"Az aktív eutanázia, valamint az öngyilkosság elősegítésének engedélyezése sokkal több emberi problémát vetne fel, mint amennyit meg lehetne vele oldani" - összegezte vizsgálatuk eredményét a Le Figaro című napilapnak Jean Leonetti, a bizottság elnöke. A civilben neves kardiológusként dolgozó kormánypárti képviselő nevéhez fűződik egyébként a 2005-ben elfogadott, a gyógyíthatatlan betegségekhez való orvosi viszonyulást szabályozó, úgynevezett Leonetti-törvény.

A jogszabály egyebek mellett kimondja: bizonyos gyógyíthatatlan betegségek esetén az orvosok - kollektív döntéssel - a kezelés leállításával "hagyhatják meghalni" a páciensüket, de nem vehetnek részt aktív módon a halál elősegítésében.

Az eutanázia, valamint a "méltó halál" támogatói éppen ezt a tiltást igyekeztek megváltoztatni, amikor Chantal Sebire mellé álltak, akinek az arcát teljesen eltorzította egy gyógyíthatatlan daganat, elviselhetetlen fájdalmakra panaszkodott, és azt kérte márciusban - előbb az igazságszolgáltatástól, majd az államfőtől -, hogy segítsenek neki "méltósággal meghalni". A bíróság a kérést elutasította, de az eset hatalmas sajtóvisszhangot és intenzív társadalmi vitát váltott ki, a nő pedig néhány hét múlva magát nyugtatókkal túladagolva öngyilkosságot követett el.

A parlamenti bizottság gyógyíthatatlan betegeket, az ilyen esetek által érintett családokat hallgatott meg, illetve olyan svájci, holland, angol és belga kórházakat keresett fel, ahol az eutanázia, más szóval a "kegyes halál" elősegítése engedélyezett.

Egyértelmű következtetés

A következtetésük meglehetősen egyértelmű: "a gyógyíthatatlan betegek azt várják, hogy életük végén körülvegyék őket, és ne legyenek elviselhetetlen fájdalmaik" - mondta Jean Leonetti. Az orvos szerint sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a fájdalom enyhítésére. Hozzátette: a holland és az angol tapasztalat azt mutatja, mihelyt erre kerül a hangsúly, az eutanázia iránti érdeklődés drasztikusan visszaesik.

A bizottság tagjai szerint külön, a törvényhozás határait feszegető problémát jelent az öngyilkosság elősegítése, amely ráadásul számos visszaélésre nyújt lehetőséget. Belgiumban, ahol ez az eljárás engedélyezett, elszörnyedve állapították meg, hogy gyakran pszichiátriai kezelés állókat segítenek ilyen módon halálba, holott a törvényhozó az ilyen betegeket eredetileg kifejezetten távol akarta tartani ettől a lehetőségtől.

Félt a műtéttől, ezért kellett meghalnia?

A kedden a kormány elő kerülő jelentés ezzel várhatóan hosszú időre elhallgattatja az eutanázia kisszámú, de annál hangosabb támogatóit Franciaországban. Annál is inkább, mivel a vitában számos nagynevű tudós is megszólalt, és a legtöbben az eutanázia elutasítása mellett emeltek szót.

Axel Kahn, a nemzetközi hírű genetikus professzor például egy nemrég megjelent könyvében az eutanázia támogatói által használt "méltó halál" kifejezést elemezve arra a következtetésre jutott, hogy az valójában a nácik által használt "irgalmas halál" terminológiával egyenértékű.

Tovább rombolhatja az eutanáziát támogató szervezetek hitelét az is, hogy Jean Leonetti szerint a nyilvános vitát kavaró, majd öngyilkosságot elkövető Chantal Sebire esetét a "kegyes halál" pártiak propagandacélokra használták, mivel a nőt valójában meg lehetett volna műteni, csak annyira félt a beavatkozástól, hogy nem mert a sebészkés alá feküdni. Igaz, ezt a kijelentését a nő kezelőorvosa cáfolta.