A szabadság vihara című dokumentumfilm az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára készült, tehát nem új, de Londonban még sokan nem látták. A vetítés után pódiumbeszélgetés folyt a két rendező, Colin Grey és Megan Raney mellett a hajdani vízipóló aranycsapat játékosával, a háromszoros olimpiai bajnok Kárpáti Györggyel, valamint az idei olimpiára készülő angol női vízilabda-válogatott vezetőedzőjével, Fekete Szilveszterrel.

Hogy jutott eszébe két fiatal kanadai rendezőnek, hogy a magyar forradalom megrázó dokumentumképeit, a felkelés történetét, összedolgozzák az 1956-os olimpia nem kevésbé izgalmas, és végül véres összecsapássá fajuló, szovjet-magyar vízilabda elődöntőjének bemutatásával? A válasz abban keresendő, hogy Colin Grey a michigani egyetemen tanult és az ottani vízipóló-csapatban játszott, amelynek a magyar származású Ben Quittner volt az edzője. Quittner legendákat mesélt hajdani mesteréről, a melbourne-i döntő egyik hőséről, Gyarmati Dezsőről. A történet filmre kívánkozott.

A két rendező igen alapos munkát végzett: rendkívül gazdag dokumentumanyagot gyűjtöttek össze a magyar forradalomról, és megszólaltatták a nagy vízi csatának nem csak a magyar, de a hajdani szovjet veteránjait is, továbbá 1956 számos kulcsszereplőjét, Király Béla tábornoktól, Mécs Imrén át Nyikita Hruscsov amerikai politológusként dolgozó fiáig. Producerként megszerezték Quentin Tarantino és Andy Vajna támogatását.

A szabadság vihara mostani vetítésen is nagy sikert aratott. A nézők által feltett kérdésekre válaszolva, a Budapestről erra alkalomra kilátogató, immár 77 éves olimpiai bajnok, Kárpáti György arról beszélt, hogy 1956-ban a szovjet játékosok voltak az erősebbek, ám a magyarok játszottak jobb taktikával, és - ami a legfontosabb - a forradalom szovjet leverése után alig néhány nappal, az "érzelmi töltet" volt az, ami erőt adott nekik a győzelem kiharcolásához.