INFORÁDIÓ
2022. december 4. vasárnap
Barbara, Borbála

szijjártó péter

energiaellátás

eu

szankció

ukrajna

kárpátalja

háború

Szijjártó Péter a moszkvai tárgyalásokról, a szankciókról, Paks 2-ről és Kárpátaljáról – nagyinterjú

Szijjártó Péter a moszkvai tárgyalásokról, a szankciókról, Paks 2-ről és Kárpátaljáról – nagyinterjú

Infostart / InfoRádió - Exterde Tibor

A józan észnek a nyomai is kezdenek kiveszni az európai politikai diskurzusból, és ezt nem jó megélni – mondta a szankciós politikáról Szijjártó Péter az InfoRádió Aréna című műsorában. A külgazdasági és külügyminiszter beszámolt moszkvai tárgyalásairól, a hazai energiaellátás biztosítására tett lépésekről, beszélt a paksi bővítés felgyorsításáról, és a visegrádi négyek helyzetéről, illetve a munkácsi turulügyről is.

Mi az ön tárcájának speciális feladata Magyarország energiaellátásában? Mert általában mindenki ezzel foglalkozik.

Mi egy olyan ország vagyunk, amely az energiaellátásához szükséges energiaforrásokat nagymértékben importálja. Saját kőolaj- vagy földgázforrással viszonylag limitáltan rendelkezünk, bár a földgáz tekintetében most már a felhasználás 15 százalékát a magyarországi földgázlelőhelyekből lehet fedezni, de 85 százalékban importra szorulunk. A villamos energia tekintetében a paksi atomerőmű adja a magyarországi termelés 50, a magyarországi felhasználás 34 százalékát, ezenkívül a napelemek által termelt villamos energiától eltekintve alapvetően import történik nyilván az erőművi termelés mellett. Tehát komoly mennyiségű energiahordozó importját kell hogy végrehajtsuk minden évben. Például az Oroszországgal, a Gazprommal megkötött hosszú távú földgázszerződés letárgyalása, véglegesítése, végrehajtásának folyamatos monitorozása a mi feladatunk, mint ahogyan a plusz mennyiségekről történő megállapodás megkötése is, de a Magyarországra érkező különböző útvonalak biztonságával kapcsolatos kérdések koordinálása is hozzánk tartozik. Tehát alapvetően az energiaimporttal kapcsolatos feladatok tartoznak hozzánk.

Ezt nem üzleti cégek végzik egymás között?

Nyilván van olyan is, de alapvetően ezek politikai megállapodásokat igénylő kérdések, amelyeket vállalatközi technikai egyeztetések követnek. Tehát először politikai megállapodásokat kellett kötni és a politikai megállapodásokat aztán a vállalatok már technikai szintre lefordították. Mára az energiaellátás sokkal inkább politikai kérdéssé vált, mint bármikor korábban. A szankciók miatt Európában, sőt, globálisan általános energiaellátási válság alakult ki, és itt ez már bőven túlmutat a szakmai kérdéseken. Egy-egy szankciós csomag megtárgyalása, hogy az milyen módon érinti az energiát, hogy az alól ki milyen mértékű és jellegű mentességet kap, kifejezetten politikai tárgyalásokon és nem üzleti kérdéseken múlik.

Önnek ki a partnere Oroszországban, az ottani külügyminiszter? Az ottani gazdasági miniszter?

Általánosságban politikai kérdésekről, amelyek közé most már az energiakérdések is tartoznak, Szergej Lavrov kollégámmal szoktam tárgyalni, ugyanakkor néhány energetikapolitikai szakkérdést az energiaterületet felügyelő miniszterelnök-helyettessel, Alekszandr Novakkal szoktam megvitatni, többek között azért, mert amikor energiaminiszter volt, már akkor is szoros, rendszeres munkakapcsolatban voltunk, így annak ellenére is rendszeresen szoktunk tárgyalni, hogy ő már miniszterelnök-helyettesi pozícióban van, és gyakran szoktam egyeztetni azzal a miniszterelnök-helyettessel is, aki az ipari és technológiai kérdésekért felel. Vele is még abból a korból van egy aktív munkakapcsolatom, amikor az ipari és a kereskedelmi kérdéseket felügyeltem miniszterként.

Most Moszkvában egy új üzletet kötött, vagy egy korábbit gondozott tovább?

Szerdán és csütörtökön Moszkvában a feladat az volt, hogy a Gazprommal megkötött, halasztott fizetésről szóló megállapodás aláírására sor kerüljön. Ezt el is végezte a Gazprom a maga részéről, ám meg kellett kezdeni a tárgyalásokat arról, hogy a hosszú távú szerződésünk keretében egy kisebb mennyiséget az oroszok Ausztrián keresztül szállítanak be Magyarországra. A hosszú távú szerződés keretében a nagy mennyiség délről, a Török Áramlat vezetéken keresztül érkezik, de egy kicsit Ausztrián keresztül szállítanak. Itt az ukrán tranzit csökkenése, az Északi Áramlatok leállítása miatt gyakorlatilag 30 százalékos teljesítés zajlik, és ezért most arról kezdtük meg a tárgyalásokat, hogy rövid időn belül az Ausztrián keresztül szánt mennyiségeket átirányítjuk a Török Áramlat gázvezetékre, ahol nagy mennyiségű földgáz érkezik naponta Oroszországból, hiszen a plusz mennyiségek is ott jönnek. Ráadásul ez egy biztonságosan működő vezeték. Ez ma az egyetlen olyan földgázvezeték Európában, amely keletről nyugatra szállít földgázt, százszázalékos kapacitáson tud működni és nem kellett szembenéznie semmilyen biztonsági fenyegetéssel. Két-három-négy évvel ezelőtt, amikor ennek az új földgázszállítási útvonalnak a tervezése és kivitelezése zajlott, minket nagyon keményen támadtak a nyugati szövetségeseink, barátaink, még szankciós fenyegetések is elhangzottak. Rendszeresen nyomás alatt tartottak minket, és rendszeresen próbálták elérni, hogy ezt a gázvezetéket ne építsük meg, mondván, hogy ez nem szolidáris Ukrajnával, merthogy kikerüli. Én mindig hivatkoztam arra, hogy egyrészt az Északi Áramlat II. is kikerüli Ukrajnát, és azt mégis építik, másrészt pedig mindenkinek elmondtam már akkor is, hogy nekünk az energiaellátás nemzetbiztonsági kérdés és annak nincsen se orosz, se ukrán, se semmilyen aspektusa, csak magyar aspektusa van. Nekünk mint Magyarország kormányának az a kötelességünk, hogy biztosítsuk Magyarország földgázellátását. Ez nem politikai meg nem is ideológiai, hanem egy fizikai kérdés. Földgázt csövön lehet szállítani onnan, ahol lelőhely van, ezért aztán, ha az elmúlt időszakban engedtünk volna a nyomásnak és azt a Török Áramlat vezetéket nem építettük volna meg, akkor most Magyarország nagyon nagy bajban lenne, nem lenne mindenkinek meleg víz, nem lenne mindenkinek fűtés, nem tudna mindenki főzni és a gyárak egy jelentős része sem tudna működni.

Ez egy gázmennyiség átirányítása a Török Áramlatba, vagy plusz gázmennyiség a Török Áramlaton keresztül?

A hosszú távú, 15 éves földgázvásárlási megállapodásunk keretében 4,5 milliárdnyi köbméternyi gázt vásárolunk a Gazpromtól évente. Ebből 3,5 milliárd köbméternyi gáz a Török Áramlaton érkezik, egymilliárd köbméternek kell érkeznie Ausztrián keresztül. Néhány hónapja csak 30 százalék érkezik Ausztrián keresztül, de mivel a nagy mennyiség délről jön, ezért a hosszú távú szerződésben rögzített összegek naponta 88-90 százalék között megérkeznek Magyarországra. Ezen felül megállapodtunk plusz mennyiségek szállításáról. Amikor én júliusban elmentem Moszkvába erről tárgyalni ‒ akkor is kaptam hideget, meleget ‒, azért kellett elmennem, hogy elkezdjek tárgyalni arról, hogy meg tudjuk növelni azt a mennyiséget, amelyet a Gazpromtól veszünk, tekintettel arról, hogy a kormány úgy döntött, hogy egy nagyjából 700 millió köbméternyi plusz mennyiséget be kell tárolni a földgáztárolókba. Ez egy helyes döntés volt, mert normális időszakban a korábban elhatározott tárolási menetrend bőven elég lett volna, de most nem normális időszakot élünk. Meg is állapodtunk. Augusztusban volt egy 2,6 millió köbméteres napi plusz vállalása a Gazpromnak, szeptember 1-je óta pedig van egy 5,8 millió köbméteres napi plusz vállalása. Ezt az 5,8 millió köbmétert naponta szeptember 1-jétől hiánytalanul meg is kapjuk a szerződéses mennyiségen felül. Most amiről egyeztettünk, az pedig arról szólt, hogy a hosszú távú szerződés keretében Ausztria felől érkező mennyiségeket tereljük le szintén a déli irányba, mert jól látható, hogy az a biztonságos szállítási útvonal.

Ausztriának ebbe nincsen semmilyen beleszólása?

Nem Ausztria itt a lényeg, itt nyilvánvalóan a problémát az okozza, hogy az Ukrajnán keresztüli tranzit nem tud száz százalékban megvalósulni, illetve, hogy az északi szállítási útvonalak jelenleg nem működnek. A lényeg az, hogyha ezeket a mennyiségeket is letereljük délre, akkor plusz mennyiség tud érkezni a jelenlegihez képest Magyarországra.

Mit kellett cserébe adni a plusz mennyiségért meg a halasztott fizetésért? A pénzen kívül nyilván.

Fizetni kell érte, a plusz mennyiségért az aktuális árat, a halasztott fizetésről pedig kötöttünk egy megállapodást. Értem én, hogy egyesek magukból indulnak ki és azt gondolják, hogy ezenfelül még valamit kell adni. Mi nem így tárgyalunk, meghatározott árat fizetünk a következő hónapokban a gázért, az afeletti mennyiséget, ami éppen az aktuális piaci ár és a megállapodott árlimit között van, pedig néhány évre elosztva fogjuk kifizetni a Gazpromnak.

Nem kértek és nem kaptak az oroszok az uniós szankciókhoz való, nekik megfelelő magyar hozzáállást?

Értem én ezt a merjünk kicsik lenni megközelítést, mert ezt a magyar baloldal rendszeresen, éveken keresztül, amíg kormányon volt, alkalmazta, de mi nem a magyar baloldal vagyunk. Amikor mi a szankciók kapcsán kialakítjuk az álláspontunkat, akkor azokat a magyar nemzeti érdekek alapján alakítjuk ki. Ott minket se az oroszok, se az ukránok, se senki nem érdekel. A magunk szempontja érdekel csak. Ha ma olyan szankciós döntés születne, amelynek nyomán Oroszország nem szállíthatna csővezetéken kőolajat például Magyarországra, akkor Magyarország kőolajellátása fizikailag ellehetetlenülne, tekintettel arra, hogy az alternatív lehetőségekkel nem tudják kiváltani az Oroszországból érkező kőolaj mennyiségét, és ugyanez igaz a földgázra is. Ez egy fizikai kérdés, az infrastrukturális adottságok kérdése, és hallgatom én a kollégákat az energiaminiszteri tanácson is, amikor mondják, hogy majd új csövet építenek meg majd új LNG-terminált építenek. Hát mindenki tudja, hogy ez legalább két-három év, de inkább több. És a kérdés az, hogy addig a két-három évig mi lesz vagy négy évig? Amikor arról beszélnek az európai kollégák, hogy ők 90 százalékig feltöltötték a tárolókat és ez milyen szuper, csak nem mondják el az embereknek, hogy ezzel az európai fogyasztás 26 százalékát tudják fedezni, mert mi itt Magyarországon az éves magyarországi fogyasztásnak lassan az 50 százalékát már betároltuk. Egy darabig, amíg az emberek nem szembesülnek a közvetlen ellátásbiztonsági következményekkel, lehet kommunikációs luftballonokat eregetni, de amikor majd arról lesz szó, hogy be tudja-e kapcsolni a radiátort vagy a konvektort a család az adott háztartásban, megnyitja azt a csapot, amin a piros pont van, de jön belőle a meleg víz, akkor már nem lehet kommunikációs meg politikai eszközökkel elmagyarázni, hogy igazából az a víz meleg, csak te nem érzed, hidegnek gondolod. A józan észnek a nyomai is kezdenek kiveszni az európai politikai diskurzusból, és ezt nem jó megélni.

Az is egy kommunikációs lufi meg a józan ész elvesztése, amikor a cseh kollégája azt mondja, hogy az botrányos, hogy ön uniós szankciókkal sújtott emberekkel tárgyal? Ez odahaza Csehországnak szól vagy az uniónak szól?

Én soha nem merném venni a bátorságot magamnak arra, hogy más külügyminiszter kollégák tárgyalásai kapcsán bocsátkozzak nyilatkozatokba, szerintem jobb lenne, ha mindenki a saját dolgával foglalkozna. A helyzet az, hogy én értem, hogy egy kalózpárti politikusnak nehéz elképzelni azt, hogy egy külügyminiszter a saját nemzeti érdeke szerint cselekszik, értem én, hogy ő szeret a mainstreammel haladni, mert az a kevésbé problémás, de én a nemzeti érdeket, a nemzeti érdek érvényesítését tekintem a kötelességet és nem a mainstreamnak való megfelelést. Engem se a cseh, se a más kolléga véleménye nem érdekel. Én azért mentem Moszkvába, hogy biztosítsam azt, hogy Magyarországon minden embernek, minden háztartásnak, minden családnak, minden vállalkozásnak és minden vállalatnak legyen elég földgáz erre a télre is meg a következő időszakra is, ugyanis ez egy hosszú távú válság. Prágábanaz energiaminiszteri tanácsülésen az Nemzetközi Energia Ügynökség vezetője volt a vendég, és ő elmondta, hogy számoljunk le azzal az illúzióval, hogy ez egy rövid távon válság, ez egy hosszú távú válság, mert jelenleg 90 százalékos töltöttsége van az európai földgáztárolóknak, de ez a 90 százalék úgy épült fel, hogy néhány hónappal ezelőttig még az orosz gáz is érkezett.

Az meg kiesett.

És a következő tárolási időszakban az ki fog esni. A tél végére nagyjából 20 százalékra fog lemenni a tárolói töltöttség Európában, ami normális, hiszen azért tárolunk most, hogy télen azt felhasználjuk, de mikor lemegy 20 százalékra, onnan, hogy fölépítsük 90 százalékra újra az európai tárolótöltöttséget, ahhoz a háború előttig az orosz gáz nagyjából 40 százalékos hozzájárulást adott. Ez az európai országok döntő többségében nem áll majd rendelkezésre, és akkor jön a kérdés, hogy honnan lehet majd kiváltani 40 százaléknyi földgázforrást. Erre egyelőre persze politikailag lehet válaszolni és lehet országneveket mondani, hogy Algéria meg Norvégia meg Katar, meg lehet mondani szakkifejezéseket és rövidítéseket, mint LNG, de megint előjön, hogy ez egy fizikai kérdés. Mutassa meg nekem valaki azt a szállítási kapacitást, azt az új forrást, ami kihozható annyira, mint amennyi volt az orosz földgáz. De ez minket kevésbé érint, mert nekünk van egy hosszú távú szerződésünk, van földgázvezetékünk, mentességünk a szankciók alól, tehát mi meg fogjuk tudni oldani, de kérdés, hogy Európa hogy fogja tudni megoldani.

Kőolajszállításban lehet biztosítani legalább a mi szükségletünket?

Azért küzdöttünk a mentességért mind az embargó alól, mind az ársapka alól, hogy a csővezetékes szállítás továbbra is lehetséges legyen, és ez az is. Tehát a Barátság kőolajvezetéken érkezik az Oroszországból származó mennyiség, az fedezi is a magyar szükségleteknek azt a részét, amit más forrásból nem tudunk beszedni. Számunkra kritikus fontosságú az ukrajnai tranzitnak a zavartalan működése. Mindenkinek kötelessége a saját országa területén haladó tranzitinfrastruktúrát biztosítani ahhoz, hogy más ország energiaellátása ne sérüljön. Az oroszok világossá tették, hogy azokkal az országokkal nem kötnek szállítási szerződést, ahol alkalmazzák az ársapkát. Számunkra ezért volt fontos itt a 8-as szankciós csomagnál, hogy elérjük azt, hogy Magyarország mentességet kapjon a szankciók során a kőolajársapka alkalmazása alól, ezt ki is tudtuk küzdeni magunknak.

Kitől kell elvárni egy Ukrajnán átfutó vezeték épségének biztosítását?

Nyilvánvalóan attól az országtól várjuk el a tranzitinfrastruktúra biztosítását, amely ország területén az áthalad, úgyhogy nyilvánvalóan az ukrajnai tranzit megvalósulásáért Ukrajna viseli a felelősséget.

Oroszországgal nem kell ebben az ügyben semmilyen tárgyalást folyatni, hogy legalább azt a vezetéket ne lőjék?

Az oroszok feladata ebben az esetben az, hogy elküldjék a kőolajat, ezt minden nap eddig meg is tették. A háború kapcsán pedig világos az álláspontunk, nemcsak egy csővezetéket nem kellene lőni, hanem be kéne fejezni a háborút úgy, ahogy van.

Más forrásokból történő energiahordozó-beszerzésen dolgoznak bárhol?

Hogyne, több ilyen projekt is zajlik. A legjobb az, ha saját magunk tudunk gondoskodni saját magunkról, hiszen látszik, hogy akinek van saját energiaforrása, az függetleníteni tudja magát a nemzetközi energiapiac teljesen valószínűtlen és észszerűtlen árnövekedésétől, ezért is a Paksi Atomerőmű építése talán soha nem volt annyira fontos, mint most.

De soha nem volt annyira gyors, mint most?

Szeretném én is ezt hinni, nagyon sokat dolgozunk azon, hogy gyorsítsuk a beruházást. Megszületett minden engedély, amelyet eddig beadtunk, ez egy egészen új helyzet, a talajkitermelés zajlik, a résfaltesztek megkezdődtek. Több mint egy órán keresztül tárgyaltam a Roszatom vezérkarával Moszkvában arról, hogy hogyan tudunk még gyorsítani, milyen jogi és egyéb tényezők szükségesek ahhoz, hogy a munka, a biztonsági szempontok teljeskörű figyelembevételével, de gyorsabban tudjon haladni. Én továbbra is tartom magamat ahhoz, hogy jövő év őszére az első betonnak le kell kerülnie a földbe, és 2030-ra kell hogy legyen két új működő atomerőművi blokkunk, mert ami a mienk, abban nem kell másra támaszkodni, az adja a legnagyobb biztonságot.

A mi kezünkben van Paks II. megépítésének minden fázisa?

Mi vagyunk a megrendelő, nyilvánvalóan a kivitelező komoly befolyással rendelkezik a munkálatokra, de azt mondom, ha ez elkészül, tehát van egy atomerőművünk, ami itt van Magyarországon, állami tulajdonban van, akkor az adja a legnagyobb biztonságot és energiafüggetlenséget.

Senki más nem szólhat bele, szomszédos ország, Európai Szabályozási Hivatal?

Nem, minden ilyen jogi kérdést elrendeztünk. Ráadásul a 8. szankciós csomag tárgyalásait felhasználtuk arra, hogy minden létező részterületen a nukleáris energia számára teljeskörű mentességet biztosítsunk, ezért mérgesek is voltak ránk nyugat-európai barátaink, de nagyon fontos, hogy a szankciós rendelkezések alól minden nukleáris energiával kapcsolatos építési, kivitelezési, szolgáltatási tevékenység mentesül. A héten a Siemens vezetőivel is tárgyaltam Berlinben, hiszen a Siemens Energy fontos szerepet játszik az új atomerőmű irányítástechnikájában, hiszen a francia Framatommal együtt a németek szállítják az irányítástechnikát. Október végén Washingtonban fogok találkozni a GE felelős vezetőivel, hiszen ők szállítják a turbinákat, tehát ez egy nagy nemzetközi projekt. Orosz a fővállalkozó, de amerikai, francia, német cégek nagyon fontos szerepet játszanak benne. Aztán ott van az LNG-terminál Horvátországban, most növelni fogják ennek a kapacitását. Egyelőre menetrendet még nem látunk, fontos lenne, jeleztem is a horvát energiaminiszter kollégának, hogy szeretnénk, ha lenne minél előbb erre menetrend. Ott is van nekünk egymilliárd köbméteres foglalásunk, mi vagyunk így a legnagyobb külföldi ügyfele az LNG-terminálnak Horvátországban. Ha növeljük a kapacitást, ez megnyitja számunkra is a lehetőséget, hogy még több mennyiséget foglaljunk le onnan, és ott van a Romániával összekötő vezeték, amit azért építettünk meg, mert az amerikaiak meg az osztrákok, az Exxon meg az OMV úgy volt, hogy kitermelik a romániai fekete-tengeri offshore-mezőt. Hét éven keresztül mondták ezt nekünk, de sajnos kivonultak a projektből, ez a nagy probléma. A magyar cégeknek volt hárommilliárd köbméterre vásárlási szerződésünk ezzel a konzorciummal, amely 2023. január 1-jétől kellett volna, hogy életbe lépjen. Hét éven keresztül hallgattuk azt, hogy már mindjárt meg fog kezdődni a kitermelés. Tehát amikor nekünk az amerikai szövetségeseink és barátaink a diverzifikáció fontosságáról beszélnek, akkor kellő udvariassággal mindig fel szoktam hívni a figyelmüket arra, hogy minket eddig egyedül egy amerikai ígéret hagyott cserben a diverzifikáció szempontjából.

Ha minden flottul megy, most hogy látja, mikorra készül el a Paks 2?

Ha minden flottul megy, akkor 2030-ra kereskedelmi forgalomba kell állítani őket. Már megkezdődött a gyártása az 5. reaktorblokk egyes elemeinek, zónaolvadékcsapda például, vagy a reaktortartály építése is megkezdődött Oroszországban, ezeket nyilván hosszú idő, amíg legyártják. Párhuzamosan kell mennie az 5. és a 6. blokk építésének a talajszilárdítási, talajkiemelési résfaltesztelési műveleteknek, és akkor 2030-ra végezni lehet.

Paks 1-es üzemidőhosszabbítása napirenden van?

Persze, az 1-es erőmű négy blokkjának az üzemidő-hosszabbítása kritikus fontosságú. 2000 megawattot tudnak, és az a magyar ellátásbiztonság szempontjából fontos, hogy még néhány évvel azt ki tudjuk tolni.

Amikor uniós szankciós csomagról a kollégáikkal tárgyalnak, akkor ezek elvi kérdések letárgyalása, hogy ne lehessen háború Európában vagy racionális kérdések letárgyalása, hogy ne legyen hideg a csapból folyó víz, vagy a kettő mixe?

Ma az európai uniós tagországok egy jelentős része alapvetően a háborúról beszél meg háborús retorikát alkalmaz. Békéről mi beszélünk az uniós tagországok közül alapvetően egyedül, legalábbis ennyire elkötelezetten és ennyire hangosan. Amikor az első szankciós csomag bevezetésére sor került, akkor az Európai Bizottság azt ígérte, hogy ezek a szankciók majd Oroszországot olyan helyzetbe hozzák, hogy a háborút be kell hogy fejezze és majd olyan komoly hatásokat váltanak ki Oroszországban, amely lehetetlenné teszi a háborús tevékenység folytatását, Európa pedig nem fog nagyon károkat szenvedni. Ehhez képest a szankciók nyomán a háború nemhogy a vége felé közelít, hanem egyre brutálisabb és egyre jobban eszkalálódik, és az európai gazdaság pedig nem lábon, hanem tüdőn lőtte magát, az európai gazdaság szenved, az infláció az egekben van, az energiaárak az egekben vannak, az alapanyagárak az egekben vannak, és erre nem az a válasz megint Brüsszelben, hogy nézzük át, biztos jó úton indultunk-e el. Hanem most már arról beszélünk, hogy vegyünk elő egy kilencedik szankciós csomagot is. Az ember ilyenkor csak néz és azt mondja, hogy hol van a józan ész?

De Magyarország ezeket a szankciós csomagokat megfelelő kivételekkel támogatni szokta. Van alternatív javaslatunk arra, hogy mit kéne csinálni?

Nem, nagyon fontos, hogy mi mentességeket kapunk, mi ezekért a mentességekért küzdünk, ugyanakkor sajnos a szankciók közvetetten a közös piac miatt drámai hatással vannak a magyar gazdaságra is. Most elkezdődik a nemzeti konzultáció a szankcióról, reméljük, hogy nagyon sokan, minél többen elmondják a véleményüket a szankciós intézkedésekről, és akkor a magyar kormány egy olyan Európában példátlan társadalmi felhatalmazással a háta mögött tud beleszállni a szankciókról szóló vitákba, amilyennel más kormány ebben az ügyben nem rendelkezik.

Elmehet ez a felhatalmazás addig, hogy azt mondják az unióban, hogy álljanak le a szankciók, vonják ezeket vissza?

Szerintem ezt is az asztalra kell tenni, igen.

Mikor? Konzultáció után? A következő uniós tanácsülésen? Mi a menetrend?

Ez általában úgy szokott lenni, hogy a bürokraták összeülnek, és különböző tagállami hatásokra elkezdenek szövegezni javaslatokat meg összerakni szankciós listákat, és akkor azt utána behozzák különböző szintjeire az Európai Tanácsnak, szakértők, és ilyenkor, ha valaki szólni mer, mint például mi, akkor jön az árulózás, az egységmegtörlés, a különböző okos nyilatkozatok, az európai sajtó nyomásgyakorlása, a mainstream média itthoni szárnyának a nyomásgyakorlása, és ebben az ellenszélben kell ilyenkor menni előre, és mi megyünk is előre, és egy ilyen vitában 1 a 26 ellen küzdjük ki azokat a mentességeket, amelyek legalább az energiaellátás biztonsága tekintetében meg tudják védeni Magyarországot.

Számít ez a nemzetközi meg sajtónyomás a magyar kormánynak, amikor a belpolitikában immunisnak tűnik erre?

Azt nem mondtam, hogy számít, csak ön kérdezte, hogy hogyan működik és leírtam a környezetet, hogy ez egy jól koordinált brüsszeli akció. Általában a sajtó előbb szokta megtudni ezeket a javaslatokat és próbálják ezáltal kész tények elé állítani az európai tagországokat, aztán van, aki ennek meghajol, mi meg nem. Vannak ennek egésze penetráns, botrányos megnyilvánulásai. Például, amikor az energiatakarékossági csomagról tárgyaltunk az energiaminiszterekkel Brüsszelben, akkor épphogy elkezdődött az ülés, és a német állami hírügynökség már ki is adta, hogy megállapodtunk mindenben. És erre érdekes módon néhány tagország, akinek netalán lett volna más véleménye, mondta, hogy ja, ha már megállapodtunk, akkor így van. Nem mindenki mer úgy kiállni magáért, mint ahogy mi kiállunk magunkért.

Unión kívüli finanszírozási források beszerzése hozzátartozik a tárca működéséhez?

Több tárcához is tartozik ez nyilvánvalóan, ugyanakkor amikor Európán kívüli forrásokról beszélünk, akkor mint ahogy az energiabeszerzésnél is, egy politikai konzultáció előzi meg a szakmai konzultációkat, tehát részünk van ezekben a tárgyalásokban, amelyeknek a konkrétumait aztán majd a pénzügyi kérdésekkel foglalkozó tárcának kell elvégezni.

Tehát amikor a külgazdasági és külügyminiszter valahová elutazik, akkor ott lehet arra számítani, hogy ezeket a kérdéseket is az asztalra teszi?

Van olyan hely, igen, nem feltétlenül mindenhol, de ezekről mindig akkor szoktunk beszélni, amikor már a konkrétumok létrejönnek.

A külgazdasági stratégiát, például az energiaintenzív ágazatok Magyarországra hozását, milyen időtávban tartják reálisnak? Szokták mondani, hogy a debreceni akkumulátorgyár az egyharmad Paks energiáját fogja megenni meg iszonyú mennyiségű vizet.

Amikor beruházásösztönzésről beszélünk, akkor nálunk a nagyköveteknek kiadott feladat hivatalvesztés terhe mellett, ha megtudják azt, hogy egy-egy vállalat szeretne beruházást végrehajtani és Európát és azon belül Közép-Európát tekinti potenciális célpontnak, akkor azonnal jelezniük kell, és akkor azonnal megkeressük, jelezvén, hogy hallottunk a beruházási szándékról a térségben, vannak különböző ajánlataink. Ilyenkor szoktunk telephelyeket javasolni, nyilvánvalóan mindig annak megfelelően, hogy az adott elhelyezkedés, az infrastruktúra, logisztika, energiaellátás, munkaerővel történő ellátottság szempontjából kellően kedvező környezetet tudjon biztosítani. Amikor a CATL nevű kínai vállalattal nekiálltunk tárgyalni, akkor világos volt, hogy ez a világ piacvezető vállalata az akkumulátorgyártás terén. Eddig nyolc gyáruk van, hét Kínában, egy Németországban, Magyarországé lesz a kilencedik. Ez az elmúlt tíz évben Európában az öt legnagyobb beruházás közé tartozik. Magyarországon ez a valaha volt legnagyobb vállalati beruházás, háromezermilliárd forintos beruházás, és Európában ekkora beruházásból elektromos akkumulátorgyár még soha nem épült. Ez óriási rekord. Amikor velük tárgyalni kezdtünk, akkor is számos szempontot figyelembe kellett venni, például a BMW közelségét vagy például a rendelkezésre álló munkaerőt, vagy az energiaforrásokat, és Debrecen jött ki győztesként egy nagy nemzetközi versenyben, és természetesen ennek az akkumulátorgyárnak az energiaelőállításához szükséges beruházásokat elvégezzük. De ezek nem dedikáltan a CATL számára szóló beruházások, hiszen a debreceni térség fejlesztése a magyar kormány egyik kiemelt stratégiai feladat annak érdekében, hogy az az ökoszisztéma fejlesztése úgy megtörténjen, hogy energiaellátás, infrastruktúra, logisztika szempontjából a szükséges feltételeket biztosítani tudjuk. Nem állapodtunk volna meg a CATL-lel egy debreceni beruházásról, ha technikailag, technológiailag nem lenne kivitelezhető az elég vízmennyiség biztosítása, a szennyvíznek a kezelése vagy nem tudnánk elég villamos energiát előállítani.

A visegrádi négyek együttműködése most milyen állapotban van?

A visegrádi csoport továbbra is a leghatékonyabb szövetség az Európai Unión belül, ez nem is kérdés. Emlékezzünk rá, azért ma lennének kötelező letelepítési kvóták Európában és néhány tízezer illegális migránssal kéne együtt élünk legalábbis, ha a visegrádi csoport nem akadályozta volna ezt meg. A visegrádi csoport erejéhez mindig nagyban hozzájárult az, hogy mindig voltak olyan kérdések, amelyeket különböző módokon közelítettünk meg, ez természetes, hiszen nem vagyunk egy ország.

De érzelemdús megnyilvánulások ritkák voltak.

Nyilván a háború előtt azokat a kérdéseket, amelyekben nem értettünk egyet, könnyebben tettünk félre és koncentráltunk a kölcsönös előnyöket tartogató területekre, ahol az érdekeink teljes mérték egybeestek. Mivel a háborút különböző módon közelítjük meg, mi nem szállítunk fegyvert, a többiek szállítanak, mi nem engedjük át a fegyverszállítmányokat az ország területén, ők átengedik. Mi alapvetően a békéről, béketárgyalásokról, azonnali tűzszünetről beszélünk, ők más megközelítést alkalmaznak. Ez nyilvánvalóan egy olyan látványos pont, aminek az élezése nem túl bonyolult feladat se a politikai szereplők, se a média számára. Ezért az a kép alakul ki, hogy az együttműködéssel valami baj van. De emellett számos olyan terület van, ahol viszont az érdekeink egybeesnek, kölcsönösek és együtt küzdünk, úgyhogy én nem aggódom az együttműködés jövője szempontjából, mert a visegrádi csoport fölbomlását, halálhírét már annyiszor keltették, aztán sosem jött be.

A magyar–amerikai kapcsolatokkal elégedett? Az új magyarországi amerikai nagykövet igen látványos tevékenységet folytat.

Számunkra fontos a jó viszony az Egyesült Államokkal, hiszen egy szövetségbe tartozunk, NATO-tagok vagyunk, az 5. cikkely garantálja a NATO-tagok biztonságát, a második legnagyobb beruházói közösséget az amerikai vállalatok alkotják, 105 ezer magyar ember dolgozik amerikai vállalatok alkalmazottaiként Magyarországon. A politikai együttműködés tekintetében mindenki látja, hogy jelentősen elmaradunk ahhoz képest, mint amilyen politikai együttműködés akkor volt a két ország között, amikor Donald Trump volt az Egyesült Államok elnöke. Most az amerikaiak is kiélezett politikai helyzetben vannak, mert a novemberi félidős választásokra készülnek, amikor mind a kongresszus, mind a szenátus esetében elképzelhető, hogy a demokrata többség átalakul republikánus többséggé, ami az elnöknek, az adminisztrációnak a mozgásterét nyilván jelentős mértékben fogja befolyásolni. Én egy dolgot tartok nagyon fontosnak: a kölcsönös tiszteletet. Hallhatunk mindenfajta híreket így utólag, hogy a választás során milyen inspirációk érkeztek adott esetben pénz formájában is az Egyesült Államokból, ehhez kinek milyen, mennyi köze volt.

Nem kormányzati pénzek.

Igen, azért mondom, nyilván ez egy összetett kérdés, amivel majd a nemzetbiztonsági bizottság is, ha jól értem, akkor foglalkozik. Én a magam részéről éppen ezért a kölcsönös tiszteletet tartom a legfontosabbnak, hogy ne rendelkezzünk azzal az inspirációval vagy ambícióval egyik oldalon sem, hogy megmondjuk, mi a jó a másiknak. Majd mindenki eldönteni, és nem feltétlenül kell belebeszélni egymás ügyeibe. A nagykövet legyen nagykövet, nem kormányzó vagy helytartó.

Milyen esélyeit látja annak, hogy lesz valamilyen tűzszünet Ukrajnában és azt kik között kell megkötni és abban milyen szerepe van az Európai Uniónak?

Az Európai Uniónak semmilyen, szerintem az Európai Unió ebben a tekintetben leírta magát. Én azt fontosnak tartom, hogy a német és a francia vezetők folyamatos kapcsolatot tartsanak az orosz elnökkel, mert ezeknek a kommunikációs csatornáknak a nyitva tartása a béke reménye szempontjából fontos. És én még mindig reménykedem abban, hogy a G20-as csúcstalálkozót az amerikai és az orosz elnök kihasználja arra, ha már egyszer egy helyen vannak, akkor legalább beszéljenek is egymással erről a helyzetről. Én azt gondolom, hogy azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy itt egy amerikai–orosz megállapodásra van szükség ahhoz, hogy ezt a háborút le lehessen zárni.

Egy amerikai–orosz megállapodásban nekünk mint Ukrajna szomszédainak vajon milyen sors jutna?

Ezek most mind egyelőre a science fiction kategóriába tartozó kérdések.

De kötöttek a fejünk fölött már megállapodást többször is.

Nem tudjuk, hogy lesz-e ilyen megállapodás, nem tudjuk, hogy tárgyalóasztalhoz fog-e ülni bárki, nem tudjuk, meddig fog tartani a háború, mindenesetre mindaz, ami történik, az megint aláhúzza azt, amit mondtunk a háború előtt és a háborútól teljesen függetlenül, hogy a történelem világosan megtaníttatta velünk közép-európaiakkal, hogy amikor Kelet és Nyugat között konfliktus van, azon Közép-Európa általában rajta szokott veszíteni, ezért nekünk nem érdekünk a Kelet‒Nyugat konfliktus. Ezt számtalanszor elmondtuk az elmúlt 12,5 évben, amióta kormányzunk. Erre jött mindig az, hogy persze, mert mi az oroszok meg Putyin bábjai vagyunk, de sajnos az élet megint nekünk adott igazat.

Milyen mozgástere marad a magyar kormánynak a kárpátaljai magyarok érdekeinek megvédésére egy háborúzó országban úgy, hogy korábban már volt a két ország között konfliktus a nyelvtörvény miatt?

Az nem is kérdés, hogy a háborút megelőzően Ukrajnában nagyon inkorrektül bántak a magyar nemzeti közösséggel, a kárpátaljai magyarokkal, de ezt a kérdést mi a háború kitörése óta zárójelbe tettük, mert ennek a megvitatására majd akkor kell sort keríteni, ha ismételten béke lesz Ukrajnában. Adja a Jóisten, hogy minél előbb ez bekövetkezzen. Most, amit leginkább tehetünk, az az, hogy a lehető legjobb kapcsolatot tartjuk fent a kárpátaljai vezetőkkel. Viktor Mikita a megyei kormányzó, aki szerintem egészen kiváló ember, nagyon sokat tett azért az elmúlt időszakban, hogy magyarok és ukránok békében éljenek együtt Kárpátalján, nagyon sokat tett azért, hogy a mesterségesen gerjesztett magyarellenes hangulatot visszafogja, nagyon sokat tett azért, hogy a belső menekültek érkezését követően kialakult feszültségek se alakuljanak át etnikai, nemzetiségi alapú konfliktusokká. Hallhattuk, hogy Munkácson a turulszobrot eltávolították, ez nyilvánvalóan egy teljesen felesleges provokáció a magyarokkal szemben. Itt is kértük a kormányzó úr segítségét. Biztos vagyok benne, hogy ő erről nem tudott. Az ő józansága, a korrekt megközelítése, az teljes mértékben ellentétben áll azzal, amit most provokáció szintjén műveltek. Ma az ukrán ügyvivőt be is kéretjük a Külügyminisztériumba, hogy nála is tiltakozzunk.

Honnan lehet tudni egy háborúzó országban, hogy melyik cselekmény kinek a provokációja?

Jobb lenne, ha ezek meg sem történnének. Nekünk most nyilvánvalóan ez a feladatunk, hogy a kárpátaljai magyarok mellett kiálljunk, ezt minden esetben meg is tesszük, és ennek a legjobb eszköze az, hogy a KMKSZ-szel folyamatosan kapcsolatban vagyunk, hogy a főkonzulátusaink ott vannak és teljes kapacitással üzemelnek, hogy a megyei kormányzóval fenntartunk egy olyan jó viszonyt, ami garantálni tudja a békés együttélést.

És miniszterelnöki szinten, vezetői szinten? Zelenszkij elnök és Orbán Viktor miniszterelnök, vagy a külügyminiszterek?

Volt korábban telefonbeszélgetés az ukrán elnök és a magyar miniszterelnök között több alkalommal is. Mi mindig nyitva állunk ezekre a konzultációkra. Ha az ukránok nekünk valamit szeretnének mondani, szeretnének tőlünk valamit kérni, akkor ismerik az elérhetőségeinket, bármikor megkereshetnek minket. A kormányzó és a külügyminisztérium vezetői között folyamatos a kapcsolat, ha ennél magasabb szinten szeretnének velünk valamit megvitatni, akkor mi mindig nyitottak vagyunk rá.

Nyitókép: Facebook/Szijjártó Péter

Kapcsolódó hang

Szijjártó Péter az Arénában
 
A címlapról ajánljuk

Pelé haldoklik

Brit értesülések szerint már csak légúti nehézségeit kezelik - daganatos betegségét nem -...
×
×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018