Alábbhagytak, sőt, gyakorlatilag leálltak a múlt szeptemberben egy 22 éves kurd származású lány halála után kirobbant tüntetések Iránban. Mahsza Aminit – a hírek szerint – a hidzsáb nem megfelelő viselése miatt állította elő, majd bántalmazta az erkölcsrendészet, majd három nappal később életét veszítette. Lehetnek olyan területek, elsősorban az ország délkeleti részén, ahol még sor lehetnek megmozdulások, de összességében a nagy hullám lecsenghetett – mondta N. Rózsa Erzsébet.
Mindez nem azt jelenti azonban, hogy a társadalmi feszültségek, a rengeteg vitatott kérdés és probléma, amivel az iráni nép – akár egészében, akár lokálisan, akár társadalmi réteg szerint – szembenéz, megoldódott volna – hangsúlyozta a Közel-Kelet-szakértő.
A mai Irán lakossága körülbelül 86 millió fő, noha az 1979-es iszlám forradalom idején csak 35-37 millióra volt tehető. Egy viszonylag fiatal ország, bár talán kevésbé, mint más közel-keleti arab államok. Az átlagéletkor 32-33 év, a lakosság 80-85 százaléka 50 év alatti – ismertette N. Rózsa Erzsébet, megjegyezve: ebből következően a lakosság túlnyomó részének semmilyen vagy legfeljebb nagyon korlátozott emléke lehet a forradalomról. Ezzel szemben a meglehetősen véres, rengeteg halálos áldozattal járó iraki–iráni háború már jóval többek emlékezetében élhet, ami a forradalom után egy évvel, 1980-ban indult és 1988-ig tartott. „Pszichésen ez nagyon mély nyomot hagyott az iráni társadalomban” – fogalmazott a szakértő.
N. Rózsa Erzsébet szerint ma már a nők az iráni társadalom minden rétegében és minden pozíciójában megtalálhatók, kivétel ez alól a kifejezetten valláshoz kötött hivatalok. „De a római pápa sem szokott nő lenni” – jegyezte meg. Vagyis a 44 évvel ezelőtti forradalom óta több, nagyon jól képzett női generáció is felnőtt, ettől függetlenül vannak dolgok, amik nem változtak, például nem dobta el minden nő a fejkendőt, a csadort, a hagyományosabb ruházatot – jegyezte meg az egyetemi tanár.
A businessnek mennie kell
Az InfoRádió Aréna című műsorában szó esett az orosz–ukrán konfliktusról is, illetve arról, hogy Irán mindkét oldalt ellátja fegyverrel. Ezzel kapcsolatban a Közel-Kelet-szakértő úgy fogalmazott, Irán megtanulta a leckét azzal, hogy amikor 2009-ben az Egyesült Államok és Oroszország újraindította kapcsolatát, Teherán a háttérbe szorult Moszkva számára. A Krím elfoglalása óta Vlagyimir Putyin belső támogatottságában a Közel-Kelet nem játszik szerepet, vagyis az orosz közvéleményt nem érdekli, hogy Oroszország vállal-e szerepet a Közel-Keleten, csak a közvetlen szomszédság számít.
Az egyetemi tanár szerint nyilvánvaló, hogy Teherán tudja, az Egyesült Államok aktuális viszonya Oroszországgal, Kínával, Indiával a függvénye annak, hogy az említett országok velük mennyire szorosan működnek együtt, amit igyekeznek is kihasználni, hiszen a „biznisznek” mennie kell.
A másik, amivel az irániak pontosan tisztában vannak, hogy Kína, de Oroszország sem fog állást foglalni senki mellett: ha mondjuk Izrael és Irán vitatkozik, egyikük sem fog beavatkozni, átvéve az Egyesült Államoktól a biztonságot nyújtó külső hatalom szerepét, de már Washington sem akarja ezt nagyon vállalni – magyarázta. (Emlékezetes, amikor dróntámadás érte a szaúdi olajmezőt és finomítót, Donald Trump nem indított háborút Rijád védelmében.)
A fentiekből következően Oroszország Ukrajnában folytatott háborúja nem ennek a térségnek a háborúja, és őket ezzel olyan nagyon nem lehet megszólítani – mutatott rá N. Rózsa Erzsébet.
