Tavaly a magyar munkavállalók összesen 26 millió napra igényeltek saját betegségük miatt táppénzellátást, ami 3 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest, amikor 25,3 millió napra kértek táppénzt – írja az Economx.

Az emelkedés azt mutatja, hogy a munkaképtelenség idejére igényelt ellátás iránti kereslet nőtt, miközben a betegségek hatása a munkaerőpiacra továbbra is jelentős maradt, ez olvasható ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tavalyi évet összegző egészségügyi adataiból.

Évente négymillió munkavállalót vizsgálnak meg munkaalkalmassági célból, a vizsgálatok során a munkavállalók 7 százalékánál fedeznek fel addig ismeretlen egészségkárosodást, például pszichiátriai betegségeket.

2024-ben a költségvetésből 568 milliárd forinttal támogatták a közforgalmú gyógyszertárakban kiváltott gyógyszerkészítményeket, ami 8,9 százalékkal meghaladta az előző évit. Ezzel párhuzamosan a lakosság gyógyszerre fordított kiadásai kisebb mértékben változtak: míg 2023-ban a patikai költések összege 153 milliárd forint volt, 2024-ben ez az érték 163 milliárd forintra emelkedett, ami 6,5 százalékos növekedést jelentett.

A legtöbbet a tápcsatorna és anyagcsere betegségeire, a daganatos betegekre és a szív- és érrendszeri megbetegedések kezelésére fordítják. A tb-támogatás mértéke a daganatellenes készítmények esetében a legjelentősebb, ezeknél a gyógyszereknél az éves finanszírozási arány átlagosan eléri a 99,6 százalékot.

A statisztikák szerint tavaly a 16 éves és idősebb magyarok közel kétharmada elégedett volt az egészségi állapotával, közülük a férfiak csaknem 6 százalékponttal nagyobb arányban vélekedtek így, mint a nők. Ugyanakkor a lakosság 36 százaléka valamilyen krónikus betegségről számolt be.

A nők 40 százaléka, a férfiak 33 százaléka küzdött valamilyen hosszan tartó egészségi problémával.

Kiderült továbbá, hogy a nők betegesebbek, mint a férfiak, majdnem minden korcsoportban többen küzdöttek egészségi problémával. Egyedül a 16-24 évesek között volt magasabb a beteg férfiak aránya csaknem 1 százalékponttal.

Az iskola-egészségügyi vizsgálatok eredményei is elgondolkodtatók: a leggyakrabban előforduló mozgásszervi probléma a lúdtalp, amely az iskolások mintegy 30 százalékát érinti, és elsősorban a fiúknál jellemző. Az adatok alapján az látszik, hogy az elmúlt három tanév során emelkedő tendenciát figyelhető meg szinte minden évfolyamon. A nyolcadik osztályosok közt ezer gyermek közül 304 volt lúdtalpas, két évvel korábban 297 gyermeknek volt statikai eredetű lábbetegsége.

A látásproblémák közül a fénytörési hibák előfordulása is számottevő: a 12. évfolyamra minden harmadik-negyedik diák szemüveges. Ugyanebben a korcsoportban a tartási rendellenességek is állandó gondot jelentenek, a fiúk 16 százalékánál, míg a lányok 12 százalékánál diagnosztizálták tartásproblémát. A szemorvosok már egy ideje kongatják a vészharangot, arra hívták fel legutóbb a figyelmet, hogy

manapság a fiatalok 60 százaléka már rövidlátó, míg 1960-ban csak 7 százalék volt szemüveges.

Az elhízás is egyre súlyosabb gondokat okoz, ami már tinédzser korban is jellemző. A fiúknál gyakoribb, 2,6 százalékponttal magasabb, mint a lányok esetében. A legjobban a tizenkettedik osztályosok elhízottak, a statisztika szerint ezer gyermekből 147 túlsúlyos, míg a másodikosok gyermekek között pedig ezer gyermekből 113.

Tavaly a 16 éves és idősebb korosztály hat százaléka vallotta magát súlyosan korlátozottnak, a férfiak öt és a nők hét százaléka. A korlátozottság azt jelenti, hogy az adatfelvétel során volt olyan hosszan fennálló egészségi problémája a válaszadónak, ami a mindennapi tevékenységeiben korlátozta, és ezeket a nehézségeket már fél éve tapasztalja. A KSH adatai szerint az alacsonyabb iskolai végzettségűek gyakrabban számoltak be súlyos korlátozottságról, míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknél ez az arány 2-3 százalék között volt mindkét nemre vonatkozóan.