A Political Capital a gázkonfliktussal kapcsolatos elemzésében azt írja: a konfliktusnak hosszú távon csak Ukrajna lehet a vesztese, mert az idő haladtával egyre kevésbé játszik majd szerepet a gázszállításban. A konfliktus fokozza az uniós országok törekvéseit energiafüggőségük mérséklésére Oroszországgal szemben, még ha a beruházások lassan is valósulnak meg.

Azért is Ukrajna a vesztes, mert az Európai Uniót a nemzetközi gázszállítások veszélyeztetése elfordítja az ukrajnai beruházásoktól, így Brüsszel az uniós a gáztranzit másik fő lehetséges államával, Törökországgal erősíti majd kapcsolatait.

A Capital Economics, a felzárkózó piacok helyzetének elemzésével foglalkozó londoni társaság közgazdásza szerint Ukrajna engedni kényszerül, piaci árat fizetve az orosz gázért, ami viszont gazdasági recessziójának mélyülését hozza majd magával. A szakember szerint a vita ugyanis csak a piaci ár megfizetésével zárható majd le tartósan.

Ukrajna bruttó hazai terméke (GDP) az idén várhatóan több mint 5 százalékkal zsugorodik. A gázszámlája 11,5 milliárd dollárra emelkedhet a szakember számításai szerint, ha a Gazprom az uniós árat, az ezer köbméterenkénti 420 dollárt fizetteti vele; továbbá az ukrán gázfogyasztás 85 milliárd köbméter körül alakul, a saját termelés marad 20 milliárd köbméter és a tranzitdíj fejében a Gazprom "ingyen" szállít 17 milliárd köbméternyit. A fizetendő összeg önmagában megfelel az ukrán GDP 5,8 százalékának.

A Political Capital Ukrajna és Oroszország érdekeit, illetve a gázháború politikai kockázatait is vizsgálja, kiemelve, hogy Oroszország legjelentősebb energiavásárlója az EU. Ha utóbbi a források diverzifikálására vesz irányt, akkor Oroszország jelentős bevételektől eshet el. Oroszország érdeke az Oroszországon átvezető alternatív vezeték, nem így a Nabucco és az alternatív energiaforrások fejlesztése.