Az elmúlt több mint egy év során a moratórium elfedte a koronavírus-válságból – vagy más okból – fakadó pénzügyi nehézségeket, hiszen nem kellett a törlesztőrésztelket fizetni. Ezért aztán a bankoknak a számai azt mutatják, hogy 2020 végén mindösszesen 1,8 százalék volt azoknak a lakossági hiteleknek az aránya, amelyek legalább 90 napos késedelemben voltak. Természetesen mindez július 1-jével megváltozhat, a kérdés tehát, hogy a kormány miként tervezi kivezetni a törlesztési moratóriumot, amire többféle forgatókönyv lehetséges – fogalmazott az InfoRádiónak Palkó István.

Az érvényes jogszabály alapján július 1-től mindenkinek törlesztenie kell majd a hitelét, ugyanakkor a hatályos törvénybe az is bele van foglalva, hogy

a családosok, a nyugdíjasok, a munkanélküliek és a közfoglalkoztatottak valamilyen mód pozitív megkülönböztetésben részesülhetnek.

Esetükben, ahogyan a nehéz helyzetben lévő – közelebbről egyelőre nem meghatározott – vállalkozások esetében elképzelhető, hogy például szakaszos lesz a moratórium kivezetése. Azonban, akárhogy is lesz, a nem teljesítő hiteleknek az aránya valószínűsíthetően emelkedni fog, különösen, ha bizonyos rétegek számára teljesen megszűnik a törlesztési moratórium – emelte ki a Portfolio vezető elemzője.

A szakértő szerint az, hogy a lakossági hitelek mintegy 54 százaléka, míg a vállait hitelek 39 százaléka maradt bent a moratóriumban, nem indokolatlanul magas, és van benne racionalitás, ugyanis azt nem kizárólag azok veszik igénybe, akik valóban rászorulnak a lehetőségre, hanem úgymond a „potyautasok” is, akik nem foglalkoznak különösebben azzal, hogy a moratórium egyébként a futamidő meghosszabbodásával jár. Vagy mert nem tekintetnek annyira előre, vagy mert egyébként úgy vélik, az így megspórolt összeget érdemes befektetni. Annál is inkább, mert

közgazdasági értelemben a moratóriumban való részvétel egy racionális döntés, és a nettó jelenértéke pozitív,

ugyanis kamatos kamat nélkül számítják föl az elmaradt törlesztőrészleteket, így megérheti azokat egy magasabb hozamú befektetésbe tenni.

Azt azonban semmiképp sem lehet mondani, hogy a 54 és 39 százalék egy az egyben kockázatos hitelportfólió lenne – tette hozzá Palkó István, emlékeztetve, hogy az MNB friss becslése szerint

a lakosság esetében 10 százalék, a vállalatok esetében 12 százalék lehet azon hiteleknek az aránya, amelyek bár várhatóan nem dőlnek be mind, de kockázatosnak tekinthetők

a moratórium lejárta szempontjából. Ezek esetében – a már említett veszélyeztetettebbnek tűnő csoportok pozitív megkülönböztetésén túl – több célzott lehetőség is elképzelhető, így akár az is, hogy egy állami-banki együttműködéssel átstrukturálhatják a bedőléssel fenyegetett hiteleket. A szakember megjegyezte: miután a politika szem előtt tartja a jövő évi választásokat is, így az sem elképzelhetetlen, hogy ezek esetében akár jövő évre is megnyúlhat a moratórium lejárta. Mindezek pedig várhatóan a következő hetekben fognak végleg eldőlni.

Miután a hazai bankszektor – elsősorban a nagyobb intézetek – több száz milliárd forint értékben képzett a tavalyi évben is már céltartalékot, felkészülve a jövőbeni veszteségekre, így összességében az mondható, hogy felemás a bankszektor felkészültsége egy esetleges hitelbedőlési hullám esetére, illetve a nem teljesítő hitelek arányának az emelkedésére. Magyarán, vannak bankok, amelyek már pénzügyileg teljesen bebiztosították magukat, és kisebb, kevésbé prudens számvitelt folytató bankok, amelyek csak a tényleges bedőlések alkalmával fogják annak veszteségét elszámolni. De összességében még így is

nagyobb lehet a magyar bankszektor nyeresége idén, mint a tavalyi évben

– tette hozzá a szakember.