A jelképes szerepet betöltő, reprezentatív feladatokat ellátó szövetségi elnököt az alkotmány értelmében nem közvetlenül a választópolgárok választják meg, hanem a szövetségi közgyűlés (Bundesversammlung). Ennek a testületnek kizárólag ez a feladata. Tagjai a szövetségi parlament (Bundestag) mindenkori képviselői, és ugyanilyen számú küldöttet delegál a 16 tartomány a helyi parlamenti erőviszonyok arányában. A megbízatás öt évre szól. Az államfőt egyszer lehet újraválasztani. 

A Bundestagban 630 képviselő foglal helyet, a szövetségi közgyűlésnek így 1260 tagja van, az abszolút többséghez pedig 631 támogató szavazat szükséges. Az első két választási fordulóban csak abszolút többséggel lehet győzni, a harmadikban már a relatív többség is elegendő, vagyis azt választják meg államfőnek, aki a legtöbb szavazatot szerzi meg a jelöltek közül. 

Joachim Gauck mandátuma márciusban jár le. A 77 éves egykori keletnémet polgárjogi harcos, evangélikus lelkész az életkorára hivatkozva nem vállal második ciklust. Döntését már tavaly júniusban bejelentette. 

Az Angela Merkel kancellár vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU) és bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) vezetése azóta igyekezett megfelelő jelöltet találni, elsősorban a Bundestag köztiszteletben álló CDU-s elnökét, Norbert Lammertet próbálták megnyerni, de az összes többi lehetséges jobbközép államfőjelölttel együtt ő is elhárította a felkérést.

A szociáldemokrata párttal (SPD) kormányzó CDU/CSU így végül novemberben kénytelen-kelletlen beleegyezett a koalíciós társ azon javaslatába, hogy legyen az ugyancsak országszerte kiemelkedően népszerű SPD-s külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier a kormánypártok közös jelöltje.

Sajtóhírek szerint a CDU/CSU-nál már sokan megbánták a történteket, mert időközben az SPD választói támogatottsága a kancellárjelölt, Martin Schulz januári színre lépésével váratlanul és nagymértékben emelkedett, már-már a CDU/CSU biztosnak gondolt győzelmét is fenyegeti a szeptemberi Bundestag-választáson, és Frank-Walter Steinmeier megválasztása államfőnek azt az üzenetet hordozhatja, hogy az SPD erős és érvényesíteni tudja akaratát a jobbközép pártszövetséggel szemben.

Azonban a CDU és a CSU küldötteinek döntő többsége így is Steinmeierre szavaz majd, és a volt külügyminisztert már az első fordulóban megválaszthatják a második világháború utáni Németország 12. államfőjének, mert a kormánypártok több mint kétharmados többséggel - 923 szavazattal - rendelkeznek a szövetségi közgyűlésben, és várhatóan a Zöldek, illetve a liberális FDP soraiból is sokan támogatják majd a szociáldemokrata politikust.

Az ülésen nem mondanak beszédeket, nem tartanak vitát, hanem csak szavaznak. A kormánypártok közös jelöltjével szemben négyen indulnak. A második helyezett várhatóan az SPD-től balra álló ellenzéki Baloldal jelöltje, Christoph Butterwegge politológus lesz. Utána az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű jobboldali, Bundestagon kívüli párt jelöltje, Albrecht Glaser volt CDU-s politikus következhet. A Szabad Választók (Freie Wähler) nevű bajor párt egy televíziós személyiséget, Alexander Hold jogászt indítja, az A Párt (Die Partei) nevű úgynevezett viccpárt pedig az alapító-elnök humorista - és európai parlamenti képviselő - Martin Sonneborn édesapját, Engelbert Sonnebornt.