Lech Walesa és a Szolidaritás neve világszerte a lengyel nép demokratikus törekvéseinek jelképévé vált. Walesa volt az, aki 1980-ban még villanyszerelőként részt vett a Szolidaritás megalapításában a Gdanski hajógyárban.

A hajógyári munkások sztrájkja vezetett el ahhoz, hogy az akkori lengyel kormány beleegyezzen egy olyan szakszervezet létrejöttébe, amely nem állt kommunista befolyás alatt. Hamarosan a Szolidaritásnak már 10 millió tagja volt.

Kevesebb, mint másfél évvel később azonban a hatalom lecsapott, és sok aktivistát börtönbe zártak. Jött a gyűlölt szükségállapot, és Lengyelországban máig is folyik a vita arról, hogy vajon ez volt-e a kisebbik rossz, amellyel a kommunista vezetés elkerülte a szovjet inváziót.

A Szolidaritás csak a nyolcvanas évek végén, a rendszerváltással tört ki az illegalitásból, hogy részt vegyen a demokratikus lengyel kormány megalakításában.

Lech Walesa ekkor lett államelnök, 1995-ben a volt kommunista baloldali jelölt, Alexander Kwasniewski azonban legyőzte.

"Először pusztítani akar"

Ironikus módon a mostani megemlékezésekről való távolmaradását Walesa a hozzá ideológiailag közelebb álló, jelenlegi lengyel elnök és miniszterelnök személyével indokolta - miközben Kwasniewskivel együtt állt ki az ukrajnai narancsos forradalom mellett.

Lech Kaczynski mostani elnökről nemrég azt mondta: először pusztítani akar és csak utána kitalálni, hogy mit építsen. Az antikommunista Walesa túlzásnak tartja ugyanis, ahogy a Kaczynski-ikrek újra át akarják világítani a lengyel közéletet az emberek titkosszolgálati múltja után kutatva.

A közelmúltban az új, konzervatív kormány pénzügyminisztere kényszerült lemondásra, miután felmerült vele kapcsolatban, hogy együttműködött az egykori kommunista hatóságokkal.

Walesa magából a Szolidaritásból kilépett, mivel már a múlt év vége óta nem fizet tagsági díjat.