A nyugdíj összegét a nyugdíjtörvény szerint két tényező határozza meg: egyrészt a nyugdíjigénylő élete során szerzett összes szolgálati idő, mert ennek az egész évben számított hossza határozza meg a nyugdíjskála szerinti nyugdíjszorzót (ez például 40 év esetén 80 százalék), másrészt az 1988. január 1. és a nyugdíj-megállapítás kezdőnapja között szerzett, nyugdíjjárulék (2020. július 1-jétől társadalombiztosítási járulék) alapját képező keresetekből számított nettó havi életpálya átlagkereset összege. Ez utóbbi kapcsán a magyar nyugdíj összegét egy harmadik tényező is jelentősen befolyásolja, ez pedig a nyugdíj-megállapítás éve (a valorizáció miatt).

A minimálbéres jövőben várható nyugdíjára így valóban megalapozott becslés nem adható. Ami biztos, hogy kicsi lesz a nyugdíj

– olvasható a nyugdijguru.hu.

Ha mégis szeretnénk valamilyen közelítő értéket kapni, akkor a nagyon-nagyon komplex nyugdíjszámítást a végletekig leegyszerűsítve a 2024-ben 266 800 forintos bruttó minimálbért a nyugdíjszámítás során alkalmazandó nettósítás során meg kell fosztani a 15 százalékos személyi jövedelemadó-tartalmától és a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járuléktól, és az így kapott havi nettó összegnek a nyugdíjskála szerinti százaléka lehet a nyugdíj, például 40 év esetén 145 ezer forint körüli összeg – olvasható.

Ez azonban a nagyon komplikált nyugdíjszámítás végletes és hibás leegyszerűsítése, amely arra a feltételezésre épül, hogy a korábbi években kapott minimálbérek a valorizáció miatt a nettó életpálya átlagkeresetbe ugyanolyan valorizált összegben számítanak be, mint a nyugdíjba vonulás előtt közvetlenül elért minimálbér, de ez nyilván nem igaz, hiszen a minimálbérek 1988 óta nem a valorizációnak (a mindenkori nettó országos átlagkereset alakulásának) megfelelően, hanem attól teljesen eltérő és politikai szándékoktól is befolyásolt mértékben alakultak, továbbá az adó- és járulékmértékek minden évben jelentősen változhattak – hívják fel a figyelmet.

Emellett nyilvánvalóan életszerűtlen feltételezés, hogy valaki az élete során megszakítás nélkül és mindig minimálbérre bejelentve dolgozott. A helyzet ennél csak rosszabb lehet, ha valaki életpályája munkanélküliséggel, részmunkaidővel, szürkezónás epizódokkal tarkított. Ráadásul a nyugdíjszámítás bonyolultságát tovább fokozza, hogy a valorizáció során a nyugdíj alapját képező életpálya átlagkereset összegébe számítandó korábbi éves nettósított keresetek közül csak a megállapítását évét megelőző évek kereseteit kell valorizálni, vagyis a megállapítás évében elért keresetet és az előtte való évben (a referencia bérszínvonal évében) elért keresetet már nem.

Így a valorizációs hatás (amely miatt érdemes lehet a nyugdíjat minél későbbi évben igényelni) és az inflációs hatás (amely a már meglévő nyugdíjak éves növelését határozza meg) a turbóinfláció éveiben egymás ellen dolgozott, vagyis az általában érvényesülő helyzettel szemben jobban járhatott az a nyugdíjigényló, aki minél korábban kérte a nyugdíja megállapítását. Mára ismét visszaállt a korábbi helyzet, és

érdemes a nyugdíj igénylését minél későbbi évre halasztani, ha valaki ezt megteheti.

További részleteket a Portfolio portálon olvashatók.