Az Európai Unió alapja, lényege az integrált egységes piac volt, ezért sem volt felkészülve az intézményrendszer, hogy közösen kezeljen egy menekültválságot – mondta a Bruxinfo elemzője.
„Az, hogy az országok együttműködnek a digitális piac felépítésében, az még nem vindikál elvárást, hogy kinek hány menekültet kellene elfogadni, erről meg kellene tudni egyezni, de nem tudnak. Innentől kezdve a történet visszalép eggyel és ez tagállami, egészen pontosan nemzetállami probléma, európai ország-probléma.”
A bizottság szerepe, hogy reagáljon arra, ami a tagországokban történik, ezért, illetve a tagországi felkérésre fogalmazta meg például a menekültek elosztási rendszerével, a kvótákkal kapcsolatos elképzeléseit is a testület– mondta Fóris György.
„Először a tagországok képviselői: miniszterei, majd állam- és kormányfői ültek össze és fogalmaztak meg bizonyos prioritásokat, hogy mikre kellene figyelni. Ilyenkor az a klasszikus módszer, hogy mivel a huszonnyolc kormányfő nem egy állandóan együttélő testület, hanem csak egyeztet, de ugyanez igaz a nagykövetekre, ezért valakinek dolgozni is kell helyettük, ezért kérik fel a bizottságot, hogy készítsen elő valami papírt, javaslatot megoldási variációkkal. A bizottság, amikor a kvótajavaslatot előterjesztette, egy sok pontból álló rendezési javaslat egyik elemeként tette. A bizottság nem csinált mást, mint a leosztás szerinti játékszabályokat követve elvégezte a házi feladatát.”
A kvóta tervét azon országok üdvözölték elsősorban, amelyek területén feltorlódtak a menekültek – emlékeztetett Fóris György, aki jelezte rá, az integráció azt feltételezi, hogy azonos felkészültségű és helyzetű országok szövetkeznek. A mindennapokban a 28-ak esetében nem tűnnek ki az államok között eltérések.
„Ha erre rászabadul egy válság, vagy kiderül, hogy mégsem azonos felkészültségű és helyzetű országok próbálnak azonos módon viselkedni, akkor az egy robbanásszerű helyzetet állít elő.”
Ennek az az érhető oka, hogy a különböző érdekek elkezdik szétfeszíteni az addig önként vállalt államszerű együttműködést. Napjainkban ezt láthatjuk, ami azt is jelenti, egyik válság sem az unió válsága, hiszen nem a közösség tehet róla - mondta a Bruxinfo elemzője.
Az Európai Bizottság nem mérlegelhet a kötelezettségszegési eljárások megindításakor, hiszen a közös szabályokat sablonként használva vizsgálja, a tagországi lépések megfelelnek-e az előírásoknak - mondta Fóris György.
Az uniós szabályok mindenkire ugyanúgy vonatkoznak, azonban vannak olyan politikai megfontolások, amelyek miatt mégsem minden esetben alkalmazzák azokat azonos módon – reagált a kettős mérce emlegetésére a Bruxinfo elemzője. Fóris György annak kapcsán beszélt, hogy míg a Déli Áramlat gázvezetéket Brüsszel megvétózta, ugyan azon elvek mentén az Északi Áramlatot nem tartja aggályosnak.
„A szabályok mindenképpen egyformák, az értelmezésük lehet persze rugalmas. Joggal vitatják a kelet-közép-európai és a déli országok, ha a Déli Áramlatot megfúrták, akkor fönt miért kell engedni a másikat. Ez politikai szintű vita, ahol megint kiderül, hogy a bizottság nem önálló játékos, nem az Európai Unió kormánya, hanem a tagországok többségi politikai akarata szerinti mandátum-végrehajtója, hogy pillanatnyilag az őt körülvevő politikai aura ilyen jellegű mandátumot sugall számára, amikor ezt az ügyet kezeli.”
A kötelezettségszegési eljárásokról Fóris György azt mondta, ebben az esetben nem lehet szó politikai mérlegelésről, tulajdonképpen a közös szabályok betartását, mint egy sablont követve vizsgálják, egyes rendelkezések megfelelnek-e a közös döntéseknek.
„Ha Magyarország esetében létezik olyan jogszabály, ami valamilyen formában tágabban értelmezhető platformot ad helyi szinten arra, hogy a roma gyerekeket másképpen kezeljék, mint a többit, akkor ez valamilyen fokig egy, már létező, közösen elfogadott ügymenedzsmenttel, játékszabállyal ellentétes vagy attól eltérő. Ilyenkor – bármilyen országról van szó - a bizottságnak kötelező rákérdezni, hogy ez miért van, és meg kell tenni a korrekciókat, ha kimutatható, hogy ez valamilyen credo-t sért.
Fóris György azt mondta, az ilyen kötelezettségszegési eljárások esetében még akkor is van lehetőség a megállapodásra, ha az ügy már az Európai Bíróság elé kerül – azonban a tagállamok ellen folyamatban lévő jelentős mennyiségű eljárás töredéke jut el eddig a szakaszig.
