A múlt szerdai washingtoni incidens, az ezt részben kiváltó előzetes közösségi médiaagitáció, majd Donald Trump elnöknek a nagy közösségi médiafelületekről történő letiltása egyaránt vélemények és nyilatkozatok sorát váltotta ki a nemzetközi sajtóban és a politikai életben egyaránt.
Az a mód, ahogyan egy online platform üzemeltetője egyik pillanatról a másikra saját hatáskörben ki tudta kapcsolni befolyásos közszereplők hozzáférését ezekhez a felületekhez, anélkül, hogy ennek bármilyen demokratikus hitelesítése lenne,
egyfelől mindennél beszédesebben demonstrálja e szolgáltatók hatalmát, másfelől rámutat arra, hogy társadalmaink ma még milyen csekély ellenőrzéssel rendelkeznek e felületek működése felett
– fejtette ki hétvégi írásában Thierry Briten, az Európai Bizottság EU belső piaci szabályozásért felelős francia biztosa a brüsszeli Politico.eu oldalán.
Briten amúgy nem annak jogosságát kérdőjelezte meg, hogy elhallgattatták a szerinte is uszító bejegyzéseket közlő (például Trump-féle) felületeket, sőt, e tekintetben kifejezetten azt rótta fel a szolgáltatóknak, hogy miért nem léptek fel már korábban a gyűlöletszítás és a hamis hírkeltés ellen. A gondot ennek mikéntjében, lényegében a vonatkozó intézkedések társadalmi demokratikus folyamatokon kívüliségében látta, elismerve, hogy ennek oka nem kis részt éppen a szükséges demokratikus kontroll kimunkálatlanságában rejlik.
Ha valakinek lettek volna kétségei, hogy az online dimenzió a működésével konkrét következményeket válthat ki a társadalmi közélet anyagi világában, azokat minden bizonnyal meggyőzte most a Kongresszus ostroma – mutatott rá az EU belsőpiaci biztosa. Aligha vitatható tovább, hogy
ami online történik, az korántsem marad csupán az interneten, hanem nagyon is megjelenik a valós életben is.
Akkor viszont azok a működési feltételek és játékszabályok, amelyek az utóbbit behatárolják, az online térben is meghatározóvá kell, hogy váljanak – érvelt a továbbiakban.
Szolgáltatói oldalról most mindenesetre megtörtént egy fontos lépés: azzal ugyanis, hogy kikapcsolták az amerikai elnök hozzáférését a nagy felületekhez, látványosan elismerték felelősségüket az általuk kínált platformon megjelenő tartalmat iránt.
„Immár nem bújhatnak többé azon érvelés mögé, hogy ők csupán egy technológiai felületet biztosítanak a megszólaláshoz” – tette hozzá a francia politikus.
Az azonban nagyon nem mindegy, hogy e felelősségüket miként gyakorolják – hangsúlyozták hétvégi nyilatkozataikban Britenhez hasonlóan sokan mások is.
Manfred Weber, az EP legnagyobb politikai pártcsoportjának, az Európai Néppártnak az elnöke például a Politicónak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy „az EU nem hagyhatja, hogy a Facebook vagy a Twitter döntse el önhatalmúlag, hogy a demokrácia játékszabályai szerint mi számít elfogadhatónak és mi nem”. Tény, hogy az elérhető technológia szinte korlátlan eszközt kínál szélsőségeknek nemcsak a közlésére, de ennek aránytalan felnagyítására is, amivel hihetetlenül meg tudják osztani a társadalmakat. De éppen ezért van
sürgetően szükség a demokrácia alapelveinek megjelenítésére a digitális világban is
– fejtette ki nyilatkozatában Weber.
Briten szerint az Európai Bizottság tavaly közzétett új jogszabály-csomagterve a digitális szolgáltatások és a digitális piacok szabályozására éppen mindehhez kínálhat hathatós eszközöket. Az egész arra a pofon egyszerű alapelvre épül, hogy
ami tilos az online téren kívül, az pontosan ugyanígy legyen tiltott és szankcionált a digitális világban is.
Ahogyan törvénybe ütköző a pornográfia vagy a terrorizmusra ösztönzés a valós életben, ugyanígy törvénytelennek minősüljön ugyanez digitalizálva is.
Mindezen elvek érvényesítését ugyanakkor az online világban is ugyanazok a demokratikus eljárásrendek kell hogy szavatolják, beleértve a közhatalom felügyeletét vagy az érintett alapvető jogainak biztosítását, mint a valós világban – mutatott rá érvelésében, többekkel egyetértésben, az EU belsőpiaci biztosa.
