Botz Lajos elmondása szerint a folyamat 2011-ben indult, amikor a fejlett, gazdag országokban, különösen az Egyesült Államokban a korábbi többszörösére nőtt a gyógyszerhiány. Döntően gyártás-technológiailag bonyolultabb szerekről, úgynevezett parenterális készítményekről van szó, illetve sok esetben már védettségüket elvesztett termékekről. Ennek köszönhetően a generikus árverseny miatt az olcsóbb készítmények váltak hiánycikké - magyarázta az intézményvezető.

Hozzátette: elsősorban az onkológiai területen okozott komolyabb ellátási zavart a gyógyszerhiányból adódó áremelkedés. A verseny ugyanis elérte azt az alacsony árszintet, ahol a gyártástechnológia miatt drágább termékeket is csak előállítási áron tudták értékesíteni. A gyártók emiatt nem fejlesztették a kapacitásaikat, hiszen még az előállítást sem tudták fedezni az árakból.

A gyógyszerhiány - Botz Lajos szerint - számos olyan jelenségre is felhívta a figyelmet, "ami valahol benne volt a rendszerben, csak nem okozott még ilyen mértékű problémát." Hozzátette: az egészségügyi kormányzatok erre reagálva nagyon sok lépést tettek Amerikától Magyarországig, amivel a jövőben meg lehet előzni, illetve jobban lehet kezelni a hiányhelyzetet.

A Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézetének igazgatója azt mondta, a pécsi klinikai rendszerben jelentkező helyzetből kikövetkezethető az országos hatás. Közölte: alapvetően a progresszív ellátó intézményeket sújtó ügyről van szó  - egyetemi klinikákról, országos intézményekről, nagy megyei kórházakról -, ahol elsőként szembesülnek a problémával, de nagyon különböző mértékben érinti őket.

A kétszerestől akár a tizennyolcszorosig is emelkedhet az a költség, amit a helyettesítő termékekért ki kell fizetni. Előfordul például, hogy egyedi gyógyszerimporthoz kell folyamodni, de csak lényegesen drágább készítménnyel lehet helyettesíteni a korábban alkalmazott szert - jelezte

Az egyetemi tanár úgy számol, évente nagyjából 400 milliós pluszkiadást jelent az intézményeknek a területet sújtó gyógyszerhiány.