket hajtott végre a Dél-kínai-tengeren, ami ellen valamennyiszer tiltakoztak a kínaiak. Az ázsiai ország ugyanis a saját, szuverén területének tekinti ezt a részt.

Számos olyan esetre volt már példa, hogy kis híján múlott valamilyen katonai incidens kitörése. A szakértő úgy véli, nem lehet lebecsülni annak a jelentőségét, hogy tényleg bekövetkezzen egy ilyen konfliktus. Mint mondta, nem lehet kizárni, hogy ha a szemben álló felek rosszul mérik fel egymás katonai képességeit vagy politikai elkötelezettségét, történik valamilyen fatális hiba vagy cselekedet. Ez pedig akár olyan folyamatokat is elindíthat, melyeket igazából egyik fél sem akart soha.

A kínai-amerikai viszony részleteiről itt hallgathat meg részleteket: