A magyar kultúra hírnevének nemzetközi öregbítésére a húszas évek végén a kor legendás hírű művelődésügyi minisztere, Klebelsberg Kúnó Bécsben, Berlinben, Rómában és Párizsban Collegium Hungaricum néven központokat hozott létre. Ezek egyúttal otthont biztosítottak ösztöndíjas magyar diákok számára is.

Az 1928-ban Berlin szívében megnyílt Collegium Hungaricumban tanult többek között az Egyesült Államokban később világhírűvé vált Bay Zoltán, akinek nevéhez fűződik a holdradar-kísérlet, az elektronsokszorozó és a fényre alapított méterdefiníció megalkotása is.

A berlini egyetemmel szorosan együttműködő Collegium Hungaricum elegáns épülete a világháború utolsó szakaszában egy légitámadásban elpusztult, ezzel tevékenysége évtizedekre megszűnt.

Lazították a rendszert

Budapesten az illetékesek a hetvenes évek elején úgy döntöttek, hogy az NDK fővárosában - főleg kiállítási célokra - bérbe veszik az Alexanderplatz tőszomszédságában frissen elkészült egyik irodaház egy részét, ahol megnyitották a Magyar Kultúra Házát.

Akkor aligha gondolták, hogy az intézet a rendszerváltást megelőző időszakban a másként gondolkodó kelet-európai művészek találkozóhelyévé válik, és ezáltal az erjedési folyamat egyik fontos szereplőjévé növi ki magát.

Németország újraegyesülését követően a Magyar Kultúra Háza folytatta ugyan működését, azonban egyre többen szorgalmazták az intézmény nevének visszaváltoztatását Collegium Hungariucumra, egyben pedig áttelepítését eredeti helyére.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium néhány éve hozott határozatának értelmében a berlini Collegium Hungaricum hamarosan még korszerűbb körülmények között, egy tágas, új épületben szenteli magát a magyar kultúra terjesztésének.