Az Alapblog a beszélgetés főbb üzeneteit a következőkben összegezte:

• A magyar gazdaság nagyon erősen integrált a világkereskedelembe, így ha a jelenlegi liberalizált kereskedelem változik, az rövid távú sokkhatásként is jelentkezik, de a hosszú távú növekedési pályánkat is újra kell gondolnunk.
• Ugyanakkor a világkereskedelem még idén is egészségesen bővült és rövid távon nem látszik, hogy a belső fogyasztás és beruházás, illetve az EU-pénzek által segített magyar gazdaságnak problémát okoznának a fejlemények. A magyar eszközök kifejezetten jól viselkedő árfolyamai is erre utalnak.
• A nagy változások a világban, amelyek a jelenlegi kereskedelmi háborúhoz vezettek: a populizmus előretörésével párhuzamosan a globalizáció negatívabb megítélése; a status quót felrúgni hajlamos Trump megjelenése; és az, hogy egyre nagyobb gazdasági potenciálja és hatása miatt Kínának kevésbé hajlamos elnézni a világ a tisztességtelen kereskedelmi politikáját és a munkahelyek „eltérítését”. Kína erre az új kihívásra, a tisztességesebb verseny szabályainak való megfelelésre egyelőre nem reagál érdemben.
• A jüan árfolyamának mesterséges gyengítése most nem egy létező probléma, hiszen egy beavatkozásmentes árfolyam jelenleg valószínűleg még gyengébb jüant eredményezne.
• A WTO szabályai ugyan a fennállásuk óta folyamatosan változnak, azonban a mostani felgyorsuló változások állva hagyták a szervezetet, és az eddigi szabályozási hiányosságokat is hangsúlyosabbá tették.
• A Kína–USA kereskedelmi háború lehet a tesztje annak, hogy az elmúlt évtizedekben látott kereskedelmirendszer-fejlődésnek vége, vagy esetleg csak egy kis döccenőt látunk.
• A protekcionizmus kétélű fegyver, mert előnybe hozhat ugyan bizonyos hazai iparágakat, de ezt más hazai iparágak és a hazai fogyasztók kárára teszi – az acélvámok megdrágítják az acélt az amerikai autóipar vagy műszergyártók számára.
• Trump vámháborújának alapvetően az a célja, hogy leomoljanak a vámok a világban. Az EU-val kapcsolatban például már elhangzott, hogy legyen mindenre nulla vám, de azt többek között éppen a franciák nem szeretnék látni. A Kínával kapcsolatos küzdelem pedig kevésbé a vámokról, és sokkal inkább a globális hegemón szerepről szól.
• Az EU egy sajátos képződmény artikulált „összeurópai érdek” nélkül, amely a belső piacán befolyásmentes versenyt akar, kifelé viszont protekcionista politikát folytat. Itt a tagállamok jóval erősebb érdekképviselettel rendelkeznek, mint az Egyesült Államokban, így míg Trump egy tollvonással bevezethet vámot az acélra (rosszabb helyzetbe hozva az acélfeldolgozókat), addig az EU ezt nem vagy csak nehézkesen tudja megtenni. Így nehezebb bizonyos gazdasági érdekeket előtérbe helyezni.
• Az, hogy Európa egyes területeken – mint például a digitális ökoszisztéma – lemaradt, csak akkor jelent problémát, ha azokra, akik azt szolgáltatják, egyfajta ellenségként tekintek csak azért, mert a határokon kívül vannak.
• A digitális gazdaság rengeteg olyan kérdéssel jár, amelyek a kereskedelmi szabályrendszer alkalmazkodásánál sokkal nagyobb kihívásokat jelentenek.

A teljes beszélgetés:

A magazin eddigi témáiról itt olvashat. A korábbi adásokat meg is hallgathatja, vagy akár meg is nézheti.