A szavazati arány 335-275 volt, ami arra mutat, hogy az április 13-14-én tartott előrehozott parlamenti választásokon diadalmaskodott jobboldali erők biztos többséggel rendelkeznek a képviselőházban.

Bersluconi választási sikeréhez jelentős hozzájárult szövetségese, a populista és idegengyűlölő Északi Liga jó szereplése, így a médiamágnás az elmúlt 14 év leforgása alatt immár harmadik alkalommal alakíthatott kormányt.

Először 1994-95-ben állt a római kabinet élén, majd 2001 és 2006 között egy teljes parlamenti ciklust töltött ki, ami Olaszország II. világháború utáni történelmében ritkaságszámba ment. Most pedig Itália 62., és egyes elemzők szerint a háborút követő korszak leginkább jobboldali kormányának élére állhatott a Szabadság Népe (PdL) pártszövetség vezére.

Berlusconi egy hete kapott hivatalosan kormányalakítási megbízást Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnöktől, s a kabinet a rá következő nap tette le a hivatali esküt. A 21 miniszter, köztük négy nő, többnyire Berlusconinak köszönheti politikai karrierjét, és néhányan már a "Cavaliere" (Lovag) korábbi két kormányában is vállaltak tisztséget.

A Berlusconival szövetkező politikai erők kötelezettséget vállaltak arra, hogy "talpra állítják Itáliát", vagyis ismét a gazdasági növekedés korszakát hozzák el, bár már a választási győzelmet követő első nyilatkozataiban a régi-új kormányfő arra figyelmeztette honfitársait: nehéz időszak vár rájuk.

Berlusconi egyben közölte azt, is hogy nyitni óhajt a baloldal felé, és párbeszédre kérte a Walter Veltroni volt római főpolgármester vezette balközép ellenzéket az ország egyre elavultabbá váló politikai intézményrendszerének a megreformálása érdekében.