Hétfőn Oroszországgal közös hadgyakorlat vette kezdetét Fehéroroszországban, ráadásul Vlagyimir Putyin orosz elnök is az országba utazott. Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója, a posztszovjet térség szakértője ezzel kapcsolatban elmondta, Fehéroroszországban hónapok óta folynak hadgyakorlatok, és tulajdonképpen Fehéroroszország is hadviselő fél, hiszen a területéről indultak meg az orosz csapatok február 24-én, legalábbis az öt támadási irány egyikének kiindulópontja volt, és az orosz hadsereg a fehérorosz repülőtereket, katonai létesítményeket használja fel arra, hogy rakétacsapásokat intézzen Ukrajna ellen.
„Közvetve belorusz hadviselő fél, attól tartunk, attól tartanak szakértők is, hogy közvetlenül is beléphet a háborúba. Ezt eddig sikerült elkerülni, valószínűleg a belarusz vezetésnek köszönhetően, annak ellenére, hogy nagy az orosz nyomás, hogy belépjen” – mondta Bendarzsevszkij Anton.
Ha ez megtörténne, az újabb eszkalációt jelentene, több tízezer újabb katona jelenne meg a fronton, újabb ország válna hadviselővé. Erre a Nyugatnak mindenképp reagálnia kell, ami nyilván nem a NATO katonai beavatkozása lenne, de újabb fegyverek küldését mindenképp jelentené.
- Megerősíthetik az ukrán légierőt, vadászgépeket küldhetnek, erről már tárgyaltak Lengyelországgal, de az Egyesült Államok végül megtagadta ezt a kérést,
- a Patriot légvédelmi rendszert is elküldhetik, illetve
- 160-180 km hatótávolságú rakéták érkezhetnek,
ezek mindegyikéről volt már szó, de még nem lépték meg – hívta fel a figyelmet a szakértő.
Bendarzsevszkij Anton nagyon izgalmasnak és meglepőnek tartja, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök Fehéroroszországba látogatott, legutóbb 2019 júliusában járt ott, azóta mindig Aljakszandr Lukasenka ment hozzá.
„Lukasenka a 2020-ban elfojtott belorusz tüntetések után el volt kötelezve Oroszország irányába, és legtöbbször ő ment kérni Moszkvába valamit, többek között hiteleket, támogatást stb.
Idén Lukasenka már hétszer járt Oroszországban,
Moszkvában vagy Szocsiban. Putyin, ahogy említettem, több mint három éve járt legutóbb Minszkben, most viszont ő ment, azt gondolom, hogy ennek olyan szimbolikája olyan jelentése lehet, hogy Putyin kérni ment valamit Lukasenkától. A szakértők úgy vélik, és én magam is azt gondolom, hogy
itt a háború, Belarusz közvetlen belépése lehet a tét. A fehérorosz vezetés a végsőkig próbálja elodázni ezt a lépést”
– mondta Bendarzsevszkij Anton.
Arról is beszélt, hogy két és fél órát tárgyaltak zárt ajtók mögött, és utána tartottak egy nagyjából 15-20 perces sajtókonferenciát, amin a háborúról egyetlen egyszer sem tettek említést, hanem a közös kétoldalú kapcsolatok, a közös védelempolitika és a folytatódó integrációk voltak a témák, de biztos, hogy a háború volt az elsődleges témája ennek a vizitnek.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az adminisztrációkból származó információk szerint nem kedveli egymást a két vezető. Lukasenka a posztszovjet térségben legrégebb óta hatalmon lévő vezető, most már 28 éve van hatalmon, régebben, mint Putyin és ilyen szempontból Putyin valószínűleg tiszteli, de számára ez probléma is, hiszen nem olyan vezető, aki frissen került hatalomra, aki könnyebben befolyásolható. A szakértő úgy látja, Lukasenka elsősorban a saját értékeiből jár el mindenben, tehát neki egyrészt a saját hatalmának a megtartása a cél, másrészt pedig a hatalmi átöröklés.
„Három fia van.
- Az egyik a belarusz nemzetbiztonságot vezeti,
- a másik fia külügyi vonalon dolgozik,
- a harmadik, 18-19 éves fiát pedig, többször elmondta, hogy örökösének szánja”
– mondta Bendarzsevszkij Anton.
Putyinnak más érdekei vannak, egyre inkább az elmélyült integrációt szeretné Fehéroroszországgal, tehát lényegében a belarusz szuverenitást próbálná megnyesegetni és az országot még jobban Oroszország felé terelni, ebben ellenérdekeltek a felek, hiszen ez Lukasenka hatalmának csökkentésével járna.
A két vezető kapcsolatának esetleges megtöréséről azt mondta, hogy a fehérorosz vezetés számára most nagyon leszűkült a mozgástér, hiszen évekig tudták folytatni azt a fajta hintapolitikát, hogy ők a Nyugat és Oroszország között lavíroznak,
„mindig megtudták győzni a másikat arról, hogy nagyon fontos támogatni Belaruszt, hiszen ha ez nem történik meg, akkor majd a NATO karjaiba esik vagy Moszkva karjaiba esik”.
De 2020-ban kitörtek a hónapokig tartó tüntetések, annak leverésével Lukasenka teljesen elvágta magát a Nyugat felé, az egyetlen út Oroszország marad, hiszen Oroszország kisegítette a belorusz vezetést ebben a helyzetben, tehát lassan, de biztosan Belarusz tovább sodródik Oroszország felé. Lukasenka ezt próbálja lassítani, megállítani, de erre nemigen vannak eszközei.
Bendarzsevszkij Anton arra is felhívta a figyelmet, hogy a nyugati szankciók Fehéroroszországgal szemben is felléptek, és a belorusz gazdaság gerincét képező kőolaj-feldolgozást és műtrágyát is érintették, tehát ilyen szempontból Lukasenka gazdaságilag is csak Oroszországra számíthat.