A drog még a palackozott ivóvíznél is olcsóbb árucikk Afganisztán fővárosában, ahol nem csak a férfiak, de sok nő és gyerek is ópiumfüggő.

Khalida nem tudja, hány éves pontosan. Anyósa szerint 15 volt, amikor beházasodott a családba, több mint hat évvel ezelőtt.

A lányt gyötörte a honvágy és a bánat, új rokonai így arra bíztatták, próbálja ki az ópiumot, az biztosan megnyugtatja. Hamar függő lett, csakúgy, mint anyósa.

Nem hagyta abba az ópiumszívást, amikor teherbe esett, és akkor sem, amikor életet adott kisfiának.

A gyerek valószínűleg már függő volt, amikor megszületett. Egészen addig rendkívül nyűgös kicsi volt, míg az anyja ópiumot nem adott neki a vizébe keverve.

A gyerek, édesanyja, nagyanyja és nagynénje mind egy kis rehabilitációs központba járnak Kabulban, amelyet a brit adófizetők pénzéből állítottak fel. Itt havonta húsz nőt kezelnek, listájukon további 850 neve szerepel.

Nem ez az egyetlen elvonó, amelyet a brit állam finanszíroz: az ország összesen 750 ezer fontot költ az Afganisztán különböző területein működő intézményekre.

A drogháború megnyerése nemcsak a stabil afganisztáni helyzet megteremtése miatt fontos, megoldást jelenthet a Nyugat kábítószer-problémáinak jó részére is.

Csak a Nagy-Britanniában értékesített heroin több mint 90 százaléka az ázsiai országból származik, a szer eladásából befolyó pénz legnagyobb része pedig terrorszervezetekhez vándorol.

A helyzet megoldásához minimum három dolog kell: biztonság Afganisztánban, az, hogy a helyiek megértsék, a megélhetéshez nem feltétlenül kell éppen mákot termeszteniük, végül erősebb helyi szervezetek és hivatalos intézmények.

Bár a kritikusok szerint az afgán kormány korrupt, minden egyes összeget, amelyet kifizet, a PricewaterhouseCoopers könyvvizsgáló cég ellenőriz.

A máktermesztőknek azonban mindaddig lesz munkájuk, amíg az olyanoknak, mint a fiatal Khalida, nem lesz kilátásuk a jobb életre.