Feltűnést keltett az EU-ügyekkel foglalkozó nemzetközi sajtóban, hogy Paolo Gentiloni gazdasági-pénzügyi uniós biztos és Valdis Dombrovskis bizottsági alelnök hétfőn az EP szakbizottsága előtt a majdani helyreállítási alap előkészületeiről beszámolva jelezte, hogy ha a jelen – közösségi hitelfelvételen alapuló – EU-s forrásbővítés működőképes megoldásnak bizonyul, akkor a gyakorlat a jövőben is visszatérhet, és idővel akár fokozatosan állandósuló EU-finanszírozási eszközzé is válhat.
Mint az előre sejthető volt,
a kijelentés távolról sem aratott sikert azon országok körében, ahol a közös hitelkibocsátás szándékától – ami valahol közös felelősségvállalást is jelent – kezdettől fogva idegenkedtek.
Ezek körében csak azzal az érveléssel lehetett előzetes politikai jóváhagyást szerezni a honi törvényhozásban, hogy úgymond garantáltan egyszeri, a járvány okozta különleges helyzetre válaszul kivételes jelleggel alkalmazott eszközként beszéltek róla.
A nettó befizetői tagállamok között általános volt ez az alapállás, de közülük is különösen szkeptikus volt Hollandia és Finnország. Az utóbbiban az amúgyis törékeny alapokon álló ötpárti koalíció állandó nyomás alatt volt és maradt a konzervatív költségvetési politika támogatói részéről.
Megfigyelők ennek kapcsán emlékeztetnek, hogy már a 2010-es évek elején az egymást követő görög pénzügyi hitelcsomagok kapcsán is a fő ellenállás egyebek között éppen Helsinkiben volt tapasztalható.
Mindez pillanatnyilag azért érdekes, mert a finn parlament még nem ratifikálta a helyreállítási alap elindításához szükséges alapszerződés-módosítást. Állást foglalt viszont a finn parlament Alkotmányjogi Bizottsága – funkciójában az alkotmánybíróságnak felel meg Finnországban –, és közölte, hogy a finn jóváhagyásához a parlament kétharmadának az egyetértése szükséges.
Gentiloni és Dombrovskis hétfői nyilatkozata Helsinkiből származó hírek szerint aligha fogja megkönnyíteni a kétharmad összehozását a finn parlamentben,
midőn a héten – nem kizárható, hogy már szerdán – szavaznak a kérdésről.
Hírek szerint az ügyben vállalt felelősségét Dombrovskis maga is elismerte, ugyanis kedden szükségét érezte, hogy egyenesen finn nyelvű twitteres üzenetben szögezze le, hogy nincs szó a helyreállítási alap hosszútávú intézményesítéséről. Ám, mint az egyik finn európai parlamenti képviselő, a liberálisok között ülő Mauri Pekkarinen a brüsszeli Euractiv szerint megjegyezte,
a hiba már megtörtént, visszavonni nem lehet,
miáltal legalábbis bizonytalanná vált, hogy milyen reagálásokat vált majd ki a dolog a finn honatyák körében.
Ha a finn törvényhozás nem ratifikálja, az EU történetében távolról sem ismeretlen kármentési akciók egyfajta körtánca indulhat el, aminek egyik – ilyen esetekben alkalmazott – legtipikusabb eleme többnyire az, hogy az ellenvetést tevő ország felé külön közös nyilatkozatban erősítik meg uniós intézmények és többi tagállamok, hogy aggodalmaik megalapozatlanok.
A probléma csak az, hogy ez utóbbit szintén nem lesz könnyű megszerezni, mert tagállami oldalról
egyes – főként dél-európai – országokban viszont éppen, hogy a hosszabb távú intézményesítést tartanák kívánatosnak.
A keddi hírekben sok helyen tárgyalták, hogy egy athéni politikai fórumon a megelőző nap a görög és a spanyol miniszterelnök kifejezetten úgy fogalmazott, hogy a helyreállítási alap egyszeri jellegét el kellene felejteni, és a rendszeres közösségi hitelfelvételt a jövőbeni közösségi finanszírozási formák közé kellene emelni.
Ennek során Pedro Sánchez spanyol kormányfő egyenesen úgy fogalmazott, hogy a helyreállítási alap létrejötte, ennek precedensértéke az EU integráció szempontjából a maga nemében ugyanolyan „hatalmas politikai vívmány”, mint az egységes belső piac, vagy az euró megteremtése volt.
Ezzel a megközelítéssel alighanem nehéz lesz olyan, finneket „megnyugtató” kiegészítő nyilatkozatot tető alá hozni, ami elháríthatja az akadályt – ha ilyen végül valóban felmerül – a helyreállítási alaphoz szükséges ratifikáció teljes körű lezárása elől, mutatnak rá elemzők.
