Hónapok óta egy túlélő programmal futó üzemmódban van a főváros, és a csőd kifejezés is nem egyszer elhangzik már. Egy főváros, Budapest, egyáltalán csődbe mehet?

Elméletileg igen, bár erre talán még soha nem volt példa, de a rendszerváltás óta eltelt 33 évben bizonyosan nem. Mielőtt erről elkezdenénk beszélni, annyit szeretnék előrebocsátani, hogy úgy látom, most már, főleg az utóbbi években, a politikai kommunikációban valamit el kéne dönteni előre. Nem a mi beszélgetésünkre mondom ezt, hanem általánosságban és nemcsak a média, hanem, mondjuk úgy, a politikusok egymás közti beszélgetéseire is: el kéne dönteni, hogy a valóságról beszélünk, olyan történésekről, adatokról, számokról, tényekről, amik függetlenek valakinek az érdekeitől, érzelmeitől, értékítéletétől, felfogásától. Annak van értelme. Vagy pedig doktrínákról, ábrándokról, politikai érdekekről, kampánylózungokról. Mert egyre inkább keveredik ez a két dolog a kommunikációban, és ettől aztán a hallgatók, a nézők és az olvasók nagy része olyan helyzetbe kerül, hogy mivel egyre nehezebben tudja megítélni, hogy mi a valóság, leginkább azt igyekszik elhinni, amit érzelmei szerint szeretne. Ennek pedig semmi köze nincs a tömegtájékoztatáshoz. Ez csak egy általános észrevétel, de mivel egyre gyakrabban és egyre szélsőségesebb formában találkozom vele, ezért engedje meg, hogy egyszer ezt elmondjam, hiszen régen beszélgettünk már, bár egykor sokat.

Bocsánat, akkor hadd kérdezzek rá. Két cikluson keresztül Budapest főpolgármestere, előtte beláthatatlan ideig Óbuda polgármestere volt. Látta azt, hogy a politikai érdekeket ki lehet vonni akár egy önkormányzati meg akár egy fővárosi közgyűlés működéséből? Olvasom a fővárosi közgyűlés jegyzőkönyveit, politikai szövegek.

Így van. Soha nem volt mentes ettől a politika, de talán a történelem egészére igaz, hogy legalábbis amióta van írott történelem, vannak írott annalesek vagy bármik, ez mindig valamilyen mértékig igaz volt. Csak arra utalok, hogy az utóbbi időkben ez már egészen szélsőséges formát öltött és most már valóságos meséket lehet hallani és olyan állásfoglalásokat, amiknek a valósággal köszönőviszonyuk sincsen. Ez sok már nekem, biztos tudja, hogy én műszaki ember voltam vagy vagyok, és amikor hallok olyan történeteket, ad absurdum még saját magamról is, bár az egyre ritkább, fogalmam nincs, hogy tudtam belőle kimaradni, akkor már azt mondom, hogy nekem kicsit itt a vége, mert az ilyen beszélgetéseknek meg az ilyen híradásoknak semmi értelmük nincs. Visszatérve a kérdésére, a csődhelyzetre, az az igazság, hogy nem tudom megállapítani, hogy a fővárosban valóban van-e. Elképzelhető, hogy igen. De az is elképzelhető, hogy az egész egy műbalhé. Ez a két szélső lehetőség és közte bármi lehetséges. Azt nem állítom, hogy a főváros nagyon könnyű pénzügyi helyzetben volt valaha is. Demszkynek is, nekem is, mindig voltak harcaink, vitáink, és mindig volt valamennyi vita az éppen regnáló kormánnyal arról, hogy amit Budapest a központi költségvetésből kap, az sok, éppen elég, vagy esetleg kevés. A jelenlegi főpolgármester úr túlságosan sokszor mondja el, hogy az ország GDP-jének mekkora százalékát, közel 40, azt hiszem, 38 százalékát Budapesten termelik meg. Ez igaz is, meg nem is. Formálisan igaz, ám de facto nem egészen ez a helyzet, mert rengeteg olyan komolyan adózó cég van, amelyiknek a központja, a telephelye van Budapesten, ezért aztán itt fizet adót, de az értékteremtő tevékenységének nagy részét, horribile dictu majdnem az egészét nem Budapesten, hanem azon kívül végzi. Tehát az az állítás, hogy a GDP-nek ekkora hányadát Budapest termelné meg, pontosításra szorul. Én annyit tudok, és ezt a városvezetés sem tagadja, hogy mi valóban ott hagytunk 200 milliárdot a kasszában. Százhatvan milliárdot azonnal mobilizálható értékpapírban, 40 milliárdot készpénzben. Annak, hogy a pénzügyminiszter által közölt adatok ezzel nem pontosan egyeznek meg, két oka lehet. Az egyik az, hogy körülbelül 7 milliárd megtakarítás az intézményeinknél volt. Ez nem keverendő a cégekkel, intézmények például a színházak vagy a művelődési házak, ezeknél is volt 7 milliárdnyi megtakarítás. Ezt a pénzügyi helyettesemmel, Bagdy Gáborral nem számoltuk bele a főváros büdzséjébe. Nyilván a pénzügyminiszter már a teljes fővárosi adatsort látta. A másik oka pedig az lehet, hogy én október közepéig voltam főpolgármester, a mérlegbeszámolók pedig májusra készülnek el a december 31-i fordulónappal, tehát ott, abban a szűk, inkább másfél hónapban még változhatott a kép, de ha abban maradunk, hogy 200 milliárd forint ott volt, az egész biztosan igaz. Ami a szolidaritási adót illeti, nekem sem volt öröm kiegyenlíteni, de azt muszáj elismételnem, hogy amit a főpolgármester úr nagyon sokszor elmondott, hogy a mi időnkben mennyi volt a szolidaritási adó, az így nem igaz, annak pont a duplája volt, és Varga miniszter úr többször említette nekem – nem kis bosszúságomra egyébként –, hogy várhatóan ez jövőre tovább fog emelkedni. Tehát ez nem a jelenlegi városvezetés ellen lett kitalálva, hanem ezt a kormány, a velem szövetséges kormány már akkor közölte, amikor senki nem álmodta, hogy változás lesz a főpolgármesteri poszton. Nagyon lényeges elem még, hogy az iparűzési adónak csak a növekménye 2019 óta, ismétlem, nem a mértéke, hanem a növekménye, körülbelül 107 vagy 109 milliárd forint volt. Ha ezt hozzáadja a 200 milliárd ott hagyott pénzhez, ez jóval több, mint 300 milliárd forint. Ha megnézi a szolidaritási adó növekményét, az a töredéke ennek.

2019-ig számolunk, utána jött egy covid-járvány meg utána jött egy háború a neki megfelelő inflációval. Az ön által elmondott számokat ezek bármiben módosítják? Tehát jobban eszi a pénzt a főváros ilyen körülmények között, mint normál üzemmódban enné? Mert erre is szokott hivatkozni a főváros: minden többe kerül.

Ahogy a kormánynak is.

Mindenkinek.

Azért azt nem mondom, hogy a háború a fővárost nem érintette, de lényegesen mérsékeltebben, mint a kormányt. Ami pedig a covidot illeti, ott sok minden volt, de például arra, hogy a Lánchidat miért kezdték másfél évvel később felújítani, a covid semmiféle magyarázatot nem ad. Mire a covid hozzánk is sajnos beköszöntött, az a 2019. évi választások után egy évvel volt. Tehát ezek kicsit el vannak túlozva. A kormányra minimum akkora, de volumenében lényegesen nagyobb terhet jelentettek ezek, mint a fővárosra. Nézze, végtelenül egyszerű mindent rákenni a covidra és a háborúra. A megyei jogú nagyvárosok miért nem teszik ezt? Csak Budapesten volt ez a helyzet? Én nem szeretném a főváros jelenlegi vezetését, meg a főpolgármestert bántani, de ezek az érvelések nagyon gyenge lábakon állnak. Ha emlékszik rá, már 2019 novemberben megmondtam, hogy figyeljék meg, ha itt nagyon sok minden fog történni a következő években, annak két oka lesz, vagy miért nem csinálták meg Tarlósék, vagy a kormány nem adott pénzt. Ehhez még jön most a covid meg a háború. Bocsánatot kérek, de azokon a nagy projekteken kívül, talán három ilyen van, illetve volt, amiket mi elkezdtünk, mondjon egy olyan jelentősebb fejlesztést, amit ez a városvezetés talált ki vagy indított el! Egyetlenegyet mondjon! Ebben a városban négy év alatt nem történt ezen kívül tulajdonképpen semmi. Nem mondom, hogy a főpolgármester könnyű helyzetben van, egyáltalán nincsen. Nem feladatom az ellenzéken belüli folyamatokat minősíteni. Nem is vagyok tökéletesen képben, de azért ezt-azt tudok róla. Az ellenzék engem próbált vádolni, nem túl látványosan. A jelenlegi főpolgármester úrnak az önálló mozgástere már önmagában attól, hogy ennyi pártnak a koalícióját kellene összetartania, nem beszélve a DK olyan törekvéseiről, amiket a vak is lát, azért, maradjunk abban, hogy nagyon szerény, és akkor igen udvariasan fejeztem ki magam.

De maradva még a gazdasági helyzetnél, a legutóbbi közgyűlésen a folyószámla-hitelkeretet 15 milliárd forinttal megemelte, vagyis megemelni tervezte a fővárosi közgyűlés addig, amíg az őszi iparűzési adóbevételek be nem jönnek, mert az ki fogja egyenlíteni. Ez minden évben kockázat, hogy ősszel hogy jön be az iparűzési adóbevétel? Ami meg a gazdaság teljesítményétől függ.

A szeptemberi iparűzési adóbevétel nekünk is mindig jól jött, de sem mi, sem Demszky nem kerültünk olyan helyzetbe, hogy komolyan gondolni kellett volna csődveszélyre. Azt látom problémának, hogy a városnak működési gondjai vannak. Nem az a probléma, ami Demszkynél vagy nálam volt, hogy fejlesztések forrásai megkérdőjeleződtek, hanem nagyon komoly működési hány látszik valóban, aminek már elvileg, rosszabb esetben, súlyos törvényi következményei lehetnek. Az, hogy szeptemberben jön az iparűzési adó és az jól jön, az a mi időnkben is igaz volt. Rulirozó hitelkerete is mindig van egy városnak, volt Demszkynél is, volt nálam is, de ilyen magas soha nem volt, mint most. Nem tudom, hogy ezt mi indokolja. Van egy dolog, amiről soha nem beszélnek, és én nem mondhatom azt, hogy ez így van, de az sem biztos, hogy nincs így. Ha ne adj isten, ez a csőd elérhető közelségbe kerül, akkor ezt úgyis meg fogják nézni arra illetékes hatóságok. Ne legyen így! A jogszabály úgy rendelkezik, hogy önként vállalt feladatot akkor finanszírozhat az önkormányzat, ha biztosítottak a kötelező feladatellátás forrásai. Nagy kérdés ám, hogy a városvezetés 2019 október óta mennyi pénzt fordított önként vállalt feladatok finanszírozására és ez mennyiben befolyásolta, vagy nehezítette el a működést.

Ez a költségvetésből nem derül ki? Abban a törvényben van, hogy mi a kötelező feladat, ami pedig nem, az nyilván önként vállalt feladat.

Ez a beszámolókból derülhet ki, de ezt még arra illetékes hatóság nem hiszem, hogy vizsgálta. Szeretném erősen hangsúlyozni, hogy nem állítom, hogy erről van szó, de erősen tartani lehet tőle. Nem tudni, milyen mértékben finanszírozott ez a fővárosi vezetés önként vállalt feladatokat, amik esetleg a kötelező rovására mentek. Ne haragudjon, itt nagyságrendileg nem stimmel valami. Megfelel az igazságnak, hogy én a várost, a BKV adósságát is ide számítva, 251 milliárd forint mínusszal vettem át és 200 milliárd plusszal adtam tovább. Ehhez jön még a 107 milliárdos iparűzésiadó-növekmény. Kell ezt magyarázni? Hogyha a számok nyelvén beszélünk, akkor itt valami zavar van, mert azok a terhek, amiket az állam valóban megnövelt, elsősorban a szolidaritási adó, azok olyan mértékben kevesebbek a többletbevételnél, hogy szóba nem jöhet az a lehetőség, hogy a kormány véreztette ki a fővárost.

Gondol valamilyen konkrét önként vállalt feladatra?

Nem, nem gondolok és nem is vádolok senkit ilyennel, csak arra céloztam, hogy ezt adott esetben biztosan meg fogják vizsgálni. De hadd mondjam még erősebben azt, hogy én ezt a csődöt sem a városnak, sem a főpolgármesternek nem kívánom.

Milyen egy fővárosi csőd? Nem fizetik ki a buszvezető bérét? Milyen? El sem tudom képzelni.

Ezt nem tudom megmondani, mert nem volt még rá példa.

A csőd, az egy intézmény, az arra való, hogy segítse azt, aki csődbe került, akkor fizetési moratóriumokat kap, akkor áttárgyalják az adósságait.

Ennél rosszabb a helyzet, de egyébként nem biztos, hogy itt csődhelyzet lesz. Szóval ne riogassuk a budapestieket feleslegesen, majd ki fog derülni, hogy mi az igazság. De ha ne adj Isten tényleg igaz lenne a csődhelyzet, akkor is ismerjük Budapest relatív többségének a beállítottságát. Ezzel együtt annak a főpolgármesternek, akinek az idejében az egyesített város, a 150 éves történelme során először, csődbe kerül, nem szeretnék a helyében lenni. Ahogy a fiatalok mondják, azért az nagyon gáz. Akkor az történik, hogy kirendelnek egy csődbiztost, ami a városvezetést eleve rendkívül megalázó helyzetbe hozza, mert a főpolgármester meg a helyettesei egy tekercs WC-papírt nem vehetnek a csődbiztos engedélye nélkül. Ne fessük az ördögöt a falra, én tartozom ugyan egy politikai közösséghez, de az ellenzéknek sem kívánom azt, hogy a fővárosban valami pánik törjön ki emiatt. Nem hiszem, hogy itt tartunk. Maradjunk abban, hogy ennek a lehetősége elvileg nem zárható ki. Ön emlékszik a Közfejlesztések Tanácsára, az én édes gyerekem volt, elég nehezen harcoltam ki évek alatt. Gyakorlatilag megszűnt 2020-ban működni. Gulyás Gergely és Fürjes Balázs egy éven keresztül Karácsony főpolgármester úr fejét simogatták, mint egy kisgyerekét, az együttműködés rajtuk biztosan nem múlott, és azt sem mondom, hogy ez a főpolgármester egyéni elhatározása volt. De azt nem lehet megcsinálni, mert a világon sehol nem működik, hogy az egyik nap a kommunikációmmal beletörlöm a sáros cipőmet a kormányba, és mindenáron a legkülönbözőbb szóhasználattal le akarom váltani, másnap meg odamegyek és pénzért kuncsorgok. Mutasson nekem a világon olyan kormányt, amelyik nagyon jól együtt tud működni egy ilyen helyzetben. Azt hiszem, az ellenzéki média azon hiába fog igyekezni, hogy bebizonyítsa, hogy ennek a helyzetnek az előállításában a városvezetés olyan ártatlan, mint a ma született bárány.

A Közfejlesztések Tanácsa vissza fog állni az eredeti működési rendjébe? Ha jól emlékszem, a lényege az volt, hogy a fővárosnak csomó mindenben egyszerűen vétójoga van. Nem lehet nélküle megcsinálni.

Egyrészt, másrészt mentek a közös fejlesztések. Most ugyan igyekeznek ezt eltitkolni, sőt, a valóság ellentétét ha nem is konkrétan állítani, de sugallni. Azért a mi ciklusunkban voltak komoly eredmények. Ha valaki tényszerű leltárt csinál a 2010 és 2019 közti időszakról, talál komoly eredményeket. Egyebek mellett, hogy ne beszéljek arról, hogy a 4-es metróval mit kellett kínlódnunk négy évig és az általam megígért, 2010 decemberben beharangozott időpontban át is adtuk, érdemes volt belenézni az OLAF több mint százoldalas jelentésébe, ahol gyakorlatilag száz százalékban az előttünk lévő garnitúrát marasztalta el mindenért. Visszavásároltuk emellett a Vízműveket. Csak per tangentem említem meg, hogy a 2-es metró szerelvényeit is mi szereztük be. A 3-as metrót nemcsak előkészítettük, megszereztük a pénzt rá. Ott valóban a kormány tízszer annyi pénzt adott, mint a főváros, hiszen az uniós támogatás fedezte nagyrészt a 3-as metró infrastrukturális felújítását. Ott borzasztóan rosszindulatú és gonosz mesék mentek a szerelvényfelújításról is, de azt akár most hagyjuk is. A nagyobb pénz az infrastruktúra volt. Ott kellett egy önrészt biztosítani. Az 26 milliárd forint volt, ezt a kormány adta. A kormány adott még plusz 45 milliárd forintot, ez összesen, ha jól számolom, 71 milliárd forint. A többit az unió adta hozzá, és a 225 milliárdos végösszeg pedig úgy jött ki, hogy a főváros összesen 7 milliárdot tett hozzá a felújításhoz, vagyis a kormány pont tízszer annyi pénzt adott, mint a város. Visszavásároltuk a Vízműveket, építettünk négyszáz kilométer gerinccsatornát, mert a főváros 2002 és 2010 között egy centit nem épített. Most nem akarom itt felsorolni. Hét vagy nyolc fürdőt újítottunk fel és bővítettünk ki. Valaki nézze meg ezt a leltárt egyszer, azért valami történt. Közös fejlesztések is. A kormány nagyon sok mindent megcsinált abban az időszakban, elsősorban nem személyre szóló ellenségeskedés gyanánt alakult ki a mai helyzet, hanem egyszerűen elkezdett nem működni a Közfejlesztések Tanácsa.

Ide akarok kilyukadni és nem érzelmi húrokat pengetni. Az, hogyha egy fővárossal a saját országának a kormánya együttműködik, az szimpátiakérdés kell, hogy legyen? Vagy ezek szerződési kérdések? Megállapodunk benne, ezt fogjuk csinálni és ahhoz tartjuk magunkat.

Én az utóbbira szavazok, de kell egy kölcsönös akarat az együttműködéshez. Azt, hogy milyen arányban romlott el ez a kölcsönös akarat, arra én hadd ne mondjak hasraütésszerűen semmit. Sokszor ott sem voltam, de ugye azt ön sem akarja határozottan állítani, hogy a főváros vezetése aztán mindent megtett, és a gonosz kormány volt az, aki semmit semmiképp nem akart? Gondoljon arra, hogy tavaly, az előválasztási kampányban, mik hangzottak el!

Kölcsönösen hangzottak el. Az egyik oldalon a gonosz kormány, a másik oldalon meg az alkalmatlan. Senki nem dicsérte a versenytársát a piacon.

Az alkalmatlanságra nem akarok semmit mondani, legfeljebb arra hagyatkozom, amit nekem mondanak és nem fogok idézni. Továbbá arra, hogyha körülnézek a városban, mit látok, vagy ha megpróbálom összeírni, hogy milyen komoly fejlesztés indult el ebben a négy évben. Nem tudom cáfolni azokat, akik megállítanak az utcán, de elismételni sem fogom, mert nem tartanám korrektnek. Tehát az együttműködés… Hogyan akar együttműködni az, aki minden második nap le akarja váltani a kormányt? Mindig az hangzik el, hogy a kormány ki akarja véreztetni Budapestet, ami ahogy a számokból levezettük, egész egyszerűen így nem lehet igaz.

Ellenzéki politikusnak nem az a dolga, hogy le akarja váltani a kormányt?

De most csak a várospolitikusnak a dolga?

Valószínűleg minden ellenzéki politikus arra gyúr, hogy egyszer le tudja váltani a kormányt.

Nem akarok abba belebocsátkozni és nehezen is bizonyítható, hogy ezt az ellenzéket kik, honnan és miért dirigálják, mert ez nem volna ízléses, meg hátha tévedek, ki tudja. Na de örökké az hangzik el, hogy mindennek az az oka, ami Budapesten rossz ma, hogy a kormány ilyen meg olyan. Hadd kérdezzek én valamit: el tud olyat képzelni a világban, hogy egy főváros csődbe megy 150 év alatt először, és abból kihozható, hogy abban a városvezetés tökéletes mértékben ártatlan és semmiféle része nincs benne? El tudja képzelni, hogyha az én időmben ilyen helyzetbe került volna a város, akkor az ellenzéki média ugyanezt mondaná, mint most, hogy a kormány kivéreztette a várost? Azt hiszik, hogy nekem nem kellett bizonyos pénzekért megküzdenem? Azt hiszik, hogy nekem könnyű volt a tömegközlekedésre a forrásokat megszereznem? Nekem is megvoltak a vitáim. De volt együttműködés, és soha nem mentem el odáig, hogy ennek az együttműködésnek a feltételei ellehetetlenüljenek, hogy abból a városnak kára származzon. Itt tulajdonképpen ideológiai, kulturális, politikai hatalomért való küzdelem folyik, ahol, azt kell mondanom, hogy az ellenzék nem válogat az eszközökben. Ez az ellenzék 13 éve nincs hatalomban. Ne felejtse el, az ilyesmit az ellenzék a világon mindenütt rosszul viseli. Azért mégis hatalomról, forrásokról van szó, egzisztenciák sokaságáról. Ez a világon mindenhol így van. Én nem akarom mindenáron foggal-körömmel a kormányt védeni, mert nem ez a feladatom, de elég sok évet, évtizedet eltöltöttem a politikában, az utolsó 15 évben az élmezőnyben ahhoz, hogy valamennyire lássak a pályán. Azt mondom, hogy mindig elmosolyodom, amikor azt hallom meg azt olvasom az ellenzéki médiában, hogy ez a városvezetés olyan ártatlan, mint a ma született bárány és itt mindennek egyedül a kormány az oka. Ne haragudjon, ez az interpretáció, ez egyszerűen valótlan. Nem mondom azt, hogy a kormány soha nem követ el hibákat és ismétlem, nekem is voltak vitáim. De ha valaki nem akar együttműködni, ha valaki valakit ki akar szorítani kimondott és ki nem mondott motivációkkal, annak ez lesz a vége. Igenis, a főváros vezetése nem tett meg mindent azért, hogy olyan együttműködést alakítson ki a kormánnyal, ami a város számára hasznos.

Vezetett fővárost főpolgármesterként két cikluson keresztül, előtte fővárosi frakcióvezető volt ugyanabban a fővárosi közgyűlésben, előtte polgármester, tehát látott kerületi önkormányzati közgyűléseket is. Mi a fontos, hogy a kerületek hova tartoznak politikailag vagy a főpolgármester hova tartozik politikailag? Hogy kijön-e a matek, megvan-e neki a többsége, az a főváros működtetése szempontjából az elsődlegesen fontos?

Működtetés szempontjából, ami elsődlegesen fontos lenne, az az, hogy legyen legalább minimális megegyezés az ellenzék és a mindenkori városvezetés között, mert ha itt csak politikai csatározásokból áll a közgyűlés működése, abból semmi jó nem jön ki. Nem emlékszem rá, összesen 16 évig voltam óbudai polgármester és gyakorlatilag egy évtizedig főpolgármester, nem emlékezem rá, hogy előterjesztésemet leszavazta volna valaha is testület.

Azt írja önről a Wikipedia, hogy a politikai igényeket is az észszerűség határáig képes volt kielégíteni, és ezért mindig megszavazták az előterjesztéseit.

Politikai igények, ha így fogalmazunk, ebben még azt is lehet mondani, hogy igaz, mert az ellenzéket is abban az értelemben is emberszámba kell venni, ők sem mindig mondanak hülyeségeket. Cak azért leszavazni valamit, mert az ellenzék javasolta, ezt én nem tartottam követendő elvnek.

Adott egy kis sikerélményt, hogy átmehessen ellenzéki javaslat, hadd örüljenek?

Az én időmben ment át ellenzéki javaslat. Óbudán elég sok és amennyire emlékszem, a fővárosban is volt rá példa. Amellett ott is vannak emberek, a legtöbb, akik nehezen viselik a teljes kudarcot. Tehát hogyha valamilyen előterjesztésnél az ő ellenkezésüket vagy éppen javaslatukat a városvezető még a konkrét közgyűlési előterjesztés előtt figyelembe veszi, az, mondjuk úgy, jótékony hatással van a hangulatra, de mindenesetre az, hogy automatikusan mindenféle ellenzéki megszólalást és előterjesztést ledorongolnak… Ha emlékszik rá, én nem voltam egy kedves nővér, de nem tapostam azért senkinek a lelkébe.

De valakinek mondta, hogy leverem a szemüvegedet és akár még ugrálok is rajta.

Jézus Mária, ez az én nyelvezetemhez hozzátartozik. De ezt úgy előadni, hogy na, ez egy ilyen ember, erre csak egy példát mondok, ami megkérdőjelezheti. Az az ember, akinek ezt még Óbudán valamikor mondtam, azt az embert később Óbudáról kirúgták, nem éppen megalapozottan. Hányszor hallotta azt és én sem mondtam eddig el soha, csak most már négy éve nem vagyok hivatalban, ennek az embernek kiskorú gyereke járt még iskolába. Tudta azt, hogy ezt az embert fölvettem a fővároshoz és hosszú éveken keresztül ott dolgozott és volt munkája és volt fizetése és tudta taníttatni a gyerekét? Erről senki nem beszélt, igaz? Tehát én azt mondom, hogy igenis, kell határozottnak lenni, ha kell, keménynek lenni, meg kimondani azt, amire az ember gondol, azért az én nyelvezetem nem olyan volt, mint most jó néhány ellenzéki képviselőé, ha belegondol. Én ordenáré kifejezéseket soha nem használtam. Na mindegy, térjünk vissza a lényegre, tehát az, hogy nekem még választási években is megszavaztak egyhangúlag költségvetéseket és beszámolókat, például Óbudán, azért az, higgye el, nem volt véletlen. Egy első számú vezetőnek kell annyi szuverenitásának lenni, amit függetlenül a médiakommunikációtól az ott résztvevő ellenzéki képviselők is érzékelnek és tapasztalnak, és kell, hogy legyen mindenkiben, aki első számú vezető, valamennyi szenzibilitás az emberek örömére, félelmére, bánatára, hogy kiérezzenek belőle emberséget. A liberális média engem mindig egy vadembernek állított be, én olyan nagyon nem tiltakoztam ez ellen, de most így ennyi év után hadd mondjam önnek, hogy ez egy baromság.

De volt respektje, azért azt nem tagadhatja.

Nem tagadom, de ez cél is volt. Egy harmincezres humán infrastruktúra élén ülni, ahol a legkülönbözőbb akaratok és motivációk jelen vannak, nem könnyű. Több tízezer emberrel beszéltem politikai pályafutásom alatt. Régóta úgy vagyok vele, hogy a testbeszédből, a metakommunikációból és elsősorban a tekintetből legalább annyit olvasok ki, mint a szavakból. Az ember a szájával könnyebben hazudik, a tekintetével nehezebben. Ha valaki bejött és akart valamit, a tizedik mondata után tudtam, hogy ahhoz képest, amit mond, mit akar. Ez is kell ahhoz, hogy valaki vezessen egy szervezetet, egy ekkora szervezetet, azért ott van a kormány, ott vannak az országos pártok, vezetőségek, ott már nem milliárdokról, hanem százmilliárdokról van szó, ott már ott vannak a gazdasági élet nagyon jelentős szereplői, ott eligazodni és olyan megoldást találni, ami többé-kevésbé, ha lehetséges, akkor inkább többé megfelel mindenféle szabályoknak és meg tud állni a lábán. Ez nem egyszerű feladat, főleg akkor, hogyha időnként az emberre elölről, hátulról lőnek. Ezt én figyelembe veszem a jelenlegi főpolgármesternél is és akceptálom, soha nem mondom azt, hogy könnyű helyzetben van. Nekem volt egy nagyon erős politikai szövetségem a miniszterelnökkel. Hangsúlyozom, ez egy politikai szövetség volt és nem barátság, én nem tartoztam az ő közvetlen köréhez, de nagyon erős és megbízható politikai szövetség volt és ma is az. Ezért tudtunk négyszemközt, sokszor viták árán, megoldást keresni. De sikerült találni, mert volt egy együttműködés, és ez a városnak is jót tett és a kormánynak is jót tett. Ez az, amit én sem nagyon érzékelek ma.

De nem tagja a mostani közgyűlésnek, mert ugyan bekerült, de nem vette át a mandátumát.

Nem, én négy éve kiszálltam.

Hogyan látja egy kicsit távolabbról, ki a főnök a fővárosban?

Nem tudom megmondani.

Karácsony Gergely szövetségben lett főpolgármester, hat párt támogatta, közgyűlési többsége van, de egyik pártnak sem ő a főnöke. Ki a főnök a Fővárosi Közgyűlésben ön szerint?

Sajnos az a helyzet, és ezt be kéne látni, mert csak az nem látja be, aki nem akarja, szóval tőlem Gyurcsány Ferenc elnök úr, a DK vezetője akkor sem kapna egy szavazatot sem, ha ezer évig élnék, de annyit meg kell hagyni, hogy egy karizmatikus és erőszakos politikus. Szerintem kormányozni nem tudott, de tehetséges politikus, aki tud emberekre hatni és van karizmája. Ő szerintem akaratilag és érdekérvényesítés szempontjából messze fölötte áll a főpolgármesternek, és ha figyeli, nem véletlen, hogy nem is egy szocialista polgármestert átcsábítottak a DK-ba, ami olyan közgyűlési arányt állított elő, hogy amit a Demokratikus Koalíció elnöke nem akar, az egyszerűen nem tud átmenni a közgyűlésen.

Pártfegyelmi ügy?

Ez már több, az ellenzéki struktúra ma olyan, az ellenzéki összetétele a közgyűlésnek, hogy formálisan egy ellenzéki többség van, ami rendszerint érvényesül is. Na most, hogy ebből mennyi a főpolgármester saját akarata, azt nem lehet tudni. Ez egyszerű matematika. Matematikailag annak az esélye kétségbevonhatatlan, hogy amit a DK nem szavaz meg, azt a főpolgármester nem tudja megszavaztatni, vagyis a Demokratikus Koalíció nélkül Karácsony Gergelynek nincs meg a közgyűlési többsége. Így Gyurcsány Ferenc nyilvánvalóan olyan helyzetben van, hogy diktálni képes. Most normális az, aki ezt vitatja?

Ez egyszerű matek, számtan.

Erről beszélek, csak itt is megy a mellébeszélés. Én emiatt inkább sajnálom Karácsonyt. Én ismerem őt, ott ült a közgyűlésemben évekig, ismerem az ő személyiségét valamennyire, ismerem a stílusát, ismerem a határozottságát. Most nagyon vigyázok, hogy milyen kifejezéseket használjak. Van valamennyi fogalmam, meg tapasztalatom, bár mi nem beszélünk egymással, Gyurcsány Ferencről is, ahogy mindenkinek, aki a politikában kicsit is otthon van. Most valaki azt akarja mondani nekem vagy bárkinek, nem szabadna azért az embereket teljesen hülyének nézni, hogy Gyurcsány Ferenc az a személyiség, aki – ilyen matematikai arányok mellett ráadásul – meghajol a Karácsony Gergelynek nevezett főpolgármester előtt? Ha ezt ön próbálná egyszer is állítani, nem félne attól, hogy kinevetem?

Lát kormánypárti polgármesterek között olyat, aki, ha persze ő is akarja, nekimegy egy ilyen struktúrának, mint esélyes főpolgármester-jelölt egy következő választáson?

Erre nagyon nehezen tudok válaszolni, mert velem a miniszterelnök arról nem beszélt, hogy kiben gondolkodik. Ha megkérdez, akkor elmondom a véleményemet.

Mármint ha a miniszterelnök megkérdezi vagy ha én megkérdezem, mert nem mindegy.

A saját véleményemet néha elmondom, szigorúan hozzátéve, hogy nem a kompetenciám, hogy én nyilatkozzam a Fidesz jelöltjéről. Engem erre senki nem hatalmazott fel. Ha erre a kérdésre válaszolva mondok valamit, az szigorúan a saját egyéni véleményem és most sem tudok mást mondani. A miniszterelnök egyelőre még nem kifogásolta, amikor hallotta azt a nyilatkozatomat, hogy az én szigorúan, személyes véleményem szerint a volt női helyettesemmel lehetne a legtöbb szavazatot begyűjteni a kormánypártoknak.

Szentkirályi Alexandra, jelenlegi kormányszóvivő.

Így van, több okból is. Ezzel együtt, ha egyedül marad a kormányhoz képest ellenzéki oldalon Karácsony, komoly esélyt adok neki, és szerintem Gyurcsány végül be fog állni mögé, ugyanis az a véleményem, de ez megint magánvélemény, hogy Gyurcsány Ferencnek nem az a lényeg, hogy ki a főpolgármestere… Nem hiszem, hogy Karácsony Gergőnek az előválasztás után tett nyilatkozatai elkápráztatták volna a Gyurcsány‒Dobrev házaspárt, de ha abban látja a DK elnöke a legkönnyebb utat a közgyűlési többség megszerzéséhez, hogy Karácsony marad a főpolgármester, akkor be fog állni mögé. Ha nem ebben látja, akkor nem fog beállni mögé. Én úgy gondolom, hogy önmagában az, hogy Karácsony főpolgármester-e vagy nem, az Gyurcsánynak teljesen mindegy. Na, most a közgyűlési többség azért lényeges, mert az utóbbi négy évben változott a főpolgármester pozíciója. Ma már, nem tudom megtenni, hogy nem mondom el, a közgyűlésen belül – én úgy látom, meg a nekem nyilatkozók megerősítik – nincs akkora presztízse vagy befolyása a főpolgármesternek, amennyi Demszky idejében vagy akár az én időmben is volt. Tehát jelentősen megnövekedett annak a jelentősége, hogy kinél van a közgyűlési többség. Ezért jövőre sokkal lényegesebb lesz a közgyűlési többségnek a megszerzése, mint amekkora jelentősége annak lesz, hogy ki a főpolgármester.

Akkor nem is gondolja, hogy a DK megint elindít Karácsony Gergely ellen egy főpolgármester-jelöltet?

Nem gondolom.

Kálmán Olgával megcsinálták.

Én azt gondolom, hogy nagyon rá fognak feküdni a kerületekre, hogy minél több kerületi polgármester nyerjen az adott politikai közösségből, hogy biztosítható legyen a közgyűlési többség.

És akkor mindegy.

A DK elnökének az én véleményem szerint az a lényeg, hogy a közgyűlési többség fölött képes legyen diszponálni, mert ha a közgyűlési többség megint olyan, mint a jelenlegi, hogy a DK nélkül nincs meg a főpolgármester közgyűlési többsége, akkor van egy de jure főpolgármester és van egy de facto főpolgármester. Akarja kérdezni, hogy ki az utóbbi?

Elég könnyű kitalálni.

Erről beszélek.

Átadták a Lánchidat, azóta tart a vita, hogy ki és hogyan mehessen át rajta. Volt valami eredeti megállapodás arra nézve, hogyha átadják, akkor kinek lehet majd rajta közlekedni?

Először is örülök, hogy elkészült a Lánchíd végül, és hadd mondjam azt, hogy gratulálok hozzá a főpolgármesternek, mert végül is ezt a hidat ő újíttatta föl. Az már egy másik kérdés, hogy egy kicsit megmosolyogtatónak tartom ezt a dupla népünnepélyt, mert oda lehet ezekre hívni a szimpatizánsokat és ilyen szellemi önkielégülést gyakorolni, meg hát ki ne menne oda, hogyha ingyen adnak fagylaltot meg vattacukrot, de ilyet még Demszky sem csinált, én meg aztán pláne, de hát, mondjuk, örüljenek. Nem ebben látom a problémát. A probléma az én megítélésem szerint másutt van. Először is semmi válasz nincs arra azóta sem, hogy miért kellett másfél évet várni ennek a kivitelezésével. A tervek készen voltak, s annyi pénzt hagytunk ott, hogy abból nyolcszor fel lehetett volna újítani a Lánchidat.

A főváros azt mondja, hogy még mindig vár a kormánytól hárommilliárdra Lánchíd-ügyben, és ezt ilyen függő tételként…

Nem, ők hatot mondanak.

A legutóbbi közgyűlésen és meglepetésemre hármat olvastam. Akkor lehet, hogy történt azóta valami.

Most majdnem azt mondom, hogy nem maga az összeg a lényeg, mindjárt kitérek erre is, egyszerűen érthetetlen, hogy miért vártak másfél évet, mikor minden mértékadó szakvélemény azt mondta, hogy azonnal el kell kezdeni, és megvolt rá a pénz. Mondom, az a pénz, ami a kasszában volt, abból pont nyolcszor fel lehetett volna újítani a Lánchidat akkor. Most azt mondják, hogy határidőn belül valósult meg a kivitelezés. Az a kérdés, hogy milyen határidőn belül? A jóval később megkötött szerződéshez képest vagy az eredeti határidőhöz képest? Mert az eredeti határidő, az 2021. december 31-e volt. A másik, amit problémának látok, hogy ha már konkrétan rákérdezett, ugye nem három, hanem hatmilliárdos kormányzati támogatásról volt szó, de akkor itt újra és nem először vissza kell utalnom, hogy miért nem volt véletlen, amit a beszélgetés legelején mondtam. Vagy a valóságról beszélünk, vagy bohóckodunk és megpróbálunk népámítást végezni. Az én időmben is úgy szólt az ígéret, hogy akkor kapok hatmilliárd forint támogatást a Lánchídra, ha 18 hónapon belül a teljes forgalomnak visszaadom. Most hadd mondjam azt, hogy a 18 hónapból egyébként már az általuk megkötött szerződés határidejéhez képest is kicsúsztak, de én is láttam képernyőn azt a megállapodást, amit Karácsony főpolgármester úr aláírt Gulyás Gergely miniszter úrral, amiben vállalta, hogy 18 hónapon belül a teljes forgalomnak átadja a Lánchidat. Ez egy aláírt megállapodás, ami nem valósult meg. Akkor most miről beszélünk?

Ebből mi következik, hogy autók mehetnek rajta vagy nem mehetnek rajta? Vagy az következik, hogy hosszú jogászkodás következik, hogy a teljes forgalom szó, az mit jelent?

Nem, nem, ott konkrétan az van leírva, hogy a teljes vagy részleges forgalom előli lezárás sem nyúlik 18 hónapnál továbbra. Ez egy teljesen egyértelmű vállalás, ami magában foglalja a gépjárműközlekedést is. De van még két komoly hozzátennivalóm ehhez. Az egyik az, hogy a híd lezárása hogyan történt meg. Volt egy kvázi népszavazással felérő online szavazás, ahol nagyon ügyesen úgy nyilatkoznak, hogy a válaszadók többsége támogatja, hogy ne legyen gépjárműforgalom a Lánchídon. De itt az a kérdés, és ott van a csúsztatás, hogy mennyi volt a válaszadók többsége? Egy népszavazás is csak eleve akkor érvényes, ha legalább 25 százaléka a szavazásra jogosultaknak részt vesz rajta. Itt azzal együtt, hogy még a 14 és 18 év köztiek is szavazhattak, ami egyébként nem választásra jogosultak, de így is összesen az emberek 9 százaléka vett részt, és ezek közül sem szavazta meg mindenki ezt az elképzelést. Ha a szavazásra jogosultak összlétszámát veszem, akkor 7, azaz hetes százalékos támogatással zárta le a városvezetés a Lánchidat. Ez ön szerint mekkora szám? Egy 7 százalékos támogatásra lezárni egy budapesti közúti hidat, amelyiket arra építettek, hogy közlekedjenek rajta, arra hivatkozni és azt állítani, hogy ez a többség akarata, ez az én személyes értékelésem szerint, hangsúlyozom, személyes véleményem szerint, határos a csalással. Amellett szakmailag felkészületlenségről tesz tanúbizonyságot. Én hosszú hónapok óta mondom, de ezt a szakma is számos alkalommal megerősítette, hogy egy olyan állapotra találták ezt ki, amikor az összes többi közúti híd működik. Egyébként is a budapesti forgalomszervezés egyik fő problémája a fővárosi közúti hidak elhelyezkedése és átbocsátó képessége, de egyre nyilvánvalóbb a közvélemény nagy része előtt is, hogy a Lánchíd után nagyon hamar le kell zárni kötelező felújítási igény miatt a Petőfi hidat, utána pedig az Árpád hidat. Ha ezt a két nagy átbocsátó képességű hidat egymás után körülbelül öt évre lezárják, akkor kaotikus állapotok lesznek. Hiányozni fog a Lánchídnak a napi körülbelül 35 ezer gépjármű áthaladását biztosító kapacitása, ha a százezres Petőfi hidat vagy a százhétezres átbocsátó képességű Árpád hidat lezárják. Szóval ez egy szakmai hiba. Na de én ott akadok meg leginkább, hiába kapálózik kézzel-lábbal az ellenzéki média is, hogy van egy ötletnek egy 7 százalékos támogatottsága, és erre azt mondják, hogy a többség ezt akarta. A gyalogos híd pedig egy őrültség. Menjen ki az úttestre hajnalban, mikor nem járnak autók, egy két méter magas ember sem lát semmit a városból a láncoktól. A világ röhög rajtunk, ha az gyalogos híd. Ez a dolog semmi módon nem áll össze. Én nagyon sajnálom, hogy a főpolgármestert rávették erre. Nyilván a szimpatizánsoknak széles a köre, tudjuk, hogy Budapest kicsit másképp gondolkodik abban a kérdésben is, hogy most globalizmus vagy nemzetállam, hogy társadalomtudományok vagy természettudományok, Budapest lakosságának meghatározó többsége talán közelebb áll ahhoz a nyugati állásponthoz, ami az unió alapító atyáinak az értékeitől messzemenőleg eltér. De még ilyen körülmények között is, egy hét százalékos támogatottságra azt mondani, hogy ez a többség, ettől még a baloldali, sőt a liberális budapesti városlakók nagy része is elhúzza a száját, mert ez egy vicc.