A Chainalysis 2025-ös jelentése szerint az elmúlt három év során elkövetett kriptovaluta alapú bűncselekmények közel kétharmada stablecoinokhoz köthető, vagyis éppen azokhoz a digitális eszközökhöz, amelyeknek legfőbb ígérete a stabilitás és a kiszámíthatóság lenne. Ez a megdöbbentő arány rávilágít egy súlyos ellentmondásra: a stabil érték mögé rejtett kriptodevizák sokszor éppen a pénzügyi bizonytalanság új terepévé válnak.

De mit is jelent pontosan a stablecoin, és hogyan fordítják saját javukra ezeket az eszközöket a bűnözők? Miért lett a „digitális dollár” a pénzmosás, a csalás és az illegális kereskedelem egyik fő eszköze? Jelen cikk ezekre a kérdésekre keresi a választ, feltárva egy olyan világot, ahol a stabilitás csupán álca – és ahol a technológia árnyékában új típusú bűnözés születik.

Mentőcsónak a kriptoviharban?

A kriptovaluták világa egy kiszámíthatatlan tenger. Hullámzását az árfolyamok extrém ingadozása mutatja meg nap mint nap. A Bitcoin akár egyetlen nap alatt több ezer dollárral is változtathatja értékét, míg a kevésbé ismert tokenek mozgása gyakran minden logikát nélkülöz. Ebben a viharos környezetben tűntek fel a stabilcoinok, a kriptoóceán nyugodt hajósai. Ezek célja nem kevesebb, mint az állandóság és kiszámíthatóság megteremtése.

A stabilcoinok olyan digitális eszközök, amelyeket kifejezetten azért hoztak létre, hogy árfolyamuk viszonylag stabil maradjon. Ez jellemzően úgy történik, hogy értéküket hagyományos eszközökhöz kötik, például az amerikai dollárhoz, az euróhoz vagy az aranyhoz. Az alapötlet: ötvözni a kriptovaluták gyorsaságát és határokon átívelő használhatóságát a tradicionális pénzek stabilitásával.

Három fő típusa létezik ezeknek az eszközöknek:

• A fiatfedezetű stabilcoinok (pl. USDT) mögött közvetlenül valós pénz vagy egyéb eszköz áll letétként, mint egy digitális ígéret, amit a bankban őriznek.
• A kriptofedezetű stabilcoinok (pl. DAI) más kriptovalutákat használnak fedezetként; ez a megoldás decentralizáltabb, de egyben érzékenyebb is a piaci kilengésekre.
• Az úgynevezett algoritmikus stabilcoinok (pl. UST) matematikai képletek és automatizált szerződések révén próbálják fenntartani az árstabilitást; ám mint azt az UST 2022-es bukása is megmutatta, ez a stratégia könnyen tragédiába torkollhat.

A stabilcoin tehát papíron a biztonság szinonimája, ám a gyakorlat gyakran mást mutat. A látszólag szilárd alapokra épült digitális pénzek nem egyszer sodorták bajba azokat, akik nyugodt kikötőt kerestek bennük. Az igazi stabilcoin ugyanis nem attól stabil, hogy annak nevezték el, hanem attól, ha a viharban is megállja a helyét.

Az ismerősség csapdája

2025. május 26-án egy hétköznapi kriptotárca-felhasználó 2,6 millió dollárt veszített el, anélkül, hogy a jelszavát ellopták volna, vagy bármiféle kibererőszak áldozatává vált volna. Az elkövetők nem törtek fel semmit, csupán kihasználták az emberi agy egyik legalapvetőbb működési mechanizmusát, az ismerősséghez kapcsolódó bizalom illúzióját.

Az úgynevezett címmérgezés módszerével éltek.

Ezek során a támadók hamis pénztárcacímeket hoznak létre, amelyek szinte teljesen megegyeznek egy valódi, korábban használt címmel. Majd ezekről nulla értékű tranzakciókat küldenek az áldozatnak. A művelet látszólag ártalmatlan, hiszen nem kerül pénzbe, nem történik vagyoni mozgás. A lényeg azonban nem is ez, hanem az, hogy a digitális tárca előzményeiben nyomot hagy. Az áldozat pedig később, egy tranzakció indításakor ebből a listából választ, és ha nem figyel elég körültekintően, könnyen egy ismerősnek tűnő, de valójában csalókhoz kötődő címre utal.

Így történhetett meg, hogy az említett felhasználó előbb 843 ezer, majd 1,75 millió dollárnyi USDT-t küldött el, ám nem a korábbi partnerének, hanem a támadók által létrehozott hamis címre. A bizalom illúziója így vált drága leckévé számára.

Ez az eset egyaránt leleplezi a blokklánc technológiájának emberi és technikai sebezhetőségeit. Míg a rendszerek egyre bonyolultabb védelmi mechanizmusokat fejlesztenek ki, a támadók gyakran nem a kódokat, hanem a felhasználók figyelmét törik fel. A tanulság egyértelmű: a kriptovilágban sokszor nem a jelszó a leggyengébb láncszem, hanem az emberi figyelem. Nem véletlen, hogy egyes tárcák ma már alapértelmezetten elrejtik a nulla értékű tranzakciókat, hogy kevesebb legyen a digitális világ hamis ismerőse.

Szerelem, hazugság és veszteség

2025 júniusában az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma példa nélküli akciót hajtott végre. 225 millió dollár értékű USDT-t foglalt le egy nemzetközi bűnszervezettől, amely több száz áldozatot csapott be érzelmi manipuláció révén. A módszer, amely disznóvágás néven vált ismertté, nem csupán anyagi, hanem mély emberi sebeket is ejt, ugyanis bizalmat, reményt, sőt gyakran szerelmet használnak eszközként, hogy csapdába csalják áldozataikat.

A csalás lényege egy kegyetlen pszichológiai dinamika. A támadók hetekig-hónapokig „etetnek” azzal, barátságot, romantikus kapcsolatot színlelnek, napi kapcsolatot ápolnak, miközben fokozatosan ráveszik áldozatukat, hogy egy megbízhatónak tűnő kriptobefektetési platformon fektessen be. A cél, hogy a bizalom, mint egy hizlalt disznó, minél nagyobbra nőjön. Ám a szomorú vég itt sem marad el. A digitális tárca egyszer csak kiürül, a kapcsolat megszakad, a pénz és a partner pedig nyomtalanul eltűnik.

Ez az átverés már több mint 400 regisztrált áldozatot követelt, és a szakértők szerint a kriptovaluta alapú csalások csaknem egyharmada ehhez a módszerhez köthető.

A digitális bizalom – amely egy újfajta pénzügyi világ motorja lehetne – így válik a legkegyetlenebb visszaélés tárgyává. Hiszen ahol a szeretet ígérete pénzmozgással jár, ott a szív gyakran a legnagyobb kockázat.

Szankciók kijátszva

2025 júniusában az amerikai hatóságok vádat emeltek Iurii Gugnin orosz állampolgár ellen, aki szerintük több mint 530 millió dollár értékben mosott tisztára pénzt szankciókkal sújtott orosz szervezetek nevében. Az eset mérföldkő lett:

ez volt az első alkalom, hogy nyilvánosságra került, miként lehet stabilcoinokat nemzetközi szankciók kijátszására használni.

Gugnin cégei, az Evita Investments és az Evita Pay, 2023 közepe és 2025 eleje között célzottan utaltak stabilcoinokat olyan orosz intézményekhez köthető ügyfelek számára, mint a Sberbank, a Roszatom vagy a VTB. A műveletek szinte láthatatlanul folytak. Hamis személyazonosságok, manipulált számlák és alaposan megtervezett pénzügyi útvonalak tették lehetővé, hogy az amerikai pénzügyi rendszerbe bejuttatott összegek legális üzleti tranzakcióknak tűnjenek. A végállomás gyakran luxusautó, elektronikai cikk vagy más stratégiai fontosságú áru volt, immár dollárban kifizetve.

Ez az eset rávilágít arra, hogy a stabilcoinok nem csupán a pénzügyi hatékonyság eszközei lehetnek, hanem geopolitikai kihívásokat is hordoznak magukban. A digitális pénzügyi infrastruktúra, amely eredetileg a nyitottság és az átláthatóság ígéretével indult, új frontvonalat nyitott a globális szankciós politikák megkerülésében. Amikor ugyanis a pénz láthatatlanul mozog, akkor a szankciók is láthatatlanná válnak.

A bűnözés digitalizációja új dimenzióba lépett

A digitális bűnözés fejlődése elérkezett egy új, hátborzongató mérföldkőhöz. A kambodzsai székhelyű Huione (amely később a Haowang néven működött tovább) nem csupán egy kiberbűnözői csoport volt, hanem egy teljes szolgáltató rendszer, amely az internet sötét oldalán alvilági logisztikai központként funkcionált.

A Huione professzionális infrastruktúrát kínált: hamis személyazonosságokat, deepfake videókat, letéti rendszereket és részletes adatbázisokat a megtévesztett ügyfelekről. Mindezt átverés mint szolgáltatás alapon.

A szervezet merész újítása az volt, hogy saját „stabilcoinját”, az USDH-t is bevezette, amely azonban nem a stabilitást szolgálta, hanem azt, hogy a pénzügyi szabályozás kikerülhetővé váljon. Az USDH lehetővé tette a nyomkövetés minimalizálását, miközben hatalmas volumenű pénzmozgások történtek a rendszerükön keresztül.

Bár az amerikai hatóságok 2025 elején felléptek Huione ellen, szankciókat rendeltek el és befagyasztották a számláikat, a szervezet addigra több milliárd dollárnyi összeget tudott tisztára mosni. Ez az eset jól mutatja, hogy a bűnözés digitalizációja új dimenzióba lépett. A klasszikus maffiamódszereket mára adatbázisok, algoritmusok és saját kriptodevizák váltották fel. A 21. század szervezett bűnözése már nem fegyverekkel, hanem kódsorokkal hódít.

Csak nevében stabil

2025 közepén a sencseni pénzügyi szabályozó hatóságok nyilvánosan figyelmeztették a befektetőket egy aggasztó jelenségre. Új csaláshullám indult el, amelyben rossz szándékú szereplők fedezetlen tokeneket próbáltak eladni stabilcoin néven. A digitális pénzeszközök világában a stabilitás kifejezés biztonságot, kiszámíthatóságot és megbízhatóságot sugall. És pontosan ezt a bizalmat használták ki a csalók.

Ezek a hamis termékek nem rendelkeztek semmilyen valódi fedezettel. Nem volt mögöttük dollár, arany vagy más pénzügyi garancia, csupán a név és a marketing. A gyanútlan lakossági befektetőket elsősorban közösségi médiás kampányokkal célozták meg a digitális stabilitás ígéretével. A valóságban azonban ezek a tokenek volatilisek, gyakran értéktelenek voltak, és sok esetben teljesen eltűntek a kibocsátókkal együtt.

A botrány nemcsak pénzügyi veszteségeket okozott, hanem rávilágított arra is, hogy

a kriptopiacra belépő kisbefektetők védtelenek lehetnek az okosan csomagolt átverésekkel szemben.

A digitális gazdaság új korszaka nemcsak technológiai újításokat hozott, hanem újfajta pénzügyi analfabetizmust is. A megoldás a szigorúbb szabályozás mellett a célzott, közérthető pénzügyi edukációban rejlik. Ha ugyanis egy pénzügyi termék csak a nevében stabil, akkor maga a név válik a legveszélyesebb hazugsággá.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője és a BCE docense