Magyar Levente külügyminiszter-helyettes ült abban a székben néhány napja, és ő azt mondta, hogy magyar–amerikai különtárgyalások vannak és lesznek is sok-sok témában. Kulturális meg innovációs témában is lesznek kétoldalú magyar–amerikai tárgyalások?

Mi több, voltak. A múlt héten voltam az Amerikai Egyesült Államokban, mind oktatási, felsőoktatási, szakképzési, mind pedig kulturális témában egyeztethettem az amerikai kormányzat új képviselőivel, az amerikai oktatási miniszter asszonnyal, illetőleg az ottani külügyminisztérium diplomáciáért és kultúráért felelős államtitkárával.

Miről állapodtak meg, vagy miről kezdtek egyeztetést?

Az oktatási miniszter asszonnyal történt egyeztetés történelmi jelentőségű volt, ilyen még nem volt a két fél között, partnerséget éreztem, azt, hogy elismerik azt, hogy Magyarország a szuverenitásáért tesz a mindennapok során, ebben egyet is értenek, és elismerően nyilatkoztak mindarról, amit elértünk. A beszélgetés egyik legnagyobb témája a szakképzés volt. Az Egyesült Államokban is a Trump-adminisztráció azt látja, hogy az oktatás nem feltétlenül elégséges az amerikai gazdaság, az amerikai társadalom igényeinek. Éppen ezért tudtam elmondani, hogy a magyar szakképzés átalakításával hogyan értük el azt, hogy egyre többen választják a szakképzést, hogyan értük el azt, hogy a képzés magyar gazdaság igényeinek megfelelően történjen, hogyan értük el azt, hogy most már tízből öt diák úgynevezett duális gyakorlati képzésben van. Milyen adókedvezményeket alkalmazunk, hogyan újítottuk meg a tanrendet. Számtalan kérdést kaptam.

Akarnak az amerikaiak gyárban dolgozni? A kínaiak már mémekkel árasztják el a világot, ahol amerikaiak cipőt varrnak. Ők az értékteremtésnek magasabb fokán voltak eddig.

Az amerikaiak rájöttek arra, hogy a patriotizmus és a szuverenitás fontos, éppen ezért nekik Amerika az első, minden gazdasági gyártási tevékenységet Amerikában, amerikaiakon keresztül akarnak biztosítani. Ebben teljes mértékben egyetértünk, csak nekünk Magyarország az első, és ezt akarjuk itt megcsinálni, és csináltuk meg a magyar gazdasággal, az egymillió új munkavállalóval és azzal, hogy most már a magyar szakképzés az élvonalban van, Európában ezüstérmes, a világ tizedik legjobb szakképzését mondhatjuk magunkénak, és fejlődünk tovább. Abban egyeztünk meg, hogy a szakképzésen keresztüli együttműködést a minisztériumok között folytatjuk, hiszen számtalan olyan magyar példa van, amely innentől az amerikai iparnak, az amerikai oktatásnak segít.

Felsőoktatási kérdésekben tudtak egyeztetni, és ha igen, akkor ott kivel kell, az állammal vagy a magánegyetemekkel?

Elvi egyetértés van az állammal, és a magánegyetemekkel is számos kapcsolatot sikerült kiépíteni. Az oktatási miniszterrel egyetértettünk abban, hogy az egyetemi képzésnek olyannak kell lenni, amely az adott ország gazdasági érdekeit veszi figyelembe. Itt azt láthattuk, hogy Magyarországon az elmúlt három év alatt, 45 százalékkal sikerült a műszaki, természettudományos, mérnök-informatika területre jelentkezettek számát emelni, ez siker. Az annak a sikere, hogy a megújult egyetemekkel teljesítményfinanszírozásunk van, a megújult egyetemek olyan szempontok szerint oktatnak, amely a magyar gazdaság érdekei. Ezt szolgálja az új alapítványi környezet. Abban is egyetértettünk, hogy a woke ideológiának nincs helye az egyetemeken, hiszen az egyetemeknek az adott nemzet történelme és az adott társadalom jövője szempontjából kell a képzéseket szervezniük. Ebben egyetértettünk elvi szinten, az Egyesült Államokban most finanszírozási átalakítás zajlik az egyetemek vonatkozásában is, de mindezek mellett olyan egyetemek vezetőivel találkoztam, mint az MIT, a világ második legjobb egyeteme, a Harvard, a világ harmadik legjobb egyeteme, a Yale, a világ tizedik legjobb egyeteme, vagy a Columbia, a világ 18. legjobb egyeteme, mind-mind konkrét előrelépéseink vannak. A Harvardnál például a Semmelweis Egyetemmel közös képzés erősödik meg, és a Semmelweis Egyetem mint közép-európai centrum fog más európai országoknak is képzési lehetőséget kínálni a Semmelweis–Harvard együttműködéssel. Az MIT-nál konkrét kutatási megállapodásban maradtunk, mérnök-informatika területen, a Magyar Kutatási Hálózattal. A Yale-en abban maradtunk, hogy egy olyan nyári egyetemi együttműködés alakul ki, amikor Yale-diákok jönnek Magyarországra, s magyar diákok mennek a Yale-re. A Columbiával kifejezetten a fizikai képzési, kutatási területen történő együttműködést tudtuk előkészíteni. Mindezt persze a magyar Pannónia-programnak és a magyar HU-rizont-programnak a segítségével, amelyek kapcsán elmondtam, hogy Brüsszel milyen jogtalanul jár el a magyarokkal szemben.

Azt hogyan kell kezelni, amikor a Harvarddal tárgyal, hogy a Harvard éppen most hajtja el melegebb éghajlatra a Trump-kormányzatot, és azt mondja, hogy ne nagyon szóljon bele abba, hogy egy magánegyetemen mit tanítanak?

Ezt teljesen jól tudtuk kezelni, mert ezeket a megállapodásokat nem az oktatási minisztériummal kell megkötni, hanem egy magyar egyetem megköti egy amerikai egyetemmel. Arról nyújtottam tájékoztatást, hogy a magyar kormány biztosít finanszírozást a magyar egyetemeknek, és innentől a cserekapcsolatok révén a Harvardnak, a Yale-nek és a Columbiának i. A valós autonómia, amit Magyarországon biztosítunk, az az, hogy innentől ezeket a nemzetközi kapcsolatokat a magyar egyetemek intézik.

Az amerikai finanszírozási vagy támogatási rendszer átalakítása nem fogja ezeket az együttműködéseket befolyásolni? Épp a Harvardról jött ki nemrég az a hír, hogy jelentősen kevesebb pénzt tesz bele az állam, de azért az egy magánegyetem.

Annak a magánegyetemnek vannak bőven más pénzügyi erőforrásai, ha Bostonban körbenézünk, akkor a város tulajdonképpen a Harvard és az MIT alapítványi tulajdonlási rendszerének erős szigete, és számtalan olyan együttműködése van gyógyszeripari vállalatokon keresztül, techvállalatokkal, ami szilárd alapot nyújt. De ezt a finanszírozást, ami a nemzetközi kapcsolatokon keresztül történik, nem befolyásolja. Hiszen akár a külföldi kapcsolatokért felelős dékánnal a Harvardon, akár a Yale-en a nyári egyetemi kapcsolatokért felelős dékánnal, mindent előkészítettünk, innentől már arra van szükség, hogy az egyetemek ezen a környezeten belül a konkrét együttműködéseket megkössék.

Ki teszi bele a pénzt ezekbe a konkrét együttműködésekbe?

Részben a magyar kormány biztosítja a magyar egyetemeknek. A Pannónia-programban tízmilliárd forintos keretösszeg van, ne felejtsük el, hogy ebből az első félévben több mint háromezren, 3042-en jutottak ki nem csupán európai, világ topegyetemekre, csak az Egyesült Államokban 62-en vettek részt a Pannónia-programon keresztül, a másik pedig a HU-rizont-program, aminél az első kiírást eredetileg 8 milliárdra terveztük, 12 milliárd összegű pályázati nyertes volt, 30 pályázóval. Itt is olyan együttműködések, mint a Stanford vagy a szingapúri egyetem együttműködésében az Óbudai Egyetem volt a konzorciumvezető, és itt is kiírtunk egy új HU-rizontos keretprogramot 8 milliárd forinttal, amiben szintén a magyar egyetemek lesznek a konzorciumvezetők, és ebbe társulnak be, akár a HU-orizont-programon keresztül, akár a diákcsereprogramon keresztül az amerikai egyetemek is, merthogy jók a magyar kutatók, jók a magyar diákok.

Van arról valamilyen tapasztalat vagy elképzelés, hogy mennyi egy magyar kutató vagy diák értelmes kint tartózkodási ideje? Mennyi kell ahhoz, hogy be tudja dolgozni magát egy későbbi gyümölcsöző kapcsolatba? Nyilván nem egy hétről van szó.

Ha a diákokat meg a kutatókat kérdezzük meg, akkor az Erasmus+ programmal szemben a magyar Pannónia-programnak pont a rugalmasság az előnye. Ott egyhetes programtól akár féléves programig vagy a legkiválóbbak esetében teljes éves programnak a tandíját is fizetjük sikeres pályázat esetén, és az azt követő éveket is, persze azzal a feltétellel, hogy utána haza kell jönni. Hiszen minden élethelyzet más és más, minden diáknak az együttműködési készsége más és más. Vannak posztgraduális, diploma utáni lehetőségek, amikor egy szakorvos – találkoztam kint szakorvossal is, aki Bostonban, a Harvard egyik gyakorló kórházában van – egy évet tölt kint. De a Harvardon lévő, kormányzati kapcsolatokat tanuló diákunk végig fogja járni a három évet a Harvardon, és utána érkezik haza. Minden igényhez illeszkedően biztosított a Pannónia programon keresztül ez az együttműködés, és a HU-rizont-programra is hasonló rugalmasság jellemző.

Mi mutatja meg, hogy hány ember tud menni? Nyilván nem egy időpillanatot kell nézni, hanem valami időtartamot. De mi az az értelmes időtartam, amikor ezt a kérdést már föl lehet tenni?

Az első félévben ez egy új program volt, amit tavaly ősszel indítottunk, és akkor nézzük meg, hogy idén január végéig, február elejéig milyen adatok vannak: 3042 diák, fiatal kutató vett részt csereprogramban. Ha az Erasmusnak erre a 21 egyetemre nézett arányát nézzük, az általában 2000 volt, tehát többen vettek részt. Miért? Azért, mert nemcsak Európába lehet menni, és azért, mert a ranglistákat vettük figyelembe, hogy minél előkelőbb egyetemekre menjenek. A magyar egyetemek 4045 kapcsolatot kötöttek nemzetközi egyetemekkel, ami kiváló. A nagy előnye ennek a programnak, hogy kreditelismerést ad. Az Erasmusnál ez nem volt mindig így, itt viszont mivel a két egyetem köt egymással együttműködést, elismeri az oktatási tartalmat, a kreditet is elismeri, nem kevesebb, mint 24 505 kreditet ismertek el, ez 730 ezer tanóra, ebből is azt lehet látni, hogy ez egy kiválóan indult program. Mindamellett, ha még ilyen nagy számokat akarunk mondani, 271-szer repülték körbe a pannóniás diákok a Földet. Sikeres az ösztöndíjprogram, és most a következő félévben azt számoljuk, hogy nagyjából ötezer fiatal tud csereprogramban részt venni a Pannóniának köszönhetően.

Arról van-e felmérésük, hogy ezek milyen területekről mennek? Elsősorban műszaki, biológiai, tehát STEM-területekről?

Ez vegyes. Ugyanúgy részt vesznek STEM-területekről, de ugyanúgy a gazdaságtudomány területéről, a nemzetközi tanulmányok területéről, és vannak bölcsész-, humántudományi együttműködések. Itt hadd citáljam be például, hogy a Washingtoni Amerikai Katolikus Egyetemen abban egyeztünk meg az egyetem vezetőivel, hogy bioetikában, a közgazdaságtudomány területén vagy akár humán tudományok területén is együttműködést kötnek a magyar egyetemekkel, itt jelesül éppen a Pázmánnyal.

Amerikai diákok is jönnek ide ezekről az egyetemekről? Ha igen, nagyjából ugyanilyen számban?

Az ideérkezésnél, ha most azt megnézzük, az Erasmusos programon és a Pannónia-programon keresztül itt tartózkodók pont kiadják azt az számot, ahányan a magyar diákok mennek külföldre. Tehát egyensúly van.

Az Erasmus és a Horizont ügyében érdemes még tárgyalni? Vagy most már mindenki ismételgeti a maga álláspontját anélkül, hogy egy lépést menne előre az ügy?

Nekünk a magyar diákok és a magyar igazság mellett ki kell állni. Ez morális kötelességünk és jogilag is igazunk van. Éppen ezért tárgyalnunk kell. De itt is azt látnunk kell, hogy honnan hová jutottunk. Az alaptézise az volt a bizottságnak, hogy a kuratóriumi tagok összeférhetetlenségét szüntessük meg. Az összeférhetetlennek tartott kuratóriumi tagok rögtön ki is léptek a döntés után, tavaly novemberben jogszabályt fogadott el az Országgyűlés, ami megfelelt mindannak, amit a bizottság mondott. Persze beletettünk egy olyan hatályba léptető feltételt, hogy ez akkor lép hatályba, ha visszaengedik a Horizontba a kutatókat, az Erasmusba a diákokat. Ezt nem tette meg a bizottság, pedig minden olyan feltétel teljesített volt, amelyet a bizottság addig közölt. Ezzel kapcsolatban mit kérnek most? Most már nem a kuratóriumi tagok összeférhetetlenségét mondják csak, hanem a kuratóriumi tagok közül ki akarják zárni a rektorokat. Mi több, az autonómia jegyében az egyetemi vezetőkre akarnak kimondani összeférhetetlenséget, hogy ki lehet rektor, és mennyi ideig lehet rektor. Mi több, olyan újabb összeférhetetlenségi szempontot akarnak bevezetni, ami a nemzeti politikai hovatartozást tekintené összeférhetetlennek, mi több, ezt az egészet visszaható hatállyal akarják megtenni, mi több, a kuratóriumi tagválasztások esetében mindenféle NGO-kat akarnak bevonni. Mindezt az egyetemi autonómia jegyében. Erre mondtuk azt, hogy nem, éppen ezért a tavaly december 16-i döntést a magyar kormány peresítette, hogy az igazságunkért és a jogainkért kiálljunk, mert a szuverenitásunkból nem engedünk, nem engedhetünk. Mindamellett hat egyetem pere is folyamatban van, még az alapkiindulási esettel kapcsolatban.

Pertársként becsatlakoznak, vagy külön küzdenek?

Mi nem az eredeti, 2022. decemberi döntést támadtuk meg, azt a hat egyetem támadta meg. Mi már ezt a kiterjesztett döntést támadtuk meg, aminek az alapesethez semmi köze nincsen, s amit tavaly decemberben hozott a bíróság.

Kaptak valami ígéretet arra, hogy mikor lesz döntés vagy előkészítő döntés?

Azt érdemes látni, hogy az egyetemek a 2023 elején indított perükben idén nyáron jutnak el tárgyalásig az Európai Bíróságon.

Az egyetemek által indított pernek az első tárgyalásáról kijövő bármilyen információ a kormány perét befolyásolja? Meglátják, hogy érdemes tovább menni, vagy nem érdemes tovább menni, vagy mindenképpen tovább mennek?

Mindenféleképpen tovább kell mennünk, mert igazunk van.

Ilyenkor azt kérik, hogy töröljék el az eredeti verziót, vagy csak a legutolsó tárgyalási fordulóból lépjen vissza az Európai Bizottság?

A legutolsó tárgyalási fordulóban lévő azon eseteket vitatjuk, amelyeknek a kiinduló jogi eseményhez semmi köze nincsen.

Magyarán legyen elég annyi, amit eddig a magyar kormány csinált és menjünk most már tovább?

Mint ahogy az összeférhetetlenség vonatkozásában szabályoztuk, hogy a miniszterek, államtitkárok, parlamenti képviselők – nota bene az európai parlamenti képviselőt valami miatt Brüsszel nem írta összeférhetetlennek –, és a kétszer hatéves kuratóriumi tagsági idő az, ami az eredeti esetben az összeférhetetlenség, illetőleg a kuratóriumi idő vonatkozásában szerepelt.

A magyar kormány által indított programok kizárólag a modellváltott egyetemeknek szóló programok vagy mások is bekapcsolódhatnak? Nagy átalakulások zajlanak. Van olyan egyetem, amelyik vált modellt, de nem közérdekű alapítvány, hanem egy teljesen más gazdasági társasági modellt választ.

A BME szenátusa döntött arról, hogy ilyen modell irányába menjen. Hadd jegyezzem meg, hogy a megújult egyetemek esetében is a szenátus döntése után döntött a kormány, tehát innentől Brüsszelnek nem a kormánnyal, hanem alapesetben az egyetemek autonóm szenátusaival van vitája. Bármennyire is igyekeznek Brüsszelben és bármennyire is Magyarországról a brüsszeliták, a BME átalakulásának semmi köze nincs a közérdekű vagyonkezelő alapítványokhoz, mert itt egy egészen más modell jön létre.

Charaf Hassan rektor ült ott néhány héttel ezelőtt, ő azt mondta, hogy ők ezt lejátszották, nekik a KEKVA nem pálya, de ez szerinte 100 százalékosan biztos. Önök azóta látnak olyan törekvéseket, hogy a BME-t is berángassák ebbe a politikai térbe?

Brüsszeltől és az itthoni brüsszelitáktól minden kitelik.

Akkor mi fog történni? Ilyenkor a bizottságnak vagy a parlamentnek, vagy bárkinek kell valamit mondania?

Valamit kell mondania, mert a jelenlegi jogeset, ha még valamit is számítana a jog Brüsszelben, erre nem vonatkoztatható.

Akkor a BME most biztonságban van ezzel, vagy nincs biztonságban, az ön megítélése szerint?

A BME biztonságban van ezzel, mert a modellváltott, megújult egyetemekre vonatkozó brüsszeli jogtalan döntés nem vonatkoztatható a BME-re.

Ha Brüsszelben születik egy döntés, akkor azzal mit kell majd kezdeni? Mert arra is van példa, hogy születnek brüsszeli döntések, de azt egy adott kormány nem hajtja végre. Nemcsak a magyar, számtalan más is.

Ezért van több száz kötelezettségszegési eljárás számos állammal szemben.

A kutya ugat, a karaván halad esete fog fennállni?

Igen, csak azért látni kell, hogy Magyarország esetében számos olyan döntés van, itthonról a Tisza Párt támogatásával, uniós források elvonásával, amelyben jogos érdekünk alapján akar Brüsszel büntetni.

Képes a kormány beletenni ezeket a kieső forrásokat, vagy csak részben képes?

Jelen pillanatban is az uniós forrásoknak a fele rendelkezésre áll, a másik feléért harcolunk. Az uniós források ezt biztosítják. A Pannónia és a HU-rizont-program esetében mi tettünk bele, hiszen a diákjainkat nekünk meg kell védeni, a diákjainkat, egyetemistáinkat, kutatóinkat kár nem érheti. Ezért ebben cselekednünk kellett, mert látjuk, nem érdemes Brüsszelre várnunk. Morális alap nélküliek, hiszen azok akarnak minket jogállamiságból kioktatni, akik visszamenő jogszabályokat akarnak mindenféle jogalap nélkül bevezetni, vagy a rektorokat akarják kizárni, ráadásul éppen a volt jogállamisági felelős biztossal szemben van eljárás. Az egy másik kérdés, hogy mindazon uniós forrásokért, amelyek jelen pillanatban blokkoltak, le kell folytatnunk azokat a harcokat, hogy ezt is el tudjuk hozni Brüsszelből. Persze úgy, hogy a szuverenitásunkat nem adjuk fel. Persze úgy, hogy például a gyermekvédelmi törvényben, ahol azért folytatnak Magyarországgal szemben kötelezettségszegési eljárást, mert azt mondjuk, hogy az iskolákban nincs genderpropaganda, meg azt mondjuk, hogy a 18 év alattiaknak a médiában nincs genderpropaganda. Ez olyan kérdés, amiből nem engedünk, amiből nem engedhetünk, mert a családjaink és a gyermekeink védelmére pajzsot kell felhúznunk.

Az Erasmusban korábban együttműködő egyetemek a magyar térképről teljesen lekerültek vagy előfordulhat, hogy egy magyar programmal, ugyanabban a szobában, ugyanazon az egyetemen egy magyar diák tanul?

Abban az esetben, ha a kormányok az egyetemeket békén hagyják, akkor igen. Van arra néhány példa, ahol a nagy autonómiát hirdető országok az egyetemeket arra kötelezik, hogy a magyar egyetemmel nem működhetnek együtt. A magyar programnál sem. Ilyen például az Amszterdami Egyetem esete. Teszi ezt Hollandia.

Ilyenkor mit lehet vele csinálni? Belenyugodni, hogy most már ez így lesz?

Innentől megint az igazunkért harcolunk, tájékoztatjuk az oktatási minisztert arról, hogy erre neki joga és lehetősége nincs. Tájékoztatjuk arról, hogy a Pannónia-program mi minden lehetőséget nyújt, és mindezek mellett pedig azokkal az egyetemekkel, amelyekkel együttműködünk, folytatjuk tovább, hiszen ne felejtsük el, 4045 egyetemmel van együttműködése a magyar egyetemeknek, amely különálló együttműködés, amelyben több holland, belga is van. Voltak mindenféle álhírek, hogy spanyol egyetemekkel nincs együttműködés, az első félévben 91 diák és kutató vesz részt ott csereprogramban.

A magyar szervezésű programok a világban hogy oszlanak meg? Hova érdemes magyar hallgatót meg kutatót küldeni 2025-ben?

Ezt az egyetemek szokták eldönteni. Mi egy dolgot kérünk, hogy minél rangosabb egyetemre menjen, azaz hogy tanuljon, tudást, pluszt, információt hozzon haza, és értelemszerűen az adott kutatási programhoz, az adott diáknak az oktatási programjához illeszkedjen. Ezért van tanulmányi elismerési kötelezettség is a programba beleépítve, hogy ezzel is ezeket a kapcsolatokat erősítsük. De aztán, hogy ki kivel fog együttműködni, az az egyetemek autonóm döntése.

Nagyon vékony jég, hogy mi a rangos egyetem. Az ön megítélése szerint mi a rangos egyetem, aminek a neve nagy?

Erre vannak a nemzetközi rangsorok.

De sok van belőlük, az a baj.

Azért van néhány meghatározó, ez a Times Higher Education, a THE vagy a QS, vagy a US Ranking, vagy a Shanghai Ranking, ezek azok, amelyeket a világon a legtöbb helyen elismernek. Itt a mérési módszerek egzaktak, az oktatási, kutatási teljesítmény, az ipari bevételvonzás, a nemzetközi kapcsolatok alapján értékelik az egyetemeket. Ebben a magyar egyetemek is egyre erősebbek, 12 egyetemünk van a világ legjobb öt százalékában, három a legjobb két százalékában, egy a legjobb egy százalékában, ezeket a kapcsolatokat is tudjuk ezáltal erősíteni. Ezekben az egyetemi rangsorokban egy, azt lehet mondani, puha elem van, ez a reputáció. Amit én csak Brüsszel-faktornak hívok. Ha a legjobb magyar egyetemet nézzük a nemzetközi rangsorokban, a Semmelweis Egyetem, ha ez a Brüsszel-faktor lenne, már a tavalyi rangsor alapján is a világ legjobb száz egyeteme között lenne a kemény mérőszámok, tehát az oktatási, kutatási, ipari bevétel és a nemzetközi kapcsolatok alapján.

Tartható ebben a környezetben az a kormányzati cél, hogy egyre több egyetem kerüljön be az első százba, ha benne van ez a reputációs faktor? Végül is Brüsszel a világnak csak egy része, nem az egész világ.

Meghirdettük az Egyetem 2030 programot, és ezekkel a nemzetközi programokkal és együttműködésekkel, hiszen a kutatók, az oktatók és a diákok kiválóak, és mindezek mellett ezek a nemzetközi kapcsolatok erősödnek, igenis képesek vagyunk ezt megtenni, ne felejtsük el, hogy éppen ezért májusban az egyik nagy rangsornak, a Times Higher Educationnak az európai nagy rendezvénye itt lesz Budapesten, az Óbudai Egyetem és a Semmelweis Egyetem közös megrendezésével.

Mit nyer egy olyan magyar állampolgár egy rangsorban való előrelépéssel, aki nincs abban a helyzetben, hogy egyetemre járjon? Miért jó mindenki másnak az, ha megyünk föl a rangsorban?

Azért, mert a magyar gazdaság akkor tud erősödni, ha tudás gazdagságát erősítjük. Ha megnézzük, csak egy mérőszámot mondok, a GDP alapján a 49. helyen vagyunk a világrangsorban. Az innovációs teljesítményünk alapján a 33.-ak vagyunk. Abban az esetben, ha a gazdaságunkat erősíteni akarjuk, akkor a kutatási innovációs aktivitásunkat, a hozzáadott értékünket erősíteni kell. Ezért jó a megújított magyar szakképzés, mert hozzáadott értéket termel, ezért jó a megújított magyar egyetemi világ, mert hozzáadott értéket termel. És ennek eredményeképpen tudjuk a magyar gazdaságot erősíteni. A magyar gazdaság a gazdasági semlegességről szól. Ennek az előfeltétele pedig a konnektivitás. Ha megvizsgáljuk azt, hogy milyen rendszereken keresztül lehet a legjobb konnektivitást kialakítani, az az egyetemi és a kutatási világ. Mi abban az esetben, amikor egyszerre van konzorciális együttműködése a magyar egyetemnek az egyesült államokbeli Stanforddal és a szingapúri egyetemmel, pont a Nyugatot és a Keletet kapcsoljuk össze. Ugyanakkor, amikor egyszerre vesznek részt a diákjaink a nyugati és a keleti vezető egyetemekkel való együttműködésekben, nemzetközi kapcsolatokban, akkor a gazdasági semlegességet a kutatási, egyetemi konnektivitásokkal segítjük elő.

A szakképzési rendszer átalakítása óta született már olyan vitathatatlan, egyféleképpen magyarázható mérőszám, amely megmutatja, hogy ez mit tett hozzá a magyar gazdasághoz?

A magyar szakképzésben végzett diákok a magyar munkaerőpiac hiányterületein egyre többet adnak, egyre többet termelnek, egyre erőteljesebben vesznek részt a duális képzésben. Már ott vagyunk, hogy tízből öt diákunk duális képzésben vesz részt, a 2030-as célunk pedig tízből kilenc duális képzésben résztvevő, és a 2030-as célunk az is, hogy ne tízből hat, hanem tízből hét, majd tízből nyolc diák válassza a nyolcadik után a megújult magyar szakképzést.

A modellváltott egyetemek teljesítménye már megmutatja, hogy értelmes volt-e a döntés, vagy nem telt még el annyi idő, nem egy pillanatban váltott minden modellváltó egyetem?

2021-ben történt meg a modellváltások legnagyobb része, azt az évet kiindulásként tekintve azt tudjuk mondani, hogy az elmúlt években számos előrelépés történt. Ha a felvételi jelentkezési adatokat nézzük, akkor nemcsak azt látjuk, hogy az elmúlt évtized legmagasabb bejelentkezési száma volt 129 730-cal, hanem azt is, hogy minden második diák vidéki egyetemre jelentkezett. Azt is látjuk, hogy a már előbb említett műszaki természettudományos, azaz STEM szakokra 45 százalékkal nőtt a jelentkezések száma. Azt is látjuk, hogy 50 százalékkal, hatezerről kilencezerre nőtt a hátrányos helyzetű területekből jelentkezettek száma. Azt is látjuk, hogy a szakképzésnek, az új ötéves technikumi szakképzésnek és az egyetemek összekapcsolásának köszönhetően, ami szintén ezen a műszaki-informatikai területen van, 57 százalékos emelkedés volt a jelentkezések vonatkozásában. Azt is látjuk, hogy a diploma értéke emelkedik, másfélszeres bérszorzó, szinte azonnali elhelyezkedés. Ennek alapján minden negyedik jelentkező 30 év feletti volt, azaz munka mellett is megéri még diplomát szerezni. És azt is látjuk, hogy még olyan további eredmények voltak, miszerint a szabadalmi tevékenység vonatkozásában, ha csak az öt évvel ezelőttihez képest nézem, tízszereződött a szabadalmak száma. Az elmúlt évhez képest kétszereződött a szabadalmak száma. Növekszik az ipari bevételek száma a megújult termékegyetemeknél, növekszik nemcsak a szabadalmak száma, hanem a szabadalmakból érkező bevételnek az összege. Mi több, hét olyan egyetemünk is van, ezek jellemzően a vidéki egyetemek, ahol a teljesítményfinanszírozásnak köszönhetően, megdupláztuk a finanszírozást, de minden második forint teljesítményalapon jön. Hét egyetemnél a térségi megtartó erő emelkedett, azaz amit mi szeretnénk, Nyíregyháza környékén többen maradjanak ott az ottani egyetemisták közül. Szintén Debrecen környékén, Pécs környékén, Szeged környékén, Kecskemét környékén, Győr környékén, hiszen a megújult egyetemi világnak az a lényege, hogy a környezetében lévő gazdasági szereplőkkel való együttműködés alapján a munkaerőpiaci igényekre vonatkozó képzés legyen.

A jelentkezési hajlandóságot, a számokat hogyan lehet növelni? Egyrészt vagy mindenki egyszerre döbben rá, hogy egyébként technológiával meg STEM-mel kell foglalkoznia, vagy szűkíteni kell az egyéb lehetőségeket?

Nem, ez két dolgot jelent. Egyrészt, hogy vonzóbbak a magyar egyetemek, azt látják, hogy megéri a magyar egyetemekre beiratkozni, megéri magyar diplomát szerezni, ez pedig a másik részről összefüggésben van azzal, hogy a magyar egyetemek nem itthon versenyeznek egymással. A magyar egyetemek kint vannak a nemzetközi piacon. A magyar egyetemek a nemzetközi rangsorokban lépnek előre.

Említette a szabadalmak számát. 2023 óta, ha jól emlékszem, Magyarország is tagja az európai szabadalmi rendszernek, az tíz év meló után akkor alakult ki. Most oda szabadalmaztatunk? Ott védetünk le mindent az európai rendszerben, vagy a világban kell csinálni, mert hát egy falu a világ?

Európai szabadalmi szabadalmat is védettünk le, illetőleg a Magyar Szabadalmi Hivatalt is alkalmazzuk és használják erre a kutatók.

Ki fizeti a szabadalmi díjakat? Ugye fenn kell tartani a szabadalmat.

A Neumann János-program vonatkozásában, ami azt a célt tűzte ki, hogy legyen világ top 100-as egyetemünk 2030-ra, legyenek európai top 100-as egyetemek, az innovációs célkitűzésünk pedig az, hogy 2030-ra a tíz leginnovatívabb ország egyike legyen Magyarország. Ennek következtében a Neumann János-programban például a szabadalmi aktivitást is erősíteni kívántuk, úgy is, hogy a magyar egyetemeknek, a magyar vállalkozásoknak a szabadalmi díjbejelentésből jelentős kedvezményt adtunk, és a szabadalmak fenntartásának díjából is jelentős kedvezményt adtunk.

Épp most adták át a 2025-ös Innovációs Nagydíjat, egy automata permetező drón kapta. Azon az átadón hangzott el, hogy nem silószerű műhelyeket kell kialakítani, hanem közös együttműködést lehető legtöbb szereplővel az innovációban. Működik Magyarországon, hogy együttműködnek az innovációban?

Ezt indítottuk el a magyarországi Science Park Tudományos és Innovációs Park-programmal, ami azt jelenti, hogy az egyetemek mellett és az egyetemek közreműködésével olyan kutató platformokat kell létrehozni, amelyeken egyszerre vannak ott az egyetemi kutatók, a vállalatok, a kisvállalkozások kutatói. És mi a legfontosabb? Visszacitálom ide a múlt heti amerikai élményeket. Egy ilyen innovációs kubatúrában, ami például a diákoknak készül, a legfontosabb elem a kávé. Merthogy a legtöbb innovációs ötlet és a legtöbb együttműködés a közös kávézások alkalmával, vagy a közös beszélgetések alkalmával a kávé mellett születik meg. Ugyanilyen tudományos és laborinnovációs parkok vannak a Harvardon, vannak az MIT-n, vagy másutt Bostonban, ahol különböző kutatási szereplők vesznek részt, bérelnek labort. Ezt az innovációs szisztémát indítottuk el Magyarországon.

Az számít, hogy egy innovációból létrejövő termék meddig van a piacon, vagy az számít, hogy minél több innováció legyen? Mert a többől előbb-utóbb több lesz a piacon.

Az előfeltétel az, hogy legyen minél több innováció, és aztán utána szintén a kockázatitőke-bevonzás vonatkozásában is olyan előértékelés van, hogy a kockázati tőke azt fogja támogatni és azt fogja erősíteni, amelyből minél több bevonzás érhető el, és minél több bevétel érhető el. Éppen ezért kell egyszerre az innovációs parkok rendszerét, a közös laborok rendszerét elindítanunk, ahogy ezt megtettük, és éppen ezért kell mindegyik mellé olyan kockázati finanszírozást is biztosítani, amely az utóbbi szempontot is jelenti, ebben Európa, sajnos, le van maradva. Európa versenyképességi hátránya úgy néz ki, hogy 52 százalék a kockázati tőkében az USA-ban van, 40 százalék Kínában, 5 százalék van az Európai Unióban. Éppen ezért próbálunk mi itt, Magyarországon a megújult innovációs rendszernek köszönhetően minél több kockázati tőkét is bevonni.

A kockázati tőke jellemzően magántőke, vagy benne van az állam is, és akkor azt kockáztatja, hogy az én adóforintjaim mennek a levesbe, ha nem jön össze?

Jellemzően magántőke, de vannak állami támogatással működő kockázati tőke lehetőségek is.

Mennyi kockázati tőke kellene egy magyarországi méretű innovációs ökoszisztémához, a jelenlegihez képest, hogy azt mondja, hogy ez már igen, ezzel már neki lehet vágni?

Erre hadd mondjak egy másik adatot. Ha megnézzük az egyetemeket, három évvel ezelőtt nagyjából 100 milliárd forintot fordítottak innovációra, most 160 milliárd forintnál vannak. Ez az innovációs gondolkodásnak az elindítását jelenti. Na, de legalább még egyszer ennyi simán segítené azt, hogy a magyar innováció még előrébb lépjen. Most nagyjából ebben is három szorzót értünk el az elmúlt tíz évben, 1042 milliárd forintot fordítunk kutatásra, fejlesztésre, innovációra. Ennek az egyharmadát az állam, kétharmadát pedig az ipari szereplők adják hozzá. Ez a másfél százalékát jelöli a GDP-nek. A 2030-as cél, amit a budapesti versenyképességi nyilatkozatban, még a soros elnökségünkben fogadtattunk kell, három százalék lenne.

Látták-e a Budapesten elfogadott budapesti versenyképességi nyilatkozatnak bármilyen kézzelfogható hatását az elmúlt időszakban? Történt-e valami bárhol az Európai Unióban?

Most tárgyaljuk az új kutatási programokat, és ezekben az új kutatási programokban vannak olyan versenyképességi elemek, amelyek alapján az ilyen kezdő vállalkozásokra, amiket startupoknak, meg spin-offoknak hívunk, egyre nagyobb fókusz kerül.

A budapesti nyilatkozatban általános elfogadottság mellett konkrét határidők is voltak, hogy mit mikorra kell megcsinálni, felméréseket kell csinálni, át kell világítani, ezekből átvesz valamit?

Nem, ez brüsszeleződik.

Tehát egyelőre nem történik ebben semmi?

Ebben nem.

Mennyire kell egy egyetemi innovációs rendszernek rugalmasnak lennie? Aki elolvasta Karikó Katalin önéletrajzát, az láthatja, hogy a főnöke minden másnap azzal ment neki, hogy Katalin, nem hoztál még semmi pénzt, te csak állandóan kutatsz.

Az innováció akkor tud jól működni, ha rugalmas. Az egyetemi világ akkor tud jól működni, ha rugalmas. Pont emiatt javasolták azt az egyetemek, hogy az államháztartási fenntartásból egy alapítványi államháztartáson kívüli fenntartásba kerüljenek, ott sokkal rugalmasabb, flexibilisebb rendszer működik. És tulajdonképpen erre tett javaslatot a Magyar Kutatási Hálózat is, amikor a HUN-REN megújítására vonatkozó törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadta.

A lehetőség az átalakított egyetemeknek meg a HUN-REN-nek nagyobb kockázattal is jár? Mert ha gyorsabban tudnak lépni, akkor abban benne van a kockázat is.

Ahol a lehetőség, ott a felelősség, ez már csak ilyen.

Az átalakított egyetemek kibírják a kudarcokat? Mennyire van túltervezve a rendszerük? Mert korábban a végén lehetett mondani, hogy jó, valamit elrontottam, de majd jön az állam, és beteszi a pénzt.

Azért azt tudnunk kell és látnunk kell, hogy a kommunizmus rendszeréből az egyetemi világot pont a megújult egyetemi modell tudta olyan irányba vinni, ami a lehetőséget a felelősségvállalással és a kockázatvállalással kötötte össze.

Bírják az egyetemek, de a vagyonuk az elegendő arra, hogy a kockázatokat jól viseljék?

Tekintettel arra, hogy olyan vagyonjuttatás történt, amelynek eredményeképpen a saját épületeiket, a saját kutatási infrastruktúrájukat mind megkapták vagyonjuttatásként, mindemellett pedig olyan dupla finanszírozás vált számukra elérhetővé, aminél teljesítmény szempontok elérése a megduplázás alapja.

Van-e valamilyen kontrollja az átalakított egyetemek gazdálkodása felett az államnak? Mert végül is ezek korábban állami tulajdonok voltak, akár hosszú évszázadok alatt.

Van kontroll, ezt a kontrollt az Állami Számvevőszék végzi. Mi több, több mint egy évvel ezelőtt egy úgynevezett zöld könyvet publikált a Kulturális és Innovációs Minisztérium, valamint az Állami Számvevőszék, ami egyrészt a pénzügyi, számviteli, gazdálkodási elvárásokat rögzítette, másrészt pedig azokat a szakmai gyakorlatot mutatta be, amely az elmúlt évek tapasztalásai alapján követendő.

Elegendő, sok vagy kevés az egyetem Magyarországon? Volt egy időszak, amikor egybeolvadtak, volt egy időszak, amikor különváltak.

Tekintettel arra, hogy itt most már jellemzően magánegyetemi vagy közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványi rendszer van, ezt el kell, hogy döntse az idő.

Ha nagyot nő az egyetemre felvettek száma, akkor nőnie kell a kollégiumi férőhelyeknek is, hacsak nem akarjuk albérletbe küldeni a diákokat. Tudják növelni?

Szükséges növelni, éppen ezért kollégiumfejlesztési stratégia indult mind Budapesten, mind pedig a nagy egyetemi városokban. Negyvenegynéhány ezer kollégiumi férőhely van összességében országosan, viszont ehhez képest több tízezerrel nagyobb a kollégiumba jelentkezőknek a száma. A legjobban Budapesten kell előrelépni, ahol azt látjuk, hogy a 16-17 ezres kollégiumi férőhelyhez képest többszörös jelentkezés van, éppen ezért szükséges, hogy az elkövetkezendő időszakban a kollégiumi férőhelyek számát megduplázzuk.

Mikorra kell megcsinálni?

Nagyjából 18 ezer budapesti kollégiumi férőhelyet kell létrehoznunk, ami a diákok lakhatási hozzájutási feltételeit fogja erősíteni. Ez az, amit úgy hívtunk, hogy Diákváros-program. Az első kollégiumi férőhelyeknek három éven belül már rendelkezésre kell állnia.

Építeni kell újat, ez azt jelenti?

Igen, építeni szükséges újat.

Mikor és hol fog elkezdődni a Diákváros építése, annak a helyszíne ismert. Ott fog elkezdődni?

Ott, szükséges, hogy az elkövetkezendő időszakban elkezdődjenek az építkezések.

Van rá kormánydöntés, hogy el fog kezdődni? Mert nem vagyunk könnyű gazdasági helyzetben és általában az ilyesmiket szokták lehúzni. Ezt nem fogják lehúzni?

Ennek van egy alapítványa, a Tudástér Alapítvány, aminek a feladata az, hogy olyan konstrukciót dolgozzon ki, amelynek keretében ez a kollégiumfejlesztés megvalósulhat.

Ha egy alapítványnak kell kidolgozni, akkor nem tisztán állami költségvetési pénzből fog valósulni?

Minél inkább arra kell törekedni, hogy ez innentől külső forrásokat tudjon bevonzani.

Kinek lehet üzlet egyetemi kollégiumot építeni azon az egyetemen kívül, amelyeknek a hallgatói ott laknak majd? Ki tud beszállni egy ilyenbe?

Ha megnézzük, azért a kollégiumépítés és a kollégiumfejlesztés mindenhol olyan lehetőséget teremt, hogy ez egy biztos piac, hiszen diák lesz, hiszen a diák x hónapot tölt ott a kollégiumban, szünetekben kvázi szállodai szolgáltatásként is lehet igénybe venni, hiszen ilyenkor megnyitnak. Amúgy a mostani 46 ezer kollégiumi férőhely is a nyári időszakban fogad nemcsak diákokat. Ha sok kollégium van, akkor a kollégiumok mellett olyan szolgáltatási infrastruktúra fejlődik, amely szintén bevételt termelt, akárcsak a vendéglátóipari egységekre vagy akár csak más szolgáltatóipari területekre utalok, ez azt jelenti, hogy ez összességében pozitív megtérülést jelent.

Az első kapavágás idejét már elárulták önnek?

Az első kapavágásnak jövő tavasszal meg kell történnie.

Választott a szenátusi rektort a Zeneakadémián, ezt közölték önnel is?

Még nem.

A sajtóban megjelent. Nem küldtek egy e-mailt?

Én még hivatalos tájékoztatást erről nem kaptam, várom, hogy megkapjam.

Amikor megjön, akkor önnek mit kell csinálnia?

Először is meg kell néznem, hogy a rektorválasztás minden feltételnek megfelelt-e, éppen ezért szükséges, hogy a rektorválasztás körülményeit, jegyzőkönyvét, a szavazati arányokat és minden mást elküldjenek. Ez alapján szükségszerű, hogy a szabályosságát megvizsgáljuk, és ha megvizsgáltuk, a rektorjelöltre vonatkozó felterjesztéssel kell élnem a köztársasági elnök irányába.

Van olyan lehetősége is, hogy nem él, ha minden szabályos volt, vagy ilyen diszkrecionális joga nincs?

Az egyetemi autonómiát tiszteletben tartja a magyar jogszabály.

Akit megkap, ha minden rendben volt, akkor automatikusan felterjeszti a köztársasági elnökhöz?

Ha minden rendben volt, igen.

Van-e még szükség művészeti bizottságokra, például Munkácsy-díj bizottságra? Vészabó Noémi ügye után az egész bizottság testületileg lemondott, ön elfogadta a lemondásukat és megköszönte a munkájukat. Minek bizottságozni? A végén a miniszter dönt, és ők azt mondták, hogy ezzel nem értenek egyet, még 150-ben sem volt benne a művésznő.

Szerintem ez egy kulcskérdés. Azt kell látni, hogy ez nem a Munkácsy-díj bizottságnak a díja, mert akkor ezt Munkácsy-díj Bizottság-díjnak hívnák, hanem a miniszternek a díja. Ebből kifolyólag a miniszternek javaslatot tesznek az adott díjbizottságok, mint a Munkácsy-díj bizottság, de ugyanúgy, ha Vészabó Noémiről beszélünk, esetében javaslattétel történt, Corvin-láncos, Kossuth-díjjal rendelkező, kiváló felterjesztők által. Ezeknek az összességéből dönt a miniszter. Nincs egyszerű helyzetben, mert több mint 160 javaslat volt éppen a Munkácsy-díjra, ebből kell hetet kiválasztani a különböző szempontok szerint. Azért az valahol roppant csüggesztő, amikor erre mindenféle politikai szempontok szerint családi összefüggéseket akarnak ráhúzni. Megtámadtak azzal, hogy édesapám javaslatára történt a felterjesztés. Egyrészt édesapám nem Kossuth-díjas és nem Corvin-láncos, másrészt pedig, ha valaki ismerne minket, akkor tudná, hogy édesapámmal én jellemzően gyógyszerészetről beszélek, ez szokta is untatni már a családtagokat, meg azokat, akik éppen ott vannak. Szerintem a gyógyszerészet és a festészet az egy vonatkozásban kapcsolódik össze, az pedig nem más, mint Csontváry személye.

Abból állt össze ez a kép, hogy a Magyar Gyógyszerészi Kamarát az ön édesapja, Hankó Zoltán vezeti, ennek a kamarának van egy többségi tulajdonban álló kiadója, és a kiadó Vészabó Noémi műveit segíti, most is lehet ott rendelni. Ha valakinek a fejében így összeáll a kép, akkor az akár még valós is lehet.

Igen, de annak egyrészt azt kéne megnéznie, hogy hogyan történik egy ilyen díj odaítélése, annak milyen szabályrendszere van, hogyan kell valakit felterjeszteni.

Hogyan kell valakit felterjeszteni? Önhöz oda lehet menni a parlament folyosóján, hogy miniszter úr, van egy javaslatom, vagy ennek van egy rendszere, le kell írni.

Van rendszere, hogy milyen felterjesztési módozat van, minek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki díjat kapjon, aztán utána kik azok, akik egyáltalán felterjesztenek, ez egy leírt szabályozási rendszer, aminek az eredményeképpen itt is több mint 160 jelölt volt.

Visszatérve az eredeti kérdésre, lesz még bizottság, vagy egyáltalán nincsen szükség egy miniszteri díjnál semmilyen tanácsadó művészi bizottságra?

Szerintem szükség van, csak minden javaslattétel esetében a végső döntéshozó, jelen esetben a miniszter, jelen esetben én, számos szempontot kell, hogy megvizsgáljon. A Munkácsy-díj bizottság szempontjait is, ugyanúgy a többi, ahogy ez jelen esetben is volt, javaslattevő által felterjesztett javaslatokat.

Lesz bizottság? Próbál keresni olyan embereket, akik, ha nem tetszik nekik valamilyen jelölés vagy díjodaítélés, akkor nem mondanak le? Mert ebből most egyelőre csak a botrány látszik.

Szerintem a Munkácsy-díj bizottság tagjaival nagyon jót beszélgettünk, elmondták a szempontjaikat, elmondtam, hogy én ezeket a szempontokat megértem, és abban maradtunk, hogy a következő Munkácsy-díj bizottságba való felkérés esetén leülünk újra, és megnézzük, hogy ki vállalja a továbbiakban azt, hogy tag legyen. Én nyitott vagyok arra, hogy a jövőben is együtt dolgozzunk.

A zenekari támogatások ügye hogy áll? A Budapesti Fesztiválzenekar ügye nyilvános, ők azt mondják, hogy nagyjából 700 millió forint hiányzik, bár nagyon örültek a korábbi megállapodásnak, csak abba nem számolták bele az inflációt. Mi a zenekari támogatásoknak a lényege Magyarországon?

Három kiemelt zenekart támogatunk, a Budapesti Fesztiválzenekart, a Concertót és a Nemzeti Filharmonikusokat. A magyar kormány mind a három kiváló zenekar esetében jelentős, több százmillió forintos előrelépést tett. Azt is látni kell, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar esetében 2,1-ről 2,5 milliárdra emelkedik a finanszírozás a következő évben. Mindemellett a főváros körülbelül 300 millió forintot tesz ehhez hozzá, de azt tudjuk jól, hogy a fesztiválzenekarnak megfelelő tartalékai vannak. Abban állapodtunk meg, hogy a következő években megvizsgáljuk azt, hogy 2026-ban, 2027-ben további előrelépés ütemezetten hogyan lehetséges, de nekünk egyben figyelni kell a Concertóra, a Nemzeti Filharmonikusokra és még számos más egyéb kiváló zenekarra, amely Magyarországon van.

Inflációt bele lehet számolni? Ezeket a számokat mondta Fischer Iván is egy interjúban, csak azt mondta, hogy annak idején, amikor egy nagyon remek megállapodást kötöttek, nem gondoltak arra, hogy hiperinfláció lesz.

A kormány döntése az, ami a közös működtetésű színházak esetében is. Nagy sikernek élem meg, hogy ilyen mértékben sikerült a színházfinanszírozásban előrelépni. Évről évre meg kell vizsgálni, hogy az infláció vonatkozásában milyen további emelés lehetséges.

A színházfinanszírozásnak mi az elve Magyarországon?

Vidéken harminc, Budapesten hét közös működtetésű színházunk van, ezt 2020-ban indítottunk el, és jól működik. Ennek eredményeképpen 50 százalékot az önkormányzat, 50 százalékot pedig az állam biztosít. Ebben azt látjuk, hogy a most újra öt évre megkötött közös működtetés esetében több mint hatmilliárd, összességében 6,8 milliárd forintos előrelépés sikerült, ami azt jelenti, hogy a bértámogatással együtt, összességében, éves szinten 25 milliárd áll rendelkezésére ennek a 30+7 színháznak. Itt is évről évre megvizsgáljuk, hogy az inflációkövetést milyen mértékben tudjuk biztosítani. Ennek az ötéves működtetésnek az a lényege, hogy 15 százaléknyi, a nézők szempontjából fontos teljesítményelem is belekerült, mint például tájolás, azaz elviszik faluhelyre is a színházat, közös produkciók, fesztiválok, új bemutatók, klasszikus és kortárs darabok vonatkozásában, jó együttműködés alakult ki az elkövetkezendő öt évre, merthogy ne felejtsük el, hogy színházkedvelők vagyunk, Európában bronzérmesek vagyunk lakosságarányosan a színházlátogatásban.

A nézőszám a lényeg, vagy a minőség? Vagy mind a kettő?

Ez összefügg egymással.

Amikor egy kortárs darabot színpadra tűzünk, nem biztos, hogy annyian fognak bemenni, mint a Chioggiai csetepatéra, amiről mindenki tudja, hogy micsoda.

Igen, de pont ezt kezeli jól ez az ötéves megállapodás, hogy kell kortárs darabokat is biztosítani, ott más az elvárás, kell klasszikust és kell olyan darabokat is, amelyek bevonzzák a nézőket. Ezt ilyen szofisztikáltan tudjuk az elkövetkezendő időszakban a színházak együttműködésével biztosítani.