Disszonáns hangokat csak elvétve hallani, a kezdeményezést amúgy támogató Liberation című baloldali napilap brüsszeli tudósítója például csaknem egyedüliként a francia államfő egyik név nélkül nyilatkozó tanácsadóját idézi. A szakember a folyamat kapcsán a következőket mondta: "senkinek se legyen illúziója a folyamat fontosságát illetően, azzal, hogy a bankok ellenőrzését egy független, nemzetek fölött álló hatóságnak adjuk át, valójában az Európai Szén- és Acélközösség megfelelőjét fogjuk létrehozni, és ez az egyes államok szuverenitásának jelentős feladásával fog járni".

Az Európai Szén- és Acélközösségről azt kell tudni, hogy annak 1951-ben történt megalakításával valójában egy újabb háború kirobbanását akarták megakadályozni létrehozói, Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia vezetői. Abból indultak ugyanis ki, hogy a szén- és acélipar közös ellenőrzése lehetetlenné teszi a tagállamok önálló háborús felkészülését.

A bankunió is egy válságot, a gazdasági válság további súlyosbodását hivatott megoldani, melyet a tervek szerint a költségvetési unió követne, ami a tagállamok szuverenitásának további feladásával járna. Ez utóbbi probléma azonban egyelőre nem igazán izgatja a franciákat, a szélsőjobboldali Nemzeti Frontot leszámítva.

Ennek azonban az a következménye, hogy az unióval e témában nem egyező más, e párttól teljesen független vélemények is szélsőségesnek minősülnek. A nemzeti szuverenitáshoz ragaszkodókat egyébként a mértékadó média jó ideje "szuverenistáknak" nevezi, és a szó mára csaknem a türelmetlen, a maradi, sőt a szélsőjobboldali jelzőknek a szinonimájává vált. Talán ez is magyarázza, hogy a témával kapcsolatban nehéz nyugodt hangú, kritikus véleményt megfogalmazni Franciaországban.