Avigdor Lieberman kedden, az új kormány hivatalba lépésekor kerek-perec leszögezte: Izraelt nem köti többé a 16 hónappal korábban Annapolisban született egyezség. Az amerikai kormány által szorgalmazott megállapodás értelmében Izrael és a palesztinok záros határidőn belül közvetlen tárgyalásokat kezdenek a határokról, Jeruzsálem státusáról és a palesztin menekültek sorsáról. Az annapolisi dokumentum lényegében "felülírta" a Bush-kormány által 2003-ban elfogadott útitervet (road map), amely még a palesztin szélsőségesek megfékezéséhez mint feltételhez kötötte a fenti témák megvitatását.

Az annapolisi engedményre azért kényszerült George Bush és izraeli partnere, Ehud Olmert kormányfő, hogy megkönnyítsék Mahmúd Abbász helyzetét. A palesztin elnököt ugyanis sarokba szorította a radikális iszlamista Hamász mozgalom, amely 2006 nyarán puccsal magához ragadta a hatalmat a Gázai övezetben, elűzve onnan Abbász híveit és harcosait.

Utóbb Olmert mérsékelte a palesztinoknak tett engedményt, hangsúlyozva: államuk megalakulásáról csakis akkor lehet szó, ha teljesítették az útitervben megszabott feltételeket. Ez felháborodást váltott ki a palesztinok körében, akik úgy vélték: ezáltal a távoli jövőbe tolódik ki saját államuk megalapítása. Abbásznak ugyanis aligha fog sikerülni belátható időn belül megtörni a Hamász uralmát Gázában és leszámolni a zsidókkal való megbékélést ellenző radikális palesztin csoportokkal.

Az útitervnek ez a passzusa ma is a levegőben lóg; ám az előző izraeli kormány sem jeleskedett a neki szabott annapolisi feltételek teljesítésével - mutatnak rá megfigyelők. Olmert kabinetjének fel kellett volna számolnia a Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben engedély nélkül épített zsidó telepeket. Ehelyett azonban tavaly márciusban több ezer új lakás építésére adott engedélyt a kormány. Olmert párás szemmel adta át utódának a kormányzati hatalmat. "Nem adatott meg nekem, hogy beteljesüljön álmom a szomszédainkkal kötött igazi békéről" - fogalmazott a távozó miniszterelnök, a szőnyeg alá söpörve önnön felelősségét álma meghiúsulásáért.A nemzetközi közösség "álma" az ENSZ 1947. évi megosztási tervének megvalósulása: két állam (egy zsidó és egy palesztin)létrehozása az egykori brit mandátum, Palesztina területén. Ebből egyelőre csak az előbbi vált valóra. Míg az Olmert-kormány - nem utolsósorban amerikai nyomásra - eljutott a kétállami rendezés elfogadásáig, addig utóda máris visszakozott. Benjamin Netanjahu, a kedden fölesküdött új kormányfő sietett leszögezni, hogy hallani sem akar független palesztin államról. Első miniszterelnöki beszédében azt állította ugyan, hogy Izrael nem akar "egyetlen más nép fölött sem uralkodni". Egyúttal azonban kifejtette: a palesztinok a "végleges rendezés keretében nyerjék el a teljes szuverenitást, hogy saját kezükbe vehessék ügyeik irányítását, kivéve azokat, amelyek Izrael államot fenyegetik". Netanjahu elképzelése szerint a majdani palesztin állam fölötti légtér Izrael ellenőrzése alatt maradna, csakúgy, mint a természetes vizek használatának a joga. Ezen kívül pedig a palesztinok nem köthetnének megállapodásokat olyan államokkal, amelyek ellenségesen viszonyulnak Izraelhez.

Minderre rátett még egy lapáttal Lieberman, amikor csütörtökön a Haarecnek nyilatkozva leszögezte: mindaddig nem lehet szó haladásról a béketárgyalásokon, amíg a Gázai övezet a Hamász iszlamistáinak uralma alatt áll. "A palesztinoknak először is szembe kell szállniuk a terrorral, ellenőrzésük alá kell vonniuk a Gázai övezetet, és le kell fegyverezniük a Hamászt... Aki azt hiszi, hogy engedmények révén el lehet érni bármit is, az csak újabb nyomást és háborút provokál ki. Ha békét akarsz, készülj a háborúra."

Az oroszországi bevándorlóból lett populista-nacionalista politikus egyúttal kizárta, hogy Izrael kivonulna az 1967. évi hatnapos háborúban Szíriától elragadott Golán-fennsíkról. Szerinte a kabinetnek nincs érvényes határozata arról, hogy tárgyalni kellene Szíriával. "Mi pedig már megmondtuk, hogy számunkra elfogadhatatlan a Golánról való kivonulás" - tette hozzá, nyilvánvalóan saját pártjára, az ultranacionalista Jiszraél Beitenura célozva.

Palesztin részről érthető szkepszis fogadta a Netanjahu-kormány első nyilatkozatait. "Netanjahu nem fogadja el a kétállami megoldást, sem a már aláírt egyezményeket, és nem akarja leállítani a (zsidó) telepek építését - mondta Abbász elnök a palesztin hírügynökségnek. - Ez az ember nem hisz a békében. A világ dolga most az, hogy nyomást gyakoroljon rá."

Hasszan Aszfúr, a palesztin elnök tanácsadója saját honlapján megállapította: az új izraeli kormány "platformja egyértelmű - viszlát békefolyamat, viszlát béke! Programjuk semmi reményt nem hagy a palesztinok és Izrael közötti politikai megoldásra. Netanjahu kormánya lemondott a békefolyamatról, és úgy diktálja a feltételeket, mintha mindent elölről kellene kezdeni." Nabíl Abu Rudaina, az elnök szóvivője pedig felszólította Washingtont: foglaljon világosan állást az új izraeli politikáról, mielőtt tovább romlik a helyzet.

Az izraeli fejlemények kellemetlenül érintik az amerikai elnököt, aki a békefolyamat hívének számít. Egyes megfigyelők szerint Netanjahuék álláspontja "konfrontációs potenciált" jelent Washingtonnal szemben. "Az izraeli kormány szerint a végleges rendezés erőltetése annyi, mintha a ló elé fognák be a szekeret" - vélte Nicolas Pelham, az International Crisis Group elemzője. Barack Obama viszont azt akarja, hogy a béketárgyalások felújításával egyidejűleg kezdődjön meg a palesztin biztonsági szervek és intézmények reformja.