Egyfelől regionális kontextusban, másfelől amiatt is érdekes lehet Magyarország számára a kapcsolatok ápolása, építése Ruandával, mert az egyik oszlopos tagja a térség fontos integratív szervezetének, a Kelet-afrikai Közösségnek (EAC) – hívta fel a figyelmet Tarrósy István egyetemi tanár. A szakember felidézte, hogy 1994-ben egy egészen elképesztő népirtást élt meg az ország, amikor néhány hét leforgása alatt közel 1 millió embert öltek meg. A poszt-genocídium időszakát követően a kormányzat viszont teljesen újraépítette az államot és az ország gazdaságát, így mára a világ egyik leggyorsabban gyarapodó gazdasága lett Ruanda, ami számos lehetőséget kínál a velük történő együttműködésre. A PTE munkatársa szerint emiatt

nagyon üdvözlendő a magyar köztársasági elnöki vizit, amit amúgy komoly előkészület előzött meg az elmúlt két évben.

A magyar kormányzat – ahogyan a világ számos országa – pragmatikus külpolitikát folytat, aminek az egyik fő irányvonala az, hogy hasznot termeljen Magyarország, a magyar gazdaság számára – tette hozzá.

Bár Ruanda egy meglehetősen kis, tengeri kijárattal nem rendelkező ország Afrika középső részén, ráadásul természeti kincsekben sem gazdag, számottevő logisztikai központtá nőtte ki magát az EAC-n belül. Többek között konferenciaturizmus-központtá vált a térségben, erősítve az olyan szolgáltatási, szektorális tudásokat, amelyek a pénzügyi vagy különböző IT-megoldásokhoz kapcsolódnak. Egész egyszerűen azért, mert ez a földrajzi realitás – magyarázta Tarrósy István, aki szerint ezek mind olyan területek, ahol Magyarország képes lehet partnerré válni. Mindeközben olyan tradicionális tudásokat is át-, illetve el tudunk adni, vagy közösen tudunk hasznosítani, amik akár a vízgazdálkodáshoz, a víztisztításhoz, akár a mezőgazdaság fejlesztéséhez, erősítéséhez kapcsolódnak – tette hozzá.

Ami a tanzán–magyar kapcsolatrendszert illeti, egyáltalán nem új keletű, hiszen Magyarországnak a rendszerváltást megelőzően is a térség egyik legfontosabb partnere volt a Tanzániai Egyesült Köztársaság, mely a 60-as évek elején – „hasonszőrűen” a többi szubszaharai országhoz – nyerte el a függetlenségét, és jött létre Tanganyika és Zanzibár egyesülésével. Tehát

hazánknak régóta fennálló kapcsolatrendszere van – a tudományos, oktatási és kulturális területektől a különféle ipari és mezőgazdasági együttműködésekig – Tanzániával

– magyarázta az egyetemi tanár, hozzátéve, hogy ezek újragondolása történik most meg egy pragmatikus külpolitikai kontextusban, amire az elnöki vizit is ráerősít. Megjegyezte: a szomszédos Kenyában (Nairobiban) működő, de a tanzániai diplomáciai feladatokat is ellátó magyar nagykövetség már sok előkészületet tett az elmúlt években, így ma már valóban nem ritkák ott a magyar cégek, illetve befektetők. A jó kapcsolatok Tanzániával – ami az egyik alapítója a már említett Kelet-afrikai Közösségnek – „remek belépőt” jelenthet a térség többi országába is – értett egyet Tarrósy István. Arról nem is beszélve, hogy függetlenedése óta politikai értelemben a legstabilabb országa a régiónak, ami keresztül talán könnyebb is a magyar érdekek megjelenítése.