A közelmúltban jelentette meg éves jelentését az Ázsiai Fejlesztési Bank, amely a gazdasági növekedés ütemét és ennek társadalomra gyakorolt hatását vizsgálja. A jelentés szerint, ha nem is olyan gyors ütemben, mint Latin-Amerikában vagy Afrikában, de folyamatosan nőnek a társadalmi egyenlőtlenségre utaló mutatószámok Ázsiában. A legnagyobb ázsiai országokban, Kínában, Indonéziában és Indiában egyaránt nőtt a szakadék a gazdagok és szegények között.

Az ADB a statisztikai eloszlások egyenlőtlenségét mérő úgynevezett Gini-indexet használja a jövedelem és a vagyon eloszlások kimutatására. Minél nagyobb ez a mérőszám, annál nagyobb a javak eloszlásának egyenlőtlensége. A tanulmány szerint a Gini-index a kilencvenes évek elején Kína esetében még 32 volt, 2010-ben 43. Indiában ugyanezen időszak alatt 33-ról 37-re, Indonéziában 29-ről 39-re nőtt a mutatószám - számol be az ELTE TÁTK hírlevele

Az ADB vezető közgazdásza, Changyong Rhee szerint ez a változás komoly veszélyeket rejt magában, ami szükségessé teszi, hogy a helyi politikusok átgondolják az egyenlőtlenségek kezelésére irányuló politikájukat. A jövedelem eloszlásának egyenlőtlensége ugyanis ördögi körhöz vezet, amely az élet más területein jelentkező egyenlőtlenségeket, majd fokozódó társadalmi feszültséget generál.

A BBC News által idézett Rhee szerint a hatvanas, hetvenes években az ázsiai kormányok meglehetősen jól kezelték azt, hogy a gazdasági növekedéssel párhuzamosan a társadalom egyes rétegei ne szakadjanak le, s ennek köszönhetően sikerült is szűkíteni a gazdagok és szegények közötti szakadékot. Az utóbbi évtizedekben tapasztalt gyors gazdasági növekedés azonban a társadalom egy szűk rétegének rendkívül gyors meggazdagodását eredményezte, aminek eredményeként ma már a kontinensen élők leggazdagabb öt százaléka adja a vásárlóerő 20 százalékát, miközben százmilliók számára vált nehezebben elérhetővé a lakhatási, oktatási és egészségügyi költségek fedezése.

Rhee szerint fontos, hogy a politikusok mihamarabb reagáljanak a problémára, már csak azért is, mert a leszakadó rétegek a korábbiaknál jobban tudatában vannak hátrányos helyzetüknek. A technológiai és kommunikációs fejlődésnek köszönhetően a ma szegényei tisztában vannak vele, hogy a világ más, fejlett országaiban hogyan élnek az emberek, így az egyenlőbb életfeltételek utáni vágyuk erősebb, mint valaha.

A tanulmány mindezek mellett arra is rámutat, hogy a gazdasági fejlődés szerencsére folyamatos, így van lehetőség az egyenlőtlenségek csökkentésére. Ezt támasztja alá, hogy 2005 és 2010 között 430 millió fővel csökkent azok száma Ázsiában, akik a létminimumként meghatározott napi 1,25 dolláros jövedelemnél kevesebből élnek. Changyong Rhee azonban kiemeli, további 240 millió fő emelkedhetett volna ki a szegénységből az elmúlt két évtizedben, ha az egyenlőtlenséget a kilencvenes évekbeli szinten tudták volna tartani.