Szakértők szerint az Európai Bizottság közös menekültpolitikai javaslatának egyfajta tesztjéül szolgálhat az afganisztáni helyzet alakulása. Az egyfelől közsimert aggodalom, hogy a tálibok rohamos területfoglalása nagy valószínűséggel jelentős menekültáradatot indíthat el, amelynek nem csekély hányada jó eséllyel Európa felé veszi majd az irányt.

Ez azonban a lehetséges kihívásoknak csak az egyik része. A Bizottság menekültügyi javaslata értelmében – amit egyébként visszaigazolt az Európai Tanács migrációs kérdésnek szentelt csúcstalálkozója is – az uniós migrációs politika elsődlegesen a „forrásországokkal” kellene hogy kapcsolatot építsen, elérendő, hogy a potenciális menekültek eleve el se induljanak, de legalábbis a menedékre nem jogosult polgáraikat vegyék vissza.

Az új koncepció értelmében mindehhez „kiegyensúlyozott partneri együttműködést” célszerű teremteni az unió és az érintett ország vezetése között. De

mi a teendő akkor, ha a megcélzott partnerország éppen gyökeres átalakuláson megy keresztül, és a megkeresett kormány jó eséllyel heteken belül akár el is tűnhet a színről

– vezette fel az EU előtt álló dilemmát a brüsszeli Politico.

Afganisztánban sokak szerint pillanatnyilag éppen erre látszik növekvő esély. A Bloomberg szerda reggeli jelentése szerint Wasingtonban úgy látják, hogy a tálibok már az ország kétharmadát ellenőrzésük alá vonták, és a Nyugat által támogatott eddigi afgán nemzeti kormány lényegében a főváros Kabult és környékét uralja csak. A kormány belügyminisztériumának szóvivője ugyan a Financial Times tudósítása szerint még kedden is azt nyilatkozta, hogy a kormányzati csapatok „eredményes harcot” folytatnak az ország északi részében, de a tényleges hírek a tartományi fővárosok eleséséről tudósítanak.

Így viszont például nehezen teljesíthetőnek tűnik az a közös levél, amit hat EU-ország juttatott el az Európai Bizottsághoz, szorgalmazva, hogy

a testület minden körülmények között folytassa a menedékre nem jogosult afgán állampolgárok visszaszállítását hazájukba.

Az osztrák, belga, dán, görög, holland és német kormányok által jegyzett feljegyzés emlékeztette a brüsszeli testületületet, hogy már 2020-ban is az afgán menekültek alkották a második legjelentősebb etnikai csoportot az Európába érekezettek között, mintegy 44 ezer fővel, ami a mostani radikális belső átalakulások mellett előre láthatón bizonyosan bővülni fog.

Mindezt csak fokozhatja, ha híre terjed, hogy az uniós hatóságok látványosan engedékenyen viszonyulnak még az amúgy menedékre nem jogosultakkal szemben is, kerülve egyelőre a kiutasításukat.

A levél előzménye az volt, hogy a súlyos belső helyzetre hivatkozva

a kabuli kormány „három hónapra” az európai uniós visszaküldések felfüggesztését kérte,

amire az adott körülmények között Brüsszelben mutatkozik is készség.

A Politico ennek kapcsán idézett egy névtelenséget kérő uniós tisztviselőt, aki azzal érvelt, hogy polgárháborús körülmények közé aligha volna etikus vagy praktikus embereket visszaküldeni.

Mellesleg, a legfrissebb hírek szerint, szerdán a "hatok" közül már a német, a belga, a dán és a holland kormány is azon az állásponton volt, hogy az adott helyzetben nem reális a visszautaztatások erőltetése. A görög diplomácia a Politico szerint továbbra is kitartott a "precedensben" rejlő kockázatok hangoztatása, és a visszaküldések folytatása mellet. (A holland ügyvivő kormány végül szerdán úgy döntött, hogy hat hónapig nem toloncol vissza Afganisztánba egyetlen olyan afgán állampolgárt sem, aki nem jogosult a menekültstátuszra.)

Uniós szempontból amúgy nem csupán az Afganisztánból érkező menekültek okoznak növekvő fejfájást, hanem az ott maradók sorsa is bizonyos esetekben gondokat okoz. Az EUobserver számolt be a napokban arról, hogy a kabuli EU-képviseleten dolgozó helybéliek közül mind többen komolyan aggódnak a tálibok előrenyomulása láttán, attól tartva, hogy ha ez utóbbiak válnak az ország uraivá,

könnyen felelősségre vonhatják őket, amiért a „Nyugatnak” dolgoztak.

Uniós részről ugyanakkor nem sokat tehetnek értük, lévén az EU nem jogosult sem vízumot kibocsájtani, sem menedéket adni, erre csak a tagállamok képesek.

Ráadásul – teszik hozzá megfigyelők – beköszönthet az a nap is, amikor a képviselet európai tisztviselőinek is veszélybe kerülhet a biztonsága.